B. Szalay Károly
Küszöbön toporog
egy újabb év,
a régit leváltaná de:
nincs benne elég hév.
Ha egyszer szerencsém lenne,
ahogy akarom, minden úgy menne,
csak egyszer szerencsém lenne,
bizony, az nagyon jó lenne.
Karácsonyi lázban
ég nagyon a város,
hó helyett a cipőnk
lehet most sáros.
Közelít, közelít
egy csodás nap,
kicsi és nagy ilyenkor
ajándékot kap.
Piros a ruhája
fehér a szakálla,
ha azt kirázza,
sok gyerek jól járna.
Tizenkét hónap,
ebből áll az élet,
körbeforog, mint egy kerék,
ezt nyújtja a természet.
Szeretteimmel vagyok
gondolatban mindig,
elkísér engem e cselekedet,
akár egészen a sírig.
Kedves Poet társak,
üzenetet küldök Nektek,
hogy betegségem miatt
nem juthatok el Felétek.
Nem adhatok mást
Neked, csak a szívem,
nem nyújthatok mást
Neked, mint a lelkem.
Szép szavak,
gyönyörű bókok
szerelmes embertől
megszokott dolgok.
Van egy kezdete,
s eljő majd a vége,
hogy miként zajlik le?
Az egy hétfő rejtélye.
Elmúltak már az ifjú évek,
de az idősebb kor is
hozhat szépet,
tudomásul kell venni,
ezek a tények,
ha az ember elhagyta
már az ötven évet.
A férfi lehet léha, csapodár,
mondhatná rá ezt egy anyuka,
válhatna belőle mégis idővel
a világon a legjobb apa.
Járom az utam,
járod az utad,
üt, ver Téged -
és engem az élet,
ha a jókedv -
hozzánk betéved,
talán ad egy kis-
derűt, szépet.
Megszületett, megszületett
a szülők örömére,
édesanyja, édesapja
elhalmozza minden jóval
a közelgő gyermeknapra.