B. Szalay Károly
Aranyló fényével
világítja meg a tájat,
maradék erejével melegít
meg minden tárgyat.
Sietünk, sietünk,
de sajnos, időben
oda soha nem érünk.
Hajszoljuk az időt,
a meglévő teljesítményt,
kitesszük a lelkünket,
akkor sem érünk el eredményt.
Aludj, édes, álmodj,
pihend ki jól magad,
szedd össze erődet,
kapd vissza nyugalmad.
Az emberi egészség
olyan, mint egy kincs,
sajnos, egy idő után
úgy néz ki, hogy nincs.
Megszületsz, felnősz,
beállsz a társadalom
katonái közé,
s mint minden ember -
itt a Földön megpróbálsz
a nehézségekre felkészülni.
Éppúgy, mint az erdő zöldjében,
hol csiripelnek a madarak,
az óvoda udvarán is gyerekek
oly édesen zajognának.
Azt a dolgot, feladatot,
mit Rád bízott az élet,
ne kritizáld, ne válogasd,
találd meg benne a szépet!
A legnagyobb szeretet
és tisztelet jár Nektek,
de különösen e napon,
mert Ti adtok értelmet
ennek a nehézzé váló életnek.
Legszebb örömöm,
ha elkészült a versem,
a legszebb örömöm,
mikor Tőle boldog lelkem.
Ismét keresztény ünnep
érkezett el hozzánk,
biztos nem marad facéran
a finom főzött sonkánk.
Egy jó és szép verset
olvasni, ugye, mindig jó!
De míg eléd kerül,
az író részéről akad
még némi javítanivaló!
Ti nők, ti nők,
bájos részei az életnek,
ha Ti nem volnátok,
hiánya lenne a férfiembernek.
Hideg front - meleg front
sajnos követik egymást,
egy beteg embernek
jelent ez esetleg sorscsapást.