Antal Sára
Ködbe burkolózva jött az ősz,
árnyak lapulnak, lopakodnak,
s te szobád mélyén azon tűnődsz,
mért nincs hangja a harangoknak.
Rossz férj, rossz apa mellett
kisírt szemű anyám
tette, amit kellett.
Nem ölelt, nem becézett,
teher voltam nyakán,
apám látta bennem,
nem volt gyerekszobám.
Szeretnék egyszer arra ébredni,
hogy anyám fölém hajolva
törli le rémálmaim
izzadságcseppjeit,
halkan suttogja: csitt,
ne félj,
megöregedni nem bűn,
ez van megírva...
a nevetés
A humor gyógyít,
testet-lelket felszabadít
egy kiadós nevetés,
kacagás, kuncogás,
pukkadozás,
röhögés és vinnyogás,
rekeszizom-remegés,
bútemetés.
Békeidőben születtem.
Köröttem pezsegve épült az ország.
Gyerekként nem sejthettem,
hiszen nem mondták,
csak suttogták,
hogy ez már egy új mennyország.
Vörös és rozsda és okker és sárga,
új ruhát ölt a zöld avar,
színekben pompázik az őszre várva,
ám reggelenként mindent a dér takar.
Gyermekkorom emlékei
Könnyeimen keresztül nézem.
Öreg és megviselt.
Szinte térdre roskadt
évtizedek súlya alatt.
Isten vagy emberek - jelölte
úton járok,
kereslek, hallgatásod
nem mentség,
széles skálán tévelygek:
- teremtődéstől evolúción átívelő
predesztináltság kényelmétől
egészen a tagadásig...
Kushadunk, mint kivert kutyák,
rabláncon tart az uraság,
méltóságunk is korcsosul,
fajtánk nem vakkant, nem mordul,
odavetett kenyérhéjon
marakodunk egy utcasarkon,
egymásra is acsargunk egyre,
és kushadunk nagyobb kegyre...
Folyó visszafele folyjon
eső visszafele essen
minden gonosz elpusztuljon
idő fordítva peregjen.
Ne bánd, ha könnyezel,
örülj, hogy létezel!
Jobb sírva létezni,
mint meg sem születni.