B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kék vér

Ükapám mondta hajdanán
dédimnek élete alkonyán,
- nem adhatok mást neked,
mint őseim örökét -
kék véremet, mely jelzi,
nem vagy akárki,
az élet veled bárhogy babrál ki.

Tovább...

Ami a miénk

Amikor száz vonó a húrokba csap,
a magyar ember sírva vigad,
száz cigány önti dalba a lelkét,
milliók törlik szemük bús-édes könnyét...

Tovább...

513

Luna és fortuna

Egyszer holdtölte volt,
a dombtetőn kutya csaholt,
balsorsát tán` megszánja Luna,
üvöltve égig sírt a hangja.

Tovább...

Táj-életrajzom

Hazám, szívem gyötrelme, szépsége, legszebb vagy a világon!
Bármerre sodort a sors, nem találtam képmásod,
legyen az hegy, puszta vagy folyó, az enyémnek érzem, s ez olyan jó.
Serdülő koromban, mikor szüleimmel felmentünk az Avasra,
s onnan letekintve szülőhelyemre, a terjedelmes Miskolcra,
szinte szédültem, szívem a torkomban dobogott,
a völgyben a város fölött füstfelhő gomolygott,
lent lüktetett az élet, a villamosok csörömpöltek...

Tovább...

Révedezés

Miért tűnődök szüntelen,
s valami miért sír bennem?
Régen volt önmagam,
mint egy megszakadt dallam,
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.

Tovább...

Húsvét

Látomás

Még nem jött el
az idő...
suttogta halkan a fiú,
ki sétált a kihalt
körúton,
egy égővörös hajnalon
szeme a távolba
meredt...

Tovább...

Vágyom már

Vágyom már a tavasz üdítő illatát,
látni az aranyvessző sárga virágát,
szivárványszínek pompás tobzódását,
érezni a langy esti szellőt, meleget...

Tovább...

Csodáld a sokszínű szivárványt

Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti vörös naplementében
szállnak a darvak...

Tovább...

Lopok

Az életem már olyan,
mint pókhálós, poros padláson
ott felejtett, kopott bőrönd,
tele régi rongyos kacattal,
könyvek megbarnult lapokkal...

Tovább...

Tavaszt várva

fúj a hideg szél
tavasz úrfi hol zenél
bújna hó alól
álmosan a hóvirág
de olyan zord a világ

Tovább...

Elrejtettelek

Elrejtettelek fuldokló nyár lanyhuló melegébe,
hogy megtaláljalak az őszi fák lehulló levelébe`,
elrejtettelek esti csillag izzó tűztestébe,
hogy megtaláljalak a reggeli harmat áttetsző gyöngyébe`,
arcodat faragtam kőkemény sziklára...

Tovább...

Melegszik a Föld

E téli, hétvégi napon
kocsimmal halkan suhanok
a gyér forgalmú úton,
lámpám fénye vibrál előttem
a csillogó, nedves aszfalton,
monoton csúszkál az ablaktörlő,
mert egyre csak esik, esik az eső...

Tovább...

Tehetetlenség

Lassan megszelídül várakozásom,
helyét a vágyakozás méla búja tölti be,
s mindkettő belezúdul a meredek partú folyóba,
tehetetlenül hömpölyög, keringve az árban...

Tovább...

Ami még előttem van

Süvölt a jeges szél, elfut előlem,
arcomba csapódik hideg hó pora,
nyomát vesszőzi fák zúzmarás ága,
ellopott megint egy esztendőt tőlem...

Tovább...

Gyertya fénye

Lobogva ég a negyedik gyertya,
Csillagszikráit az ég felé szórja,
Fénye világít - még Advent napja,
Szinte hallom, amint énekel angyalok kara.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom