Antal Szilvia Lomahongva
Ki tudja, lesz-e holnap
Amit még tegnap megengedtem,
ma már nem hagyom.
Nem engedem, hogy szívem
rágja az aggodalom.
Haza vezet
A szeretet nem gyengeség, hanem erő.
A szeretet varázslat.
Semmihez sem hasonlítható és semmivel sem pótolható.
A szeretet teremt.
Olyan dolgokat képes megteremteni,
amiket semmi más ezen a világon.
A remény ölén
Puha ágyat vetett a hold,
Megágyazott a reménynek.
Átfázott, didergő szívek
Udvarába nyugodni térnek.
Örömteli várakozás
Advent van, s mi vágyakozva nézünk,
Olyan sokszor kételkedünk s kérdünk,
De hinnünk kell, s bízni még a jóban,
A mindent megváltó Megváltóban!
Fohász
Hogy ne felejtsek el hálát adni
minden ébredésem után.
Hogy szeressem a reggeleket,
amik magában hordozzák az újat,
ami megannyi szépet tartogathat.
Elköltözött Lelkek
Pislákoló kis mécsesek
Gyújtottak ma szeretetet.
Őszi tájak temetőjén,
Ahol hallgat a sötétség.
Ahol oly más íze van
Az ősznek,
Ahol búcsút intek
A hulló falevélnek,
Ahol együtt sírunk,
Ahogy nevetünk,
Ahol hiányoztok máris,
Amint elmegyünk.
Ragyogó
Aranybarna fürtjeit kibontotta,
S ráomlik a lágyan susogó fákra,
Melyek mögül édesen kikacsint,
S még csalogatva hív a Nap sugára.
Kitekintő
Annál, mi te vagy,
S amire vágysz,
Ami csak rólad szól ma,
Vagy ami fáj.
Így felelek
Mit mondhatnék neked,
Mikor napról napra
Gyász és szomorúság
Üti fel a fejét,
S beárnyékolja ez
Milliók életét.
Nyárnak csókja
Napra nap, és éjre éj,
Szertefoszló, szép remény,
Ki nem mondott búcsúszó,
Távolodón halkuló.
Szakadatlan
Ha megkérdezed, hát felelek,
Szívesen elmondom neked,
Honnan jövök,
És egykor ki voltam,
Amikor büszke magamra
Nem voltam.
Kell
Kell a tűz, és kell a víz is,
ha eléget, felemészt is.
Kell, hogy égjen, kell, hogy fájjon,
hogy értékeld száz világon,
hogy szeretnek, hogy szerethetsz
akkor is, ha kinevetnek.