Bakos Erika

Bakos Erika

Született: 1960. február 14.

Népszerűség: 361 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Minden nőben...

Minden nőben él az örökkévalóság,
ráncos kötőzsebekben szaporul a fény,
anyaszívük holdudvara sem koravén...

Tovább...

Ha ledobálom...

Elvékonyodva lépted át a kaput,
utolsó sóhajod a szobában maradt,
mocskos téli szél szaggatta a falut,
fakóra ázott arcomra könny tapadt.

Tovább...

Téli séta

Zúzmararuhába bújtak most a fák,
megfagyott ágakon tollas maskara,
szürke utcákon dermedt tisztaság,
egyelőre növekszik a tavasz magzata.

Tovább...

Ausztrália

Mérföldeken könny és veríték,
bőr alatt tör utat a forróság,
hályogos fénytől szürkül az ég,
már nem kímélnek a tűzcsóvák.

Tovább...

Bolyongó ősz

A hamvadó ősz kicsit még elidőz,
bolyongó árva Nap érleli borát,
a fák sóhaja terjedő, könnyű gőz,
nyugtalan a szív, de kivárja sorát.

Tovább...

A halál nyomában

76 éve

mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke...

Tovább...

Csendölelő

Temetőcsend ölel körbe,
könnyeket hullajt ez a nap,
a múlt él, csírája összetörte
szívem - időnként kifakad.

Tovább...

Ötvenhat

még furcsa fény ül...
szorosra zárt szemekben
megállt az idő.

Tovább...

Táskák

Estélyre elég egy retikül,
pár apróság, álmok és festett testhéj.
Ruha, mitől a férfi megsemmisül,
egy kéz, melyben ez a rongyos világ elfér.

Tovább...

Opálos az est

"Az alkony lassan hűvös kékbe sápadt",
szél szaglássza a dinnyehéj-illatú várost,
lassan betakarnak a földre hulló árnyak,
bár sokan azt mondják, nincs halál,
a hiányod nagyon valóságos.

Tovább...

Kőbe-fába

"Én sem volnék, ha nem volnál"
bőrömön ajkaddal rajzolt nyár,
nélküled egyedül hallgatok,
hideg az éj, s a test vacog.

Tovább...

Tíz év

Már tíz éve vagyok köztetek,
szárnyat bontott bennem a szó,
született sok-sok versgyerek,
közlésük tán nem hiábavaló.

Tovább...

Viszi a víz

éji vizeken
az ég lezárt szeme
könnyeket hullajt
s amíg földet ér
sikolyokat visz
az örökkévalóságba
zöld zavarossága
elrejti az arcokra...

Tovább...

4648

Verssé válik

Míg e szempár botladozik,
szobor-fehér arcod feltűnik
éjszakáimban. Felriadok,
meztelen talpam alatt
nyikorog az idő. Érintésed
nem ér el, hiánya miatt
átszelném a lehetetlent
vagy összekötném az...

Tovább...

Locsolkodó versike

Hej, galambom, édös lelköm,
hagyd, hogy kezöm mögöntözzön,
vizet érjön mellyed, lábad,
né hervadjon rejtött vágyad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom