Átyim Lászlóné
Boldogság, várj reám,
Egyszer csak rád találok,
Fönt a magas hegyről
Hozzád lerohanok.
Zendüljön az erdő,
Süssön már a Nap,
Fütyüljön a rigó,
Jöjjön már a tavasz.
Tekints le rám, Istenem!
Vedd el szenvedésemet,
Ne hagyd, hogy így bántsanak!
Sok-sok szidást rám raknak.
Oly boldog voltam én
Álmomban az éj közepén,
Mint hűs szellő, jött felém
És megjelent nekem édesanyám.
Csak ültem s vártam rá,
Hogy eljön az éjfél,
De hiába, az nem jött el,
Bánatomban álomba szenderültem.
Karácsony ünnepén
Csillogó zöld fenyő
Díszbe öltöztetve,
Mily csodás látvány
Mindig decemberbe`.
Karácsony első napján
Oly boldog a lelkem,
Felpattan a kilincs,
Jöttek az unokák és a gyermekeim.
Közeleg a hideg tél
Csendben hull a sok falevél,
Lassan közeleg a hideg tél,
Elmúlik az ősz,
Jön a fájdalmas, szomorú tél.
Drága, kicsi húgom, elvittelek hozzájuk
Drága, kicsi húgom,
Nem vagy már közöttünk,
Csak e kép maradt emlékül,
Amit a kezembe foghatok.
Egész nap a temetőket járom,
Egyik kaput kinyitom,
A másikat bezárom,
Sajgó szívvel nézegetek vissza.
Drága édesanyánk halálának 40. évfordulójára
Elhunytál: 1979. október 8.
Még tisztán emlékszem,
Amikor meghaltál,
Hirtelen a földre zuhantál,
Szólni már többé nem tudtál.
Örökké árnyékban élek,
Hol soha nem süt a Nap,
Hol csak a bánat halmozódik,
A boldogság elmarad.
Oly gyönyörű vagy...
Könnyedén szálltam,
Röpködtem álmomban,
Oly boldog voltam,
Mint színes pillangócska.
A pici unokám, Dominik Zsombor
Nézem pici arcát,
Ahogy mosolyra rándul,
Aztán elhúzza pici száját,
Majd kinyitja gyönyörű szemeit.
Vigyázz reá, amíg él,
Becsüld meg őt mindenért,
Ő adott neked életet,
Megszült, s a testéből etetett.