B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Eltévedve

A szikrázó tavasz áldást ad
a szorgos emberekre - metszőkre, vetőkre.
Dűlők szélén kinyílt az aranyvessző
- ezer apró, sárga napocska -
kertemben rózsaszínben pompázik
a japánbirs - ha ránézek, mindig úgy érzem, hívsz -
pedig rózsaszín álmaim már továbbszálltak,
teret engedtek e furcsa, reális világnak...

Tovább...

Ha elvesztlek

Hogyha elvesztlek, no, mondd,
árnyékom nélkül hogyan élhetek,
mely sötét foltként ott lebeg
egybefonódva, simogatva a betont?

Tovább...

Fantázia

Mintha az ég meghasadt volna, a résen
fentről az éteri térben, felhőkön úszva
pont szembenéztem veled, amint ott lebegsz
a sötétség bugyraiban, s szemeddel
kutattad, ott fenn mi van?

Tovább...

816

Tavaszvárásom

Ringatóznak bennem a tavaszi érzések,
mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben,
s leülepednek fagyott szívem mélyére,
ott fulladoznak tán örökre a hidegben.

Tovább...

Ebben a korban

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult",
Isten, ha vagy, szánd már meg e népet...

Tovább...

Az ígéret

Egyszer, ha majd elolvad a fehér hó,
s kocsiajtóban ott vársz az út mentén,
nekem tett ígéreted elfeledvén
hallod? - A fán most dalolja egy rigó.

Tovább...

A vihar

Baljóslatú sötétség - vihar készül,
égi magasságban felhőkatonák sorakoznak,
villám-petárdákkal, dörgő robajjal hadakoznak,
verítékcseppjeik esőként alázuhannak,
áldást vagy átkot szórva a drága földre.

Tovább...

Zúzmarás ágak közt

Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz` új év kezdődött, s ő feketén
- hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral - küldött jelzést felénk.

Tovább...

Várakozás

Kulcsra zártam a kemény tölgyfaajtót,
kizártam minden nyugtalanítót,
a külvilág most megszűnt számomra létezni,
nem akarok már senkitől és semmitől félni.

Tovább...

119

Ne félj

Ne félj, ha süvítenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain,
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Tovább...

Csendes, őszi estén

Csendes, őszi estén
korábban kigyúlt a fény,
ingadozó sugarai olyanok,
mint lelkemben a gondolatok,
ide-odarepdesnek szelíden...

Tovább...

Szikra

jeges, sötét űr a lélek,
mikor a fájdalom vermébe téved,
a gondolat beszűkül, s a test,
mint a gyufa lángja, oly gyenge lesz...

Tovább...

Mélyponton

Köd szitál
opál, homályos üvegen át,
nem látom a szürkeségben
távolodó alakod,
nem látom az elfáradt Napot,
a Holdat és a csillagot,
kis fekete pont vagy a messzeségben,
szíved berkeibe burkolva...

Tovább...

Keskeny fénysáv

Vajon merre vezet most az utad?
Néha esténként egy fáradt nap után
könyökölök magányom asztalán,
az ablakon a kinti sötét térből
bekúszik egy eltévedt sugár,
keskeny fényút, kettéválasztva a szobát...

Tovább...

Levél testvéremhez

Egy éve már, hogy csonttá aszottan
élet és halál közt feküdtél a kórházban,
s még akkor is, ott is egyre suttogtad,
testvérem, fogd kezét a fiamnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom