B. Szalay Károly
Szíved segítsége
árad mindig felém,
lelked érzékenysége
biztos csak az enyém.
Ha majd egyszer
nem leszek melletted,
egy virág legyen -
mint kényszer,
a legszebb emléked.
Eljött végre
most már itt van
a várva várt,
szép kikelet,
s ezen a szép
tavaszi napon,
ünnepeljük a
húsvéti ünnepet.
Még "nem tudhatom",
mit hoz az élet,
a megélt korom
magyarázza az egészet.
Leselkedik már a tavasz,
betenné Ő a lábát,
a tél viszont ravasz,
nem engedi még állását.
Itt vagyunk, ott vagyunk,
töltjük az időt,
nem tudhatjuk előre,
hogy mit hoz a jövőnk.
Emlékszem, fiatal koromban
kötelező volt a hittanóra,
a pap bácsi mindig mondta,
az imádság megtanít az igaz szóra.
Mint minden év végén,
ígéretet teszünk,
hogy az Óév után
megváltozunk,
mások leszünk.
A keresztény világ
ünnepli a kis Jézust,
díszítenek szép fenyőfát,
üdvözlik az ügyes árust.
Én mindenkinek szívből kívánom,
legyen életében nyugalom s béke,
sok unoka vegye körbe,
boldogságban teljen öregsége.
Gyújtottam egy gyertyát, s ég
valaki emlékére még,
ég a gyertya, szép lassan ég,
van kire emlékezni még.
Míg élet van a Földön,
szerelem mindig lesz a köbön,
míg él a férfi és a nő,
az emberiségnek újabb utódja jő.
Az élet értelmét
a szerelem adja,
ki ebben önzetlen,
mind visszakapja.
Az élet katonái
alkotnak sorokat,
örömben, bánatban
töltenek napokat.