Átyim Lászlóné
Drága, kicsi húgom, elvittelek hozzájuk
Drága, kicsi húgom,
Nem vagy már közöttünk,
Csak e kép maradt emlékül,
Amit a kezembe foghatok.
Egész nap a temetőket járom,
Egyik kaput kinyitom,
A másikat bezárom,
Sajgó szívvel nézegetek vissza.
Drága édesanyánk halálának 40. évfordulójára
Elhunytál: 1979. október 8.
Még tisztán emlékszem,
Amikor meghaltál,
Hirtelen a földre zuhantál,
Szólni már többé nem tudtál.
Örökké árnyékban élek,
Hol soha nem süt a Nap,
Hol csak a bánat halmozódik,
A boldogság elmarad.
Oly gyönyörű vagy...
Könnyedén szálltam,
Röpködtem álmomban,
Oly boldog voltam,
Mint színes pillangócska.
A pici unokám, Dominik Zsombor
Nézem pici arcát,
Ahogy mosolyra rándul,
Aztán elhúzza pici száját,
Majd kinyitja gyönyörű szemeit.
Vigyázz reá, amíg él,
Becsüld meg őt mindenért,
Ő adott neked életet,
Megszült, s a testéből etetett.
Csak rózsákkal tudlak köszönteni,
A sírodnál könnyes szemmel állva,
Anyák napján, e szép ünnepen,
Hisz, drága édesanyám, már nem vagy velem.
Édesanyámhoz
Anyák napján korán
Friss rózsákat szedek,
Indulok én hozzád,
Hogy felköszöntselek.
Nagyon várom a húsvétot,
Hisz jön az unokám,
Mond nekem egy verset,
Majd kölnit locsol rám.
Fehér nyuszi árok partján,
Kicsi lány ül a túloldalán,
Megszólal a kicsi lányka,
Gyere ide nyuszi, bátran.
Nyugdíjba megyek
Eljött az én időm lassan,
Dolgoztam eleget, pihennék már,
Nyugdíjba megyek, elbúcsúzom
Tisza szívvel, szép emlékekkel.
Reménytelen élet, csupa szenvedés
Várni valamire napokat,
Várni sok órákon át,
Várni, hogy mit hoz a sors,
Hogy meggyógyulok vagy meghalok.
Boldog 70. Születésnapot kívánok
Drága édesanyámnak, Marika
Lábaid nyomát fényes nap vezesse,
Lábaid nyomába rózsaszirmot hintve,
Születésnapodon sok boldogság érjen,
Boldogabb legyél, mint az elmúlt esztendőkben!