Átyim Lászlóné
Szüleimmel és a testvéremmel
Mikor már lenyugszik a Nap,
S a Hold jön fel az Égre,
Bevilágítja a két szemem
A Holdnak gyönyörű fénye.
Ha nincs nekem tollam s papírom
Ha nincs nekem tollam,
Papír, mire írjak,
Elfelejtem a rímeket,
Mik a fejemben vannak.
A családomtól hiányzik a szeretet
Mikor kipattannak fejemből
Apró, pici rímek,
Kiírom magamból, mi a szívem nyomja,
Vagy éppen örömöm van.
Gyönyörű, szép álmom minden éjjelen
Oly gyönyörű szépet
Álmodom én minden éjjelen,
De amire felébredek,
Könnyes lesz mind a két szemem.
Lehullott szirmok,
Lehullt virág,
Nem látom én többé
A drága, jó anyám.
Drága nagymama,
Lecsuktad már mind a két szemed,
Nem látod már többé a fénylő, kék eget,
Nem látod már többé a Napnak sugarát.
Eltűnődtem azon,
Hogy mi történne velem,
Ha boldog lehetnék
Csak egyszer az életben.
Szállnék a széllel örökké,
Mint ősszel a lehulló falevél,
Vidáman szállnék,
Soha nem bánkódnék.
Megszületett s lassan felnőtt,
Még oviba is járt s leballagott,
Történt vele egy tragédia,
Amely egy év után elragadta.
Hallgasd, mit suttog az élet
Élni hív újra meg újra téged,
Ne nézz vissza a múltra
Legyen előtted minden tiszta.
Egyedül, némán ülök a padon,
Csend van mindenütt,
Madárcsicsergést,
Tücsökciripelés hallgatom.
Drága édesapám
Múlt éjjel álmodtam,
Láttalak álmomban,
Drága édesapám,
Az ágyamnál álltál.
Drága édesapám,
Bárcsak láthatnálak,
Néhány percig talán
Vagy egy röpke pillanatig.
Betegen
Az ágyamon fekszem,
Az ablakot nézem,
Esik az eső csendben,
Elmossa a régi emlékem.
A két kis kicsi kincsünknél
Eljöttünk hozzátok,
Drága, kicsi kincseink,
Boldog gyermeknapot kívánunk,
Ajándékokkal köszöntünk.