Átyim Lászlóné
A pici unokám, Dominik Zsombor
Nézem pici arcát,
Ahogy mosolyra rándul,
Aztán elhúzza pici száját,
Majd kinyitja gyönyörű szemeit.
Vigyázz reá, amíg él,
Becsüld meg őt mindenért,
Ő adott neked életet,
Megszült, s a testéből etetett.
Csak rózsákkal tudlak köszönteni,
A sírodnál könnyes szemmel állva,
Anyák napján, e szép ünnepen,
Hisz, drága édesanyám, már nem vagy velem.
Édesanyámhoz
Anyák napján korán
Friss rózsákat szedek,
Indulok én hozzád,
Hogy felköszöntselek.
Nagyon várom a húsvétot,
Hisz jön az unokám,
Mond nekem egy verset,
Majd kölnit locsol rám.
Fehér nyuszi árok partján,
Kicsi lány ül a túloldalán,
Megszólal a kicsi lányka,
Gyere ide nyuszi, bátran.
Nyugdíjba megyek
Eljött az én időm lassan,
Dolgoztam eleget, pihennék már,
Nyugdíjba megyek, elbúcsúzom
Tisza szívvel, szép emlékekkel.
Reménytelen élet, csupa szenvedés
Várni valamire napokat,
Várni sok órákon át,
Várni, hogy mit hoz a sors,
Hogy meggyógyulok vagy meghalok.
Boldog 70. Születésnapot kívánok
Drága édesanyámnak, Marika
Lábaid nyomát fényes nap vezesse,
Lábaid nyomába rózsaszirmot hintve,
Születésnapodon sok boldogság érjen,
Boldogabb legyél, mint az elmúlt esztendőkben!
Március 8.
Nőnek születni igazi kihívás,
Nőnek lenni néha boldogság,
Oly sokat szenvedni, mit ő szenved,
Két vállán cipeli a rámért terheket.
Elfáradtam, megpihennék,
Örömmel én odamennék,
Oda, honnan nincs visszaút,
Ott lennék én boldog nagyon.
Nem búcsúzhattunk el tőled
Hamvaidnál állva,
Tisztes kegyelettel, fájó szívvel,
Megtiltották, nincs jogunk hozzád.
Tragikus, hirtelen halál
Sújtott le rád,
Hogy mi történt veled,
Talán nem tudjuk meg soha már.
Mikuláseste
Hull a pelyhes, fehér hó,
Megjött már a télapó,
Csengőszánon érkezett,
Kit két rénszarvas repített.
Nagy szakállú mikulás,
Hullik rá a hó,
Nem zavarja most őt,
Mert a kedve jó.