B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Éjjel és nappal

Közeleg az éj, gubbaszkodnak már a nappali árnyak
a sötétszürke homályban, fetrengenek az égi szőnyegen,
csak a Hold fénye világít igézőn, rejtelmesen,
s álmokat hordoz és kegyesen oszt
alvó lények csillagos udvarában.

Tovább...

Hold fényénél

Magányos estéken nézem az eget,
támaszkodom az erkélykorlátra,
s fenn látom magam előtt a végtelent,
vajon hogy jutok el olyan távolra?

Tovább...

Nélküled

Hogy` mondjam el, mennyire hiányzol,
oly sok éve velem csak az élet táncol,
a hajam is fehér lett, arcomra ránc szaladt,
lábam a porból lett süppedő sárba ragadt.

Tovább...

A szív kapui

Vajon hány kapuja van a szívnek?
Gyöngyökkel ékes, ahová beléphetsz
rózsa-ösvényeken a titkos kertbe,
vakító fénybe, hol nincsenek árnyak,
csak tüzek, illatok, vágyak,
ölelő karok és mosolygó arcok,
egymásba fonódó szeretet-kapcsok,
s ha átmentél e kapun, örökre ottmaradsz...

Tovább...

Szél hozott, kedves

Szél hozott, kedves, árnyékod itt repdes
szívlabirintusban, kék erek között,
mint madarak a piros mező fölött,
szárnyuk kis folyó tükrében verdes...

Tovább...

Színes álom

Vörös
színben tündökölt az ég,
Napisten odébb tolta a felhőket,
s mielőtt a színfalak mögött lebukott,
még illegette magát, mint kacér kokott.

Tovább...

Csak egyetlen percre

Bárcsak ne hallanám a hangod,
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova...

Tovább...

Az én csodám

Drága Anyám, eposzt kellett volna írnom rólad,
de szinte hallom csodálkozó, csendes szavad,
ugyan mondanád, de én is mama vagyok már,
s e szürke létben nekem a csoda mindig te voltál,
nélküled összeomlottam volna, mint egy kártyavár.

Tovább...

Holdtölte

Töredék

Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyefák,
s ahogy hullottak a szirmok,
mint apró fehér pillangók,
rászálltak kártyát tartó kezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...

Tovább...

Pipacsasszony

Egy másik életben
vérvörös pipacsasszony leszek,
s táncolok ledéren, lengén,
rebbenek, mint enyhe szellő a réten.

Tovább...

Folyamat

Arany-és ezüstkor

Kamaszkorom elején, mikor még
nem eszméltem, körülvett tengermély,
ezüst színű titok, fátyollebegés.
Dacos, konok, szertelen természetem
legyőzte a bizonytalanságot, és elhitette velem,
álmaim labirintusában már mindent tudok a világról.

Tovább...

Magam fogságában

Néha látok még a múltból ködös foltokat,
porolóval plafonról levert, rongyos pókhálókat,
s ablakon kirázva lent ellepik a piros rózsákat,
a rózsák vérrel átitatott gézdarabokká válnak...

Tovább...

Lebegő szerelem

Túl egy nagy csalódáson,
mikor még sikoltott bennem a vágy,
gömbbé kuporogtam, mint egy sünmalac,
a tüskék belülről szúrtak, őrölt a dac.

Tovább...

A piros madár

láttam, mikor mosolyogtál álmodban,
szempilládra bevetődő kósza sugár
vetült, megrebbentek, Csodaországban
járhattál, válladra ült egy piros madár

Tovább...

A rossz és a jó

Mióta a Teremtő megalkotta a Földet,
ezt az égő poklot, mégis csodaszépet,
a rossz és a jó szüntelen viaskodik benne,
legyen az ember, gondolat, irodalom, zene...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ