Bakonyi Ferencné Torma Ilona
Nincs szükségem a számokra!
Lehet, a pincébe teszem.
Csak annyi kell belőlük,
hogy megvehessem a kenyerem.
Jó lenne átlátni a ködön,
Látni az útnak túloldalát.
Mikor a tejfehér föloszlik,
Tudni majd, mi is van odaát.
Díszbe öltözött kertemben a fenyő,
A hajnali fagy felékesítette.
Bár már régen volt karácsony,
Vele az udvart ünnepivé tette.
Állok az ablakomnál, s szemem
a körbeölelő dombokat vizslatja.
Zalai dombság új élmény nekem,
szívem még a Balatont ringatja.
"Viseld egyformán jó s bal sorsodat!"
Éld meg a fájdalmat, ebből meríts erőt.
Örülj, emelj ünnepet a jónak, rád hat,
Hisz` életünk libikóka, emberből vagy.
Fehér sipkát húzott
udvaron az oszlop,
beköszöntött a tél,
hópaplant is hozott.
"El a ködös Albionból",
vágyjuk a fényt, a meleget.
Elég a sötét gondból,
fagyban éltünk már eleget.
Új esztendő elé
Jött és máris továbbszaladt,
itt hagyott embert, madarat.
Hozott örömet, bánatot,
ebből még sokat hagyott.
Pazar ez az éj,
milljó csillag ragyog,
köröttünk csak csend,
most boldog vagyok.
85. születésnapjára!
Már 85 éve felszállt a körhintára,
az élet ringlispilje azóta forog vele.
Az öt testvért tanító szülök nevelték.
ő angolkisasszonyokhoz járt Egerbe.
1910-1999.
Apám, míg itt a földön jártál,
két kezed mindig szorgoskodott,
soha nem ültél tétlen, vártál,
valaki szólít, ügyes lábad ugrott.
"Nagy utazás"
...meglátogatni tengereket,
megmászni tornyosuló hegyet,
sétálni ódon utcákon,
napozni a forró homokon...
A ringlispíl forog,
fiú, lány nyeregben,
a kalap elrepül,
szoknya vígan lebben.
Én még ejtek könnyet értetek,
de majd értem ki sír,
felgyorsult, rohanó léptek,
ki félt majd, ha takar a sír...