Átyim Lászlóné
Petra kislányom eltávozott
Tragikus történet,
Oly hirtelen jött,
Mire észbe kaptunk,
Már eltemettük őt.
Fáj az életem
Fáj az életem,
Fáj nagyon,
Elmondani nem tudom,
Csak néhány szóban leírom.
Kapott ajándék
Kaptam én is ajándékot,
A Télapó hozta,
De úgy gondolom, odaadom,
Kinek szüksége van rá jobban.
Csak egy ölelés
Drága télapó,
Én csak szeretetet kérek,
Nem sok-sok édességet,
Csupa-csupa szeretetet.
Apró remény
Elmondani nem tudom,
Hogy mily nagy az én bánatom,
Meddig élek még, nem tudom,
De búcsúzni még nem akarok.
November 1. estéjén
Három mécsest gyújtok,
Fájó szívvel nézem, ahogy égnek,
Eszembe jutnak szüleim
És a kishúgom, míg éltek.
Csak egy gomb vagyok a kabáton
Belátom, csak egy gomb vagyok a kabáton,
Belátom, csak egy gomb lehet a barátom,
Ezt mindenki belátja,
Hogy milyen jó is, ha van kabátja.
Ablakomon kitekintek,
Egy csillagfényt lát meg két szemem,
Egy csillagot magában még nem láttam,
Biztosan az én édesanyám az.
Búcsúzunk a csoportvezetőnktől
Te kis apró törpe,
Itt hagysz minket,
Talán elmész örökre,
Elmész innen, de közel hozzánk.
Szemükben látom én
A gúnyos haragot,
Kérdezni én nem merek,
Mert mind leugat rögtön.
Hófehér pillangó a vendégem
Vállamra szállott
Egy hófehér pillangó,
Mikor kiskertemben
A rózsáimat öntözgettem.
Miközben a sírotokat
Rakom én rendbe,
Rózsákat ültetek
Bánatos nagy szívvel.
Születésnapom június 12
Születésnapomon ma
Mit is kívánhatnék,
Együtt a kis családommal
Ünnepeljek én.
Fényes napsugár
Kísérje életed,
Mindig csak mosolyogj,
Sírni ne lássanak.
Csak a temetőben köszönthetlek
Anyák napján korán
Kimegyek a temetőbe,
Köszöntelek, édesanyám,
Rózsacsokorral kezemben.