Antal Sára
Volt egy cicám valaha,
tarka szőrű kiscica,
egy tavaszi éjszakán
"férjhez ment" a cicalány.
Gyermekkorom kulináris emlékei
Eperfa ágán, fenn a magasban
zsíros kenyeret majszoltam én,
dúdolgattam is vígan magamban
- ott ültem a világ tetején.
Ódon vázában száraz csokor
régi emlékek felé sodor,
színe, illata már a múlté,
enyészeté és elmúlásé.
Légy színes kívül-belül,
táncolj, nevess, szeress,
ne élj tehetetlenül,
napokat ne vesztegess!
Izzó trónján terpeszkedik a Nap,
testéből tüzes lángokat lövell,
az élő - forró levegőre lel,
így fuldokol, míg új erőre kap.
Taverna hűsében üldögéltem,
kortyolgatva jó görög bort,
a tenger kékjében gyönyörködtem...
Először léptem görög földre,
szívem otthagytam mindörökre.
Dallamok, illatok, ízek,
ereimben tüzes görög bor,
S Olymposon az istenek,
sötét szemmel kacsintott Ámor.
Nagyon-nagyon fáradt vagyok,
úgy nyomasztanak az évek,
már csak pihenni akarok,
sok reményem semmivé lett.
Tavaszi szél fúj,
zászlók lobog.
Hol vagytok, régi
márciusok?
Nem tudhatjátok, milyen az,
ha még Ámor nyilait vágyja a szív!
Az ember feledi korát, bőre ráncait,
mert szíve fiatal, még szeretni vágy!
Feledékenység
Keresem a szemüvegem,
nem találom sehol,
persze, hisz a szememen van,
az orromon trónol.
Puszta, néma táj,
rajta út se visz,
hol a madár se jár,
hol a szél körbevisz.
Ha volna valaki,
aki elrabolná a szívem,
úgy akarnám, úgy szeretném,
gyengéden átölelném,
a minden lenne nekem.
Valentin napon
egyedül vagyok,
szerelem nélkül
jégcsappá fagyok.