Bahus Katalin
Bátorító
Mikor senki sem lát,
Nem kell vinned lelked bánatát,
Borulj térdre Isten elébe,
Tedd le bátran, mi nyomja vállad!
Uram, térdre borult a világ,
Hallod az összetört ember sikolyát?
Ne hagyj magunkra, Istenünk,
Csak te vagy reménységünk!
Télapó, gyere már,
kiraktam a kis csizmám,
nagyon jó voltam ám!
Tudod te azt, télapó?
Milyen derűs boldog nap a mai,
az égen a madár is ezt énekli...
Nemrég még félve kísértünk titeket az osztályterembe.
Aggódva néztétek a hatalmas padot, táblát, sírva kértétek,
vigyünk haza,
hisz nem tudtátok, mi vár ott rátok,
mennyi mindent kellett tanulnotok,
s oda miért kell mindennap járnotok.
Elmúlt egy év, gyorsan száll tova,
s bezár lassan az iskola kapuja!
Virággal a kezemben
Állok most elétek,
kedves kilencedikesek.
Elbúcsúzunk végre tőletek!
Te vagy a legfontosabb nekem,
nincs senki más a világon,
kinek, ha kell, az életem is odaadom.
Ma még sírhatsz, kedvesem,
Ma még lehet,
De holnaptól nem engedem,
Látnom kell a mosolyod,
Mert mosolyod az én békességem.