Bájer Máté
Buszra várok, megint korán jöttem.
Éjjel kettő. Az álom még riaszt.
Kóstolgatom az ázott utca szagát,
kabátomon az olcsó méhviaszt.
...Aztán végignéztem azt is,
ahogy a macskám egy jól kiszámított ugrással ráveti magát.
Ugyanígy szokott felszökkenni az ölembe is,
miközben gépelek, vagy csak tűnődök éppen.
holt tereken szétszaladó unalom
kopogó lépte hangzik az utakon
falakra rajzolt hangos nevetés
csontjaid sípján játszó remegés...
Hogyha én kék, Te akkor sárga lennél.
Ha Hertzet kérnék, te Ságát vennél,
én jobbra fordulok, ott, ahol Te balra,
Te nem hűházol egy ringó női farra.
Hajnalban nagyanyám székében halkan ül.
A padló erein apró talpa kanül,
és a stoppolt zoknik infúziójával
melegséget cseppent. Felpuhul a házfal.
Azon az éjjelen
mindent összevissza nem az órák vertek
a holdból a padlón kis foltok hevertek
betakarva hideg vázacserepekkel
azt hittem, már soha nem jön el a reggel
azon az éjjelen
felkelt, mint akit a döbbenet lassan ér
erősebb volt, mint a rozoga vaszsanér...
Őrködik ébren az este, falak közt nyugszik a fétis.
Szél irdalja az ázott utca keszegköpenyét is.
HAZA
térni donor álmokkal harcoló
fátyolfelhő-karcoló beleibe
jól van, jól, na, gyere ide
édesen állsz, igen, igen
mint krepp a tüllnek
a dal már felszállt,
a holló meghalt...
A Tej utca házai közt,
Balra a Sajt köröndnél,
Van egy kis zug, minek neve
Csörömpölő Bödön tér.
Itt fekszik előttünk a lágyan ringó,
Vörös fű hátán óltársunk, Bimbó,
Kire a mi gazdánk, régen feni vasát.
Most nemsokára azzal szeli fel a hasát.