Bakos Erika

Bakos Erika

Született: 1960. február 14.

Népszerűség: 376 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tükröződések

Esni fog, hamarosan bekopog az ősz,
már avarba bújnak a fakó szárnyú lepkék,
Elalszanak a fák, s a múlt kicsit elidőz,
fáradt vándorként cammognak az esték.

Tovább...

Anyakönnyek a háborúban

Nézd, csillagom, már hajnalodik,
összefolyt az ég vére a földdel,
testem melege megóv, ne félj,
hamar itt a nyár, és a fű is zöldell.

Tovább...

Könnyes holdfény

Könnyek csiráznak a holdfényben,
a repeszek hagyta véres mélyedésben.
Gyerekek kezében égő angyalok,
szárnycsapásuk vöröslő hajnalok.

Tovább...

Megjelölt zsákok

Hiénaszagú ünnepen feledve
mindent gyűlik a szeretet özöne,
szívet melenget, s fa alá helyezve
a Kisdedet, átjár a lét öröme.

Tovább...

korosodó

"rögtönzések"

ha elszállnak az évek
és ritkul minden kis halál...

Tovább...

Őszérkező

Csöndes derüben vedlenek a fák,
egy-két levél ragaszkodva elidőz,
a nyár lassan leveti céda ruháját,
és rőt talpakon megérkezik az ősz...

Tovább...

Azon a napon

Hajnalban megint
angyalok szálltak az égbe,
8 ember intett búcsút, míg
ti a másik oldalatokra fordultatok.

Tovább...

Hagyaték

Fúj a szél, hangok és lángok,
Szent ünnepet hoznak az álmok,
a világ körülöttünk árva,
kell a szó, a lélek kiáradása.

Tovább...

Hervadás

mikor utoljára rám tapadt
ajkad hosszú csókja
mikor az erek lassú folyói
kiapadtak sorra
mikor belélegeztem
az elmúló illatod
mikor azt hittem én is
de én még itt vagyok...

Tovább...

Tizenhat élet

Emlékezés

A rideg, hófedte lankákon ma
angyal-lelkek száguldanak
dacolva a széllel, kipirult arccal...

Tovább...

Hiányzol

Látod, megint hozzád írok,
pedig a galaxis úszó
szigetei közé nem jut el
a hangom, míg te ott ülsz a
kéklevelű fák között,
és hallgatod a szférák...

Tovább...

Akkor még

Akkor még nem tudtuk,
hogy az utcák néptelensége
mit jelent. Gyermekkacajok
tűntek el a "maradj otthon"
kijelentéseiben, míg a
föld árkaiban megtisztult
március szedi agg áldozatait.

Tovább...

Keresztjét faragva

Az égbolt kettéhasadva,
angyalszárnyak a földön,
eljött a pillanat hajnala...

Tovább...

Minden nőben...

Minden nőben él az örökkévalóság,
ráncos kötőzsebekben szaporul a fény,
anyaszívük holdudvara sem koravén...

Tovább...

Ha ledobálom...

Elvékonyodva lépted át a kaput,
utolsó sóhajod a szobában maradt,
mocskos téli szél szaggatta a falut,
fakóra ázott arcomra könny tapadt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom