Bakos Erika

Bakos Erika

Született: 1960. február 14.

Népszerűség: 306 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elmúlik

Minden elmúlik egyszer,
bolygók közé tömörül a lét,
minden hű és léha ember
volt szép fényű csillag-ivadék.

Tovább...

Ha majd...

Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,
az éjszakákat nappalokra cserélem,
nem félem a reggelt, de az est még bánat.

Tovább...

Megolvadt pipacsok

tágra nyílt a nyár öregasszony szeme
búzatáblák vakfoltjai sárgulnak
minden pillarebbenésben vaskeze

Tovább...

Meleg van

bőröm alá szúr
a nap égető sugara
izzadságpatakok marnak árkot
és a rám sütött stigmákat
meleg van
lemeztelenít ez a nyár
középszerű kötelességeimet
és a mindenkinek megfelelésemet...

Tovább...

vagyok

vagyok a dallam
fülledt nyári este
néha meg a néma szavak
sikoltozó csendje
vagyok a könny
szemed mélységében
ha enyémbe feledkezve
szerelmedet élem...

Tovább...

Carmen helyett

Te bőrömre feszülő,
stílustalan anyag,
kéznek ellenszegülő,
borzalmas rongydarab,
kompressziód mély véna,
fulladás - élvezet,
- mikor az ember béna,
történik baleset.

Tovább...

Anyámnak

mondd anyám
mit rejt a szemgödör
ha szájszegletekben
kislányos mosoly hagyott
ráncos éveket
miközben rajtad
a virágos nyárszoknya
az ősz hideg kabátjává barnult...

Tovább...

Ír-Magok

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.

Tovább...

Afrika

vajúdik Afrika
keserű parázna vére
szétfolyt a narancssárgára
égett homokon
hol naponta szüli
a pokol katonáit
az "éhezők viadalára"
ágyúlövés a múlt...

Tovább...

Egyszerűen jó

legyek a tartalom
legyek a forma
legyek az egyenesre nevelt
gerinccsatorna
legyek az ölelés
legyek a végzet
legyek az óra
mely sosem ér véget...

Tovább...

zöld

tekinteted ős smaragdja
meggyógyít ledönt
átölel ha fázom
virágos blúzgombot tép
nyakamra sálat teker
fákat meztelenít
ropogós lepedőt gyűr
húsomba mar...

Tovább...

Fasebek

alkonylevelek
hold-ezüst lenyomata
jeges érintés
rőzse-sűrűben koboldtánc...

Tovább...

Suttogások és sírások

Ne sírj előttem,
mert nem elég a könnyed
az aszott fűcsomók zöldülésére,
sem a kátránnyal bevont torkok
hajnali öblögetésére. - Tudod,
régóta paráználkodik a föld,
mocskos, fekete vér...

Tovább...

Óvlak

Ma vérszínű sebek marnak, míg
bordarácsaim mögött megrepedt szív
tintája festi a hiányok szövetét,
egy szerelmet, s az elmúlás névjegyét.

Tovább...

Én már...

én már nem változom
csak a körülöttem rohanó idő
hagy nyomot léleksíkjaimon
életek emlékeit égetve
a dns titkos görbületei közé
megidézve jót-rosszat egyaránt
a bolygónk is olyan amilyen
szépségét még őrzik...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ