Bakonyi Ferencné Torma Ilona
A szépség, a jóság és az egészség
A szépség, mi fán terem, talán
maga köröttünk a természet.
Egy virág, egy lepke, egy kép,
mindez tetszően szép lehet.
Aranyló répát
rak az asztalunkra,
pottyanó körtét,
barackot érlel.
...Pingál ég-palettáján a Hold.
Megfest fényt, árnyat, felhő-nyájat,
Suttyan sejtelmesen száz kobold.
Csornakút
"Zöld erdő mélyén,
kis patak szélén,"
ahol sok madár dalol,
talán ott, talán nem,
de tudom, volt valahol...
Most narancs szín int búcsút az égen,
helyébe lép sok-sok szürke rongyos.
Békülő a felhő, már nem tornyos,
ásítgat a nyugalom a légben.
Miért,
hogy idővel egyre jönnek,
mint akkor, mikor még itt voltak,
talán valamit üzennek
a még élőknek a holtak,
van éjszaka és a hajnal,
együtt vagyunk, mint oly rég,
küzdünk együtt minden bajjal...
Kint már madártrilla hallik,
ott bent még hallgatag a csend.
Égre arany sugár röppen,
bent még szürke fátyol sejlik.
Mi bonthatatlan, maga az örök,
Bennünk szól az élet szimfóniája.
Sokszor az üstdob bizony, gyorsan pereg,
Nekünk ez kell, ez az életünk bája.
...a születés, a földet érés.
Szülém pólyát hímzett,
örült: Végre megérkezett!
Kertemben
jártamban-keltemben
kapáltam vetettem.
Kapáltam
öntöztem, esőztem
gazokat találtam.
Vénséges vén, szálló idő,
áruld el még, hány esztendő
van előttem, hányat lépjek,
milliót-e, vagy még többet?
Mikor volt, amint lábra álltunk,
anyánk mosolyogva nézte,
amint totyogva ballagtunk...
Vigasztaló mosoly volt arcán,
mikor totty, elestünk...
Kis fekete,
ahogy mondják,
benne legyen
minden nő szekrényébe`.
Régen volt erdőben
vadont jártuk ketten.
Apám jól ismerte
és felderítette.