B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elmúlt már

Szonett

A magány lassan beterít, merengek,
Törlöm könnyeim, forrását a búnak,
Egyre növekvő árnyait a múltnak,
Maradok magamban, jéggé dermedek.

Tovább...

Kilincsre tetted a kezed

Toporogsz még az ajtó előtt,
kilincsre tetted a kezed,
odabent vár valaki, tudod,
jól gondold meg, belépsz-e,
mert ha majd távozol, szíved
egy kis darabja itt marad,
s tört szívvel élni nehéz lesz...

Tovább...

714

Álmatlanság

Fáradtan ülve nézek magam elé,
az óra egyhangúan ketyeg,
a mutató közelít éjfél felé...

Tovább...

Ellentétek

Valaki mondta csorgó homlokkal tegnap,
ebben a hőségben az ember hőgutát kap,
legjobb ilyenkor, ha sehol nem vagyok,
a láthatatlan mindenségbe beleolvadok...

Tovább...

Nincs már bennem

Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam, pergő ütő veri a dobot...

Tovább...

mi vagyok

mi vagyok én
esőcsepp
vagy porszem
nem
én én vagyok
hús és vér
ember
az élőlények között...

Tovább...

Éjjel és nappal

Közeleg az éj, gubbaszkodnak már a nappali árnyak
a sötétszürke homályban, fetrengenek az égi szőnyegen,
csak a Hold fénye világít igézőn, rejtelmesen,
s álmokat hordoz és kegyesen oszt
alvó lények csillagos udvarában.

Tovább...

Hold fényénél

Magányos estéken nézem az eget,
támaszkodom az erkélykorlátra,
s fenn látom magam előtt a végtelent,
vajon hogy jutok el olyan távolra?

Tovább...

Nélküled

Hogy` mondjam el, mennyire hiányzol,
oly sok éve velem csak az élet táncol,
a hajam is fehér lett, arcomra ránc szaladt,
lábam a porból lett süppedő sárba ragadt.

Tovább...

A szív kapui

Vajon hány kapuja van a szívnek?
Gyöngyökkel ékes, ahová beléphetsz
rózsa-ösvényeken a titkos kertbe,
vakító fénybe, hol nincsenek árnyak,
csak tüzek, illatok, vágyak,
ölelő karok és mosolygó arcok,
egymásba fonódó szeretet-kapcsok,
s ha átmentél e kapun, örökre ottmaradsz...

Tovább...

Szél hozott, kedves

Szél hozott, kedves, árnyékod itt repdes
szívlabirintusban, kék erek között,
mint madarak a piros mező fölött,
szárnyuk kis folyó tükrében verdes...

Tovább...

Színes álom

Vörös
színben tündökölt az ég,
Napisten odébb tolta a felhőket,
s mielőtt a színfalak mögött lebukott,
még illegette magát, mint kacér kokott.

Tovább...

Csak egyetlen percre

Bárcsak ne hallanám a hangod,
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova...

Tovább...

Az én csodám

Drága Anyám, eposzt kellett volna írnom rólad,
de szinte hallom csodálkozó, csendes szavad,
ugyan mondanád, de én is mama vagyok már,
s e szürke létben nekem a csoda mindig te voltál,
nélküled összeomlottam volna, mint egy kártyavár.

Tovább...

Holdtölte

Töredék

Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyefák,
s ahogy hullottak a szirmok,
mint apró fehér pillangók,
rászálltak kártyát tartó kezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ