Bakos Erika
legyek a tartalom
legyek a forma
legyek az egyenesre nevelt
gerinccsatorna
legyek az ölelés
legyek a végzet
legyek az óra
mely sosem ér véget...
tekinteted ős smaragdja
meggyógyít ledönt
átölel ha fázom
virágos blúzgombot tép
nyakamra sálat teker...
alkonylevelek
hold-ezüst lenyomata
jeges érintés
rőzse-sűrűben koboldtánc...
Ne sírj előttem,
mert nem elég a könnyed
az aszott fűcsomók zöldülésére,
sem a kátránnyal bevont torkok
hajnali öblögetésére. - Tudod,
régóta paráználkodik a föld...
...bordarácsaim mögött megrepedt szív
tintája festi a hiányok szövetét,
egy szerelmet, s az elmúlás névjegyét.
én már nem változom
csak a körülöttem rohanó idő
hagy nyomot léleksíkjaimon
életek emlékeit égetve
a dns titkos görbületei közé
megidézve jót-rosszat egyaránt
a bolygónk is olyan amilyen
szépségét még őrzik...
mint a napot és a holdat
a föld meleg szagát
felhők tejszín-habjait
a ránk szakadt vihar szavát
fák között futó szelet
az érintést
mint a kisült kenyeret
és a szemed tó-színét...
Kenyeret dagaszt a csend,
lekaszált gabonák fájnak,
idegen, fekete rongyok
csúf madárijesztői a tájnak.
Virágot gombol szoknyámra a május,
tegnapi szürke ég messze jár,
színes kosztümbe bújt fák közé
érkezik meg sietve a lepke-nyár.
Rúzs-színű rügyet bont a szél,
hajakat kócol, s szemtelen,
bújik ing alá, szív fölé,
bolondos, mint a szerelem.
Avarszín hajakba menekült a tél.
Barna tincseken töviskoszorú-
csendet bújt az első hóvirág.
Duzzadó folyók
ezüstjével fürdet a hold, majd
felzabálja az éj a mocskos álmokat.