B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A vihar

Baljóslatú sötétség - vihar készül,
égi magasságban felhőkatonák sorakoznak,
villám-petárdákkal, dörgő robajjal hadakoznak,
verítékcseppjeik esőként alázuhannak,
áldást vagy átkot szórva a drága földre.

Tovább...

Zúzmarás ágak közt

Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz` új év kezdődött, s ő feketén
- hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral - küldött jelzést felénk.

Tovább...

Várakozás

Kulcsra zártam a kemény tölgyfaajtót,
kizártam minden nyugtalanítót,
a külvilág most megszűnt számomra létezni,
nem akarok már senkitől és semmitől félni.

Tovább...

119

Ne félj

Ne félj, ha süvítenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain,
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Tovább...

Csendes, őszi estén

Csendes, őszi estén
korábban kigyúlt a fény,
ingadozó sugarai olyanok,
mint lelkemben a gondolatok,
ide-odarepdesnek szelíden...

Tovább...

Szikra

jeges, sötét űr a lélek,
mikor a fájdalom vermébe téved,
a gondolat beszűkül, s a test,
mint a gyufa lángja, oly gyenge lesz...

Tovább...

Mélyponton

Köd szitál
opál, homályos üvegen át,
nem látom a szürkeségben
távolodó alakod,
nem látom az elfáradt Napot,
a Holdat és a csillagot,
kis fekete pont vagy a messzeségben,
szíved berkeibe burkolva...

Tovább...

Keskeny fénysáv

Vajon merre vezet most az utad?
Néha esténként egy fáradt nap után
könyökölök magányom asztalán,
az ablakon a kinti sötét térből
bekúszik egy eltévedt sugár,
keskeny fényút, kettéválasztva a szobát...

Tovább...

Levél testvéremhez

Egy éve már, hogy csonttá aszottan
élet és halál közt feküdtél a kórházban,
s még akkor is, ott is egyre suttogtad,
testvérem, fogd kezét a fiamnak.

Tovább...

Bolyongás

Bocsánat, uram, én eltévedtem,
az utamat járom, a végtelent keresem,
itt bolyongok a csillagközi térben,
miután a Földemről letértem a holdfényben...

Tovább...

611

Neked, ember

...koncentrálva szépre, ok van reményre,
jövő
béke.

Tovább...

Nyári hőség

Kifordult sarkából ez a világ,
szédítő nyár, fényben haldoklik a virág,
talpam alatt szeretném érezni
a fű üdítő, puha selymét,
s nem a repedt föld sebét.

Tovább...

Nem értem, miért

sanzon

lépteim koppannak a repülőtér kövén,
zúgó hangok törik ketté estém,
gyermekeim utaznak új hazát keresve,
hol élni lehet reményeket nem vesztve...

Tovább...

Önzés

Hirtelen ott álltál velem szemben,
jó ég, a szívem is megállt hirtelen!
Húsz éve nem láttalak, nem hallottam rólad,
miért? - már régen nem kutatom az okokat...

Tovább...

Zajokban éltem

A múlt árnyékként kísér, s nehéz idézni akkor,
mikor a sorsnak még szándéka van veled,
s túl az élet kétharmadán reméled,
lesz még holnap, s újra neked kel fel a nap,
mert ez a fontos, ugyanazt többé már
nem élhetem végig, kezemből a percek kiperegtek,
év az évre telepedett,
mint hajnali harmat a virágra...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom