Antal Sára
Ne búsulj, ha véget ér a nyár,
és ha minden költözőmadár
szívét itt hagyva elbúcsúzott,
tovább itt már nem maradhatott.
Haiku-lánc
Fogj egy üveget,
tágasat és öblöset.
Tégy bele nyarat:
napmeleget, de sokat,
erdőség zöldjét,
vizek-egek kékségét,
tépázó szelet,
záporokat, esőket...
...boldogok leszünk,
- ígéri a dal,
s mi hiszünk,
de hol van az az
Óperencia,
ahol vár minket
egy mesés tanya?
Emlékezés
Könnyeimen keresztül nézem.
Öreg és megviselt.
Szinte térdre roskadt
évtizedek súlya alatt.
A pokol tornácán nincs
olyan meleg,
mint ahol élni vagyok
kénytelen - 55 négyzetméteren
a nyolcadikon.
Drága doktor úr!
Olyan sok a bajom!
Társamul szegődött
sok makacs fájdalom.
Vesegörcs kínzott az éjjel,
álmaim így kívül rekedtek,
a párnámat rágtam széjjel -
tabletták számban keveredtek.
Ahogyan múlnak az évek,
nekem bölcsülnöm kellene!
Ehelyett a gyermeklélek
űz, hajt a játszótér fele.
Utazás a buszon
Tinikkel tömött buszon toporgok,
ülőhely szál se,
álló is alig.
Gondoltam, guggolva is
kibírom így
hajnalig.
Nyári emlék
Lángnyelvekkel nyaldosott
az égi szekér,
még az ég kékje is felhevült.
Lenn a forró katlan már
messzire elér,
az Élő - árnyékba menekült.
Száz napsugár játszik,
minden kivirágzik,
hogyha meghallja dalom.
Szelek súgják halkan,
feléd száll e dallam,
azért, mert úgy akarom!
Valaha dalolt a lelkem,
valaha csókolt a szám.
Jöttödre dobbant a szívem,
ahogy néztél reám.
Dalszöveg 1.
Hogyha szomorú a szívem,
s rabul ejt a magány,
halkan suttogod a nevem
- sose hallom talán...
Felébredek... mi van ma?
A szív és lélek forradalma
zajlik bennem,
és fel kell kelnem,
hogy leírjam, ami bennem
tombol.