B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tehetetlenség

Lassan megszelídül várakozásom,
helyét a vágyakozás méla búja tölti be,
s mindkettő belezúdul a meredek partú folyóba,
tehetetlenül hömpölyög, keringve az árban...

Tovább...

Ami még előttem van

Süvölt a jeges szél, elfut előlem,
arcomba csapódik hideg hó pora,
nyomát vesszőzi fák zúzmarás ága,
ellopott megint egy esztendőt tőlem...

Tovább...

Gyertya fénye

Lobogva ég a negyedik gyertya,
Csillagszikráit az ég felé szórja,
Fénye világít - még Advent napja,
Szinte hallom, amint énekel angyalok kara.

Tovább...

Téli naplemente

Ragyog a nap a hó felszínén,
A kristályok visszaverik a fényt,
Mint millió kis tündér, ragyognak,
A tört sugarak derűt fakasztanak.

Tovább...

Mikulás

Nagy a sürgés-forgás az alsó fertályon,
Mikulás érkezik ma hozzájuk szánon.
A gyerekek pendelybe öltöztek,
viruló menyecskék fejükre pártát kötöttek,
János, a deli legény felvette pitykés dolmányát,
szűr fedte a házigazda vállát...

Tovább...

Hol és honnan

Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek - kis pontok?

Tovább...

Nem kérdezem

"Az emberi élet röpke dráma, egyszer játsszák, nincs több előadása."

Huszonvalahányezer nap, amelyet eddig éltem
csöndben, zajban, fényben és sötétben,
minden egyes nap bennem él, testemben, lelkemben,
itt zubog véremben múltamat és jelent átfogó ívekben.

Tovább...

Keresem

Az életről miért is írok?
Úgy tűnik, mindig csak sírok...
De oly kevés, barátom, a jó szó,
áhítjuk, mint hűs vizet a szomjazó.

Tovább...

Valahol

Én már nem akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken...

Tovább...

Aranysugarak

Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.

Tovább...

Szeretteim sírjánál

Sírotoknál imádkozom értetek,
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom fel az égig,
ott vagytok - értitek?

Tovább...

Messze tőlem, távoli felhők

Esteledik. Ablakomból
nézem a felhőket,
messze, tőlem távol sötétlenek,
mintha kéklő hegyeket látnék,
és ott fenn, a csúcson állnék.

Tovább...

A rendszer

Bölcsőnk a föld, e titok-világ,
ki tudja, hány millió év óta
állandóan más arcát mutatja,
özönvíz és jeges ár, sivatag és fagyhalál,
viruló tavasz, majd hőség, perzselő nyár,
új bor illatától megszédült őszi levelek,
tél fehér havával borított tájak, hegyek...

Tovább...

A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett.
És én honnan? Soha meg nem tudom,
csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok,
születtem a Mindenségben, s visszatérek oda,
ha meghalok...

Tovább...

Már csak játszom

Már csak játszom a szavakkal
tétován tapogatva, kóstolgatva
szavaim kesernyés ízét.
Eleinte naponta ébren és álomban,
Veled voltam minden gondolatban.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ