Átyim Lászlóné
Boldog 70. Születésnapot kívánok
Drága édesanyámnak, Marika
Lábaid nyomát fényes nap vezesse,
Lábaid nyomába rózsaszirmot hintve,
Születésnapodon sok boldogság érjen,
Boldogabb legyél, mint az elmúlt esztendőkben!
Március 8.
Nőnek születni igazi kihívás,
Nőnek lenni néha boldogság,
Oly sokat szenvedni, mit ő szenved,
Két vállán cipeli a rámért terheket.
Elfáradtam, megpihennék,
Örömmel én odamennék,
Oda, honnan nincs visszaút,
Ott lennék én boldog nagyon.
Nem búcsúzhattunk el tőled
Hamvaidnál állva,
Tisztes kegyelettel, fájó szívvel,
Megtiltották, nincs jogunk hozzád.
Tragikus, hirtelen halál
Sújtott le rád,
Hogy mi történt veled,
Talán nem tudjuk meg soha már.
Mikuláseste
Hull a pelyhes, fehér hó,
Megjött már a télapó,
Csengőszánon érkezett,
Kit két rénszarvas repített.
Nagy szakállú mikulás,
Hullik rá a hó,
Nem zavarja most őt,
Mert a kedve jó.
Majd ha nem találtok már
Utánam lehullott hajszálat,
Majd könnyes szemmel keresitek
A ház minden zugában.
Közelgő, hideg tél
Károg a sok varjú,
Lassan itt a tél,
Sok-sok sárgult levelet
Fúj az őszi szél.
Könnyezve igazítom lassan
Arcomba hulló, ősz fürtjeim,
Sírotoknál állva csendben,
Drága, édes, jó szüleim.
Csendes a temető
Csak néhány embert látni,
El-elcsukló hangon
Egy kicsi lány egy sírhant fölé hajlik.
Fejem fölött körbeszállt
Ma egy hófehér pillangó,
Talán édesanyám küldött
Pillangót, hófehéret éppen.
Ó, ha bársonykesztyű lehetnék!
Szeretnék én egyszer
Bársonykesztyű lenni,
Két kezeden simulva
Halvány arcodat simogatni.
Az életem egy bőröndben
Csak egy bőröndbe csomagolok
Néhány fontos dolgot s ruhadarabot,
Újra kórházba indulok,
Nem tudom, talán odamaradok.
Hazafelé az M3-on (Budapestről)
Sok-sok fehér galamb
Messze-mesze száll,
Szívemben egy bántó szó
Oly nagy sebet váj.