Bakonyi Ferencné Torma Ilona
Cserszegi fűszeres
1960-ban - de rég is volt,
mikor Olivér s Tramini
frigyre léptek.
Híres Bakonyi mester
összeadta őket.
folytatás
"Lehet, hogy hab vagy cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad."
Sekélyen sarabol a tollam,
Bár a dudva a mélyből kinő,
De amikor még ásóként fogtam,
Mindent irtottam, mi jött elő.
Szél Úrfi furulyáz,
Tavasz Tündér táncol,
Lebbenti uszályát,
Szerte virágot szór.
Jeges álmából ébred
csobog, locsog, cseveg.
Csillagocskákat ringat,
tükrén felhő lebeg.
Ha lenne egy varázs-ecsetem,
megfesteném az Élet-képet.
Fognám a szeretet-pasztelljét,
benne ölelések lennének.
Magyar vagyok,
magyarnak születtem.
A magyar szót
anyám nyelvén értettem,
s szerettem meg.
Sosem volt csendes a felszín,
a mélység mindig felüzent.
Nem számított olykor a külcsín,
szítottam egyre a tüzet.
Mint óriási hal,
ezüst pikkelyek fedik testét.
Hol van a túlsó part,
köd lop el tőlünk minden estét.
A frézia illatával üzen,
a levendula-kék elnyugtat.
A szegfű színeivel éltet,
az ibolya fájó lelket ringat.
Csak egy érzés, de ezerszer erősebb,
Mint a hegyek között süvítő szél.
Vadul vágtat, zúg, bele a szívembe,
Korhol, vádol, tudom, nekem beszél.
Finoman lépdel az éjjel,
rétre teríti csipkefátylát.
Megérint, elsimít mindent,
mit a nappal csak sután átvág.
Szilárd emlékére /1980 -2004/
Virágeső hullik koporsódra,
Napfény kísér utolsó utadra.
Enyhe szellő int üde-zöld levéllel,
Ő is azt kérdezi: Miért mentél el?!