Ari Fabbro
...Kérdeznélek, de szád már néma,
Helyette csak bús szemed felel.
Mikor álmom a valóval koccan,
s hitem elhagyott, kell a remény,
hogy elinduljak - akár morcosan -
a göröngyön akkor is, ha kemény.
Gyertek vissza, elkóborolt magyarok!
Fogyunk egyre megállíthatatlanul,
észre sem vesszük, mi maradunk alul.
Szőke Szamosnak lányaként születtem,
Mellette éltem le gyermekkoromat.
Hűs habjaiban sokszor megfürödtem,
Fürge sellőnek képzeltem magamat.
Vízben születtem
Tűzben lebegtem
Ésszel szerettem
Szívvel szenvedtem
Nem vagyok én szószóló
Csak egy ócska szószóró
Suhintó szóhintő
Nem kell nekem kereplő...
Ég alján a vörös függöny
meglovagol szellőt,
elutazik megfürödni,
meglesni a Sellőt.
otthonról indultam és hazaérkeztem
asztalhoz szegeznek régi és új arcok
mélyültek platánon arcomon karcok
a múltat fátyolos szemekkel festhetem
hosszú utam során csak ritkán fékeztem
mára csendesültek lelkemben a harcok...
Hosszú útra indultam,
Későn vettem fel a tempót.
54 éve megyek
Kihozni magamból a jót.
Soha nem hullott ölembe semmi.
Létért, észért meg kellett küzdeni.
Egyik jó volt hozzám, a másik meg rossz,
előfordult: egyenesen gonosz.
Otthon advent van. Itt is.
Csendesség és alázat.
Már egy éve s húsz napja
Mellemen a gyalázat.