Átyim Lászlóné
Ó, ha bársonykesztyű lehetnék!
Szeretnék én egyszer
Bársonykesztyű lenni,
Két kezeden simulva
Halvány arcodat simogatni.
Az életem egy bőröndben
Csak egy bőröndbe csomagolok
Néhány fontos dolgot s ruhadarabot,
Újra kórházba indulok,
Nem tudom, talán odamaradok.
Hazafelé az M3-on (Budapestről)
Sok-sok fehér galamb
Messze-mesze száll,
Szívemben egy bántó szó
Oly nagy sebet váj.
Ne búcsúzz el tőlünk
Nagy, könnyes szemekkel,
Inkább véss a szívedbe
Sok-sok szeretettel.
A magányos farkas
Vadon mélyén magányosan
Kóborol egy farkas,
Kerüli az erdő népe,
Hisz kérges szíve nem irgalmaz.
Május utolsó vasárnapján
Minden gyermek örül,
Mert ajándékot kapnak,
Ma őket ünnepeljük.
Felnézek a magas Égre,
Szólítom az Istenem,
Miért hagytál így magamra,
Hogy betegségben szenvedjek.
Talán ez lesz az utolsó,
Hogy velük lehettem,
Szalonnát a nyárson
Velük sütögettem.
Még mindig tél van,
Lassan itt a húsvét,
Nyuszi ül a szánkón,
Kis csibe az ölében.
Ma minden nő boldog lehet,
Mert ma nőnap van,
Kiket ünnepelhetnek ma
A férfiak, kiket szeretnek.
Ne írj rossz kritikát,
Mert másokat bántasz meg,
A lelkébe gázolva
Mélyen sebet ejtesz.
Két kezemen számolom
Minden egyes napot,
Az ujjaim remegnek,
Ha belegondolok.
Nem várom a februárt,
Mert félek nagyon,
Nem várom a februárt,
Mert kórházba indulok.
Szilveszter éjjelén
Vették el életed,
Szilveszter éjjelén
A mennybe szállt a lelked.