Árvai Emil
Kerestem az élet értelmét
messze Apámtól. Elvesztettem
a fonalat. Balga lennék,
ha vissza nem fordulnék menten.
Hosszú volt az út Damaszkuszig,
el sem érve úticélomat.
Senki erős meg nem alkuszik,
életet vagy halált osztogat.
Eljöttem hazulról lázadón
otthagyva szülőmet, bátyámat.
Semmim se maradt, csak remény:
nem zárnak ajtót előttem.
Kondásnak állva kint egyedül
bámul az égre, küld fel fohászt:
"Most segíts, Apám, nem bírom tovább!
Honvágy gyötör, bú szívemen ül.
Húzós álmom volt az éjjel:
szülői ház látszott közel,
háznép ágyban, minden csöndes;
apám ablakában mécses...
nem bántott senki
én voltam rossz
szeretnék szeretni
tisztaság vonz
1. Ótestamentum
József két álmáért lejtőre került,
rabszolgaság, börtön lett a jutalma.
Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
végigoson álmos városon,
kis kunyhókba titkon be-beleskel.
Csillagjósok teveháton jönnek,
keresik az újszülött Királyt.
Heródes a papokért kiált...
Őszintén megvallva, izgulok;
lesz, ami lesz, haza kell menjek.