Arnóth István

Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Élő carcinoma

Engedd meg nekem

Hogy messzire űzzem
Ezt a biológiai "csodát"
Magamtól
Mert így teljes életem

Tovább...

(F)ércelem

Félsiker

Briliáns csillogás vakítja az elmét

Mint sötét széndarab adja sült hús ízét
A gyémánt keménysége józan ésszel lódít
Ám elvadult értéke parádékon hódít

Tovább...

Gondolat röpte

Nekem a felejtés ássa ki sírom

Tűnődöm sokáig
Hogy így meddig írom
Életem regényét
Lenn a Duna parton
Vad zöld színével
Egyre csak szédít...

Tovább...

Verssel a célig

Verssel a célig, érzem, nem jutok

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szívemből, ha nem, lelkemből
él a költészet is, messzi a fénytől.

Tovább...

Kérlek ne sírj

Mondd hogy nem átverés
ha megáll a józan ész
egy igaz vallomáson
mert ott az állomáson
zavaros világ várt
s az órák mást mutattak
a futó sínek fölött
ha szíved nem költözött...

Tovább...

Mocorgó

Könnyező szemekkel olvasom írásod
akár egy kisgyerek
Soraid sietnek, csak szívemmel dadog
feléd a figyelmem
A futó betűd károg, te ne is figyelj oda

Tovább...

Múltamért

Lerágott az idő gyenge fohásszal,
A múltat citálja néha idebent,
Nem látom értelmét, hiába szólnék,
Érthetetlen hangján hamisan üzen.

Tovább...

Álmokon túl

Amiről álmodtam oly kevés éve tán

Olyan gyorsan telt, mint megannyi délután
Mondd, milyen az érzés, ha nem benned tombol?
Olyan görbült netán, mint odafenn a félhold?
Föld felett lebegnél, mint ásómon a hantok
A könnyű-léptű időm is konokabbul kattog

Tovább...

Érzéssel

Sűrűn léptünk előre a marhalegelőre
okosan futunk fel
a számozott idő után
kendőzetlen sután
ahol minden érdekel

Tovább...

Fáradón

Koccant a tányér az asztal sarkán,
Anyámnak keze munkától veres,
Kedvesen tálalt az esti imánál,
Lehunyt szemében páráll a húsleves...

Tovább...

Szervezetlen

Szívedben ott lapul az örök hinni kell,
Takarnád hűen, ha vinni, bírni kell,
Benned andalog egy szerető, új közeg,
Feléd kanyarog a gondolattömeg,
Akár a véred, mely ütemekre mozdul,
Kevés az életvíz, kis érből csordul...

Tovább...

Hű tükör

Lehetne? Kérném, kicsit üss!
Ne fájjon nagyon, ha megütsz,
Orvos ne kelljen, ki összevarr!

Tovább...

Néha sírj velem

Könnybe lábad szemünk, amíg emlékezünk,
Egyszer véget ér az élet, s nincs tovább,
Bolondos lelkünkkel mindent elfelejtünk?
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Tovább...

Így múlik pontosan

A hajnalcsillag csillant az égen
A Hold után jött fel de lemaradt
Veres a hajnal is lassan kékül
A málnabokrokat is csípi a fagy
Elmúltak régen a tüzes nyarak
Őszelők nyíltak a kertekben már
Hideg kezemmel simítva mégis
Kedvesen borzoltam az unokát...

Tovább...

Kitörölhetetlen érzés

Durranó petárdák villantak az este
ködmentes színeit egész falu leste
recsegés ropogás turkálta az eget
még az unokám is kipirultan nevet

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ