B. Beáta
Érzem a sivár létem.
Küzdök. A célt kitűztem.
A szív, mely dobban
egy ritmusban.
Illatok, melyek emlékeket idéznek.
Illatos virágok, márciusi kikelet.
Harmatos reggelek.
Szívem is veled ébred.
A múlt, mi volt,
Eltűnni látszik.
Ködös idők jönnek.
Csalóka vizekre eveznek.
Fehér pihék szállingóznak épp.
Kristály, mi hull, csillan és elillan.
A láng, mely kialudt.
A vak remény, mi elhagyott.
Színek és a napfény?
Lesz-e újra még?
Fiatal vagyok, hát álmodom.
Vagyok s valóm elfogadom.
Hív egy út, egy látomás.
Fájlalom, hogy fáj nagyon.
Voltál nékem, nem tagadom.
Ismerős e fájdalom.
Mint jó barát, meglátogat, hát hagyom.
Új nap, új kezdet!
Hallani ezerszer.
Így lesz ez vélem!
Új élet, új világ!
Mint lelkem tengerén.
Úgy süvít most a szél.
Fáj. Mar. Éget. Fullaszt.
El nem múló fellegek.