Átyim Lászlóné
Miközben a sírotokat
Rakom én rendbe,
Rózsákat ültetek
Bánatos nagy szívvel.
Születésnapom június 12
Születésnapomon ma
Mit is kívánhatnék,
Együtt a kis családommal
Ünnepeljek én.
Fényes napsugár
Kísérje életed,
Mindig csak mosolyogj,
Sírni ne lássanak.
Csak a temetőben köszönthetlek
Anyák napján korán
Kimegyek a temetőbe,
Köszöntelek, édesanyám,
Rózsacsokorral kezemben.
A világ szomorú csapása
Látni a sok szenvedést,
Semmit nem tudsz tenni,
Fájdalmas arcokról
Könnyeket letörölni.
Fájdalmas álmok, lelki megbántások...
Minden egyes nap,
Ha alszom s álmodom,
Csak a félelem és fájdalom
Járja át a lelkemet.
Szellők szárnyán repülnék,
Megelőznék mindent,
Elfújnám a bajokat,
Helyette hoznék boldogságokat.
Csak áll némán s dermedten,
Úgy tartja fagyos két kezét,
De hiába, nem kap ő semmit,
S orcája összefagyva.
A temetőben sok-sok mécses fénye alig világít
Lassan kialvó mécsesek
Lassan kialvó mécsesek,
Szívünk dobban értetek,
Könnyünk mossa arcunkat,
Szó nem hagyja el ajkunkat.
Mindenszentek estéjén
Lassan égő mécsesek,
Egy-egy fájó szívdobbanás,
Szeretteink sírjánál állva
Csendben búcsúzás.
November 1.
Szellők szárnyán szálnak
A sárgult falevelek,
Most már lassan véget ér az ősz,
Újra várjuk a telet.
Szívből szól a hegedű dala,
Ügyes két kéz játszik őrajta,
Nem rontja el soha ő
A gyönyörű dallamot.
De jó is volna
A régi múltban lenni,
Az én kis családommal
Nagyokat kacagni.
Szüleimmel és a testvéremmel
Mikor már lenyugszik a Nap,
S a Hold jön fel az Égre,
Bevilágítja a két szemem
A Holdnak gyönyörű fénye.
Ha nincs nekem tollam s papírom
Ha nincs nekem tollam,
Papír, mire írjak,
Elfelejtem a rímeket,
Mik a fejemben vannak.