Apor Kata
Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul,
magányom védtelen.
Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira,
van, hogy annyira sem.
Ha a holdnak lába volna,
Elmenne a tollasbálba,
Egész éjjel csak táncolna,
Petrezselymet nem árulna!
Hajdanában, mikor még mesemondó sem regélt,
mikor ember s állat békességben éldegélt,
mikor ármány híján szeretetben teltek a napok,
s nem nézte azt senki: kitől mikor és mit kapok?
Kiszáradni látszik a patak.
Sár és hordalék és hordalék
Meg sár, ameddig el nem apad,
Csak tapad a lelkemre, elég!
Vízkeresztkor úgy szokás
Haj dinárom haj
Kezdődik a mulatozás
Haj dinárom haj
Szalad a nyúl, hosszú fülei csak úgy lobognak,
Fontos hírt visz ő a kerek erdőben lakóknak.
Azt olvasta az imént a hírmondó fa alatt,
Gyülekezőt tart a tanács, mert tavaly elmaradt.
Várd a karácsonyt, várd az ünnepet,
Várd a kalácsot, várd a meleget,
Várd a csodát, várd a békességet,
Várd a karácsonyt, várd az ünnepet!
Készülnünk kéne, itt az idő újra.
Megvizsgálni cselekedeteinket,
Megtisztítani a lelkünk a jóra.
Jöjj el, Megváltó, ments meg, Uram, minket!
Mint kőorom, melyen csipkés kastély
büszkén mered egészen az égig,
feledve: alatta a meredély,
épp úgy kísérsz az utamon végig.
Bár lennék csalogány, a fákon
Eldalolnám lelkem bánatát,
Hajnalban kinn ülnék az ágon,
Estig fújnám fájón dallamát.
A fekete csendből előtör harsányan a fehér,
úgy robban be hirtelen, mint tapló füstjéből a tűz...
Szép napra ébredtünk! Nyújtózott a béka,
s körbenézett a lápon.
Van nálam szebb legény - vartyogott a léha -
széles e nagyvilágon?
Ring két faág közt fonalán a pók,
mesét szőtt az imént, olvasni valót.
Csillan a sok betű, büszkén tekint szét,
mind a nyolc szemével szemléli művét.