B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

Született: 1941. január 4.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Keresem

Az életről miért is írok?
Úgy tűnik, mindig csak sírok...
De oly kevés, barátom, a jó szó,
áhítjuk, mint hűs vizet a szomjazó.

Tovább...

Valahol

Én már nem akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken...

Tovább...

Aranysugarak

Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.

Tovább...

Szeretteim sírjánál

Sírotoknál imádkozom értetek,
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom fel az égig,
ott vagytok - értitek?

Tovább...

Messze tőlem, távoli felhők

Esteledik. Ablakomból
nézem a felhőket,
messze, tőlem távol sötétlenek,
mintha kéklő hegyeket látnék,
és ott fenn, a csúcson állnék.

Tovább...

A rendszer

Bölcsőnk a föld, e titok-világ,
ki tudja, hány millió év óta
állandóan más arcát mutatja,
özönvíz és jeges ár, sivatag és fagyhalál,
viruló tavasz, majd hőség, perzselő nyár,
új bor illatától megszédült őszi levelek,
tél fehér havával borított tájak, hegyek...

Tovább...

A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett.
És én honnan? Soha meg nem tudom,
csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok,
születtem a Mindenségben, s visszatérek oda,
ha meghalok...

Tovább...

Már csak játszom

Már csak játszom a szavakkal
tétován tapogatva, kóstolgatva
szavaim kesernyés ízét.
Eleinte naponta ébren és álomban,
Veled voltam minden gondolatban.

Tovább...

Elmúlt már

Szonett

A magány lassan beterít, merengek,
Törlöm könnyeim, forrását a búnak,
Egyre növekvő árnyait a múltnak,
Maradok magamban, jéggé dermedek.

Tovább...

Kilincsre tetted a kezed

Toporogsz még az ajtó előtt,
kilincsre tetted a kezed,
odabent vár valaki, tudod,
jól gondold meg, belépsz-e,
mert ha majd távozol, szíved
egy kis darabja itt marad,
s tört szívvel élni nehéz lesz...

Tovább...

714

Álmatlanság

Fáradtan ülve nézek magam elé,
az óra egyhangúan ketyeg,
a mutató közelít éjfél felé...

Tovább...

Ellentétek

Valaki mondta csorgó homlokkal tegnap,
ebben a hőségben az ember hőgutát kap,
legjobb ilyenkor, ha sehol nem vagyok,
a láthatatlan mindenségbe beleolvadok...

Tovább...

Nincs már bennem

Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam, pergő ütő veri a dobot...

Tovább...

mi vagyok

mi vagyok én
esőcsepp
vagy porszem
nem
én én vagyok
hús és vér
ember
az élőlények között...

Tovább...

Éjjel és nappal

Közeleg az éj, gubbaszkodnak már a nappali árnyak
a sötétszürke homályban, fetrengenek az égi szőnyegen,
csak a Hold fénye világít igézőn, rejtelmesen,
s álmokat hordoz és kegyesen oszt
alvó lények csillagos udvarában.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ