B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Bolyongás

Bocsánat, uram, én eltévedtem,
az utamat járom, a végtelent keresem,
itt bolyongok a csillagközi térben,
miután a Földemről letértem a holdfényben...

Tovább...

43

Neked, ember

...koncentrálva szépre, ok van reményre,
jövő
béke.

Tovább...

Nyári hőség

Kifordult sarkából ez a világ,
szédítő nyár, fényben haldoklik a virág,
talpam alatt szeretném érezni
a fű üdítő, puha selymét,
s nem a repedt föld sebét.

Tovább...

Nem értem, miért

sanzon

lépteim koppannak a repülőtér kövén,
zúgó hangok törik ketté estém,
gyermekeim utaznak új hazát keresve,
hol élni lehet reményeket nem vesztve...

Tovább...

Önzés

Hirtelen ott álltál velem szemben,
jó ég, a szívem is megállt hirtelen!
Húsz éve nem láttalak, nem hallottam rólad,
miért? - már régen nem kutatom az okokat...

Tovább...

Zajokban éltem

A múlt árnyékként kísér, s nehéz idézni akkor,
mikor a sorsnak még szándéka van veled,
s túl az élet kétharmadán reméled,
lesz még holnap, s újra neked kel fel a nap,
mert ez a fontos, ugyanazt többé már
nem élhetem végig, kezemből a percek kiperegtek,
év az évre telepedett,
mint hajnali harmat a virágra...

Tovább...

Az én földjeim

Mint a vándormadár,
fészket sok helyen raktam már,
mikor merre sodort az élet,
utamon Isten vezérelt.

Tovább...

Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.

Tovább...

Nem vagyok egyedül

Búcsúztak a sugarak sötét lepellel takarva.
Esteledett. Ültem a kerti széken,
A házat még bearanyozta búcsúzóul a nap,
Amikor hirtelen rádöbbentem,
Nem vagyok egyedül. Mellettem kutyám sírja,
Rajta a virágok kókadtan bólogatnak,
Kutyám hűséges szeme az anyagban feloldva
Tekint rám, a lomha lombokon harmatcseppek gurulva...

Tovább...

Jövőtlen

Epigramma

Egykor fényes tekintetedbe nézek és elborzadok,
benne alszik a lomha idő, mint megkövült halott,
a lángoló ifjúság álmaiból nem maradt semmi,
múltak az évek, a reményt ráncaid közt kell keresni.

Tovább...

Mikor nem látlak

mikor nem látlak,
a napok csak szaladnak,
nincs fényük, ékük,
lézengek, épphogy élek,
reménytelenül félek

Tovább...

Az éj csöndjében

Szonett 73.

Mondd, miért van az, mikor a bíbor
alkony leszáll, s a Hold, mint strázsa, őrt áll,
Ölelve a semmit, megremeg a váll,
illatot sír az orgonabokor?

Tovább...

Szélcsend

Szélcsend van bennem.
Indulataim a kandalló tüzében lobognak,
majd az üszkösödő fahasábok közé zuhannak.
Szeretném már nem lemondással oltani a közönyt,
s nem közömbös nemtörődömséggel elterülni,
mint egy kidöntött farönk...

Tovább...

Jó leszek

Van nekem egy régi, jó barátom...

Tovább...

Szeretem

Szeretem nézni a tó tiszta tükrét
Napnyugtakor vörös ragyogásban,
Amint szerelmesen egybeolvad
A ráhanyatló sötét arcú éggel.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom