Antal Sára
Tél uralja a kinti világot
zúzmara, dér és hó lepi el
ablakra csipkéz jégvirágot
kint a szél fagynótát énekel.
Nézd, a farsangi bálterem
üresen, bezárva kong,
az utcán sincsen maszkabál,
a nép immár nem zajong.
Szilveszter - személyre szabva
Van, ki fejét lehajtva imát mormol,
akad, ki szesztől kábul,
lesz, ki fittyet hány a világra,
és olyan, ki mulat rútul.
Remény
Sötét erdő mélyén
vajon ki kuporog?
Lámpásától a fény
lassan felragyog.
Fagy sikolt, hideg az éj,
rongyok alatt megfagy a lélek,
kapualjak, terek, padok,
kuporog sok elveszett élet.
Sötét az utca, a város kihalt,
az ünnep a szobákba szorul.
Nem láthatjuk a suhanó angyalt,
csillagokra sötét árny borul.
Bajban van ám a Mikulás!
Nem csúszik a szánkó!
Holle anyó dunyhájából
nem szállong a porhó!
"Várj, míg felkel majd a Nap!",
bízz, hogy álmaid valóra válnak,
hidd, hogy eljön a holnap,
új csodák, örömök várnak!
Ködbe burkolózva jött az ősz,
árnyak lapulnak, lopakodnak,
s te szobád mélyén azon tűnődsz,
mért nincs hangja a harangoknak.
Szeretnék egyszer arra ébredni,
hogy anyám fölém hajolva
törli le rémálmaim
izzadságcseppjeit,
halkan suttogja: csitt,
ne félj,
megöregedni nem bűn,
ez van megírva...
a nevetés
A humor gyógyít,
testet-lelket felszabadít
egy kiadós nevetés,
kacagás, kuncogás,
pukkadozás,
röhögés és vinnyogás,
rekeszizom-remegés,
bútemetés.
Békeidőben születtem.
Köröttem pezsegve épült az ország.
Gyerekként nem sejthettem,
hiszen nem mondták,
csak suttogták,
hogy ez már egy új mennyország.
Vörös és rozsda és okker és sárga,
új ruhát ölt a zöld avar,
színekben pompázik az őszre várva,
ám reggelenként mindent a dér takar.