Antal András
Reggel
Igen jó bort ittam,
Délre
Ki is virágoztam,
Estére sárgán
Hulltak leveleim,
Hiába vártak
Régi szerelmeim...
Ki vagyok én? Magam nézem,
Vizsgálom a tükörképem.
Én s az arcom egymást nézzük,
Ezt a "szép kort" is megértük.
Egyszer, valamikor, volt egy ásó,
S boldog gazdája: Sírásó.
Ígértem, hogy ráhagyom
- Ha megássa a sírom -
Én az összes vagyonom.
Kialudt a tűz, üres a pásztorok üstje,
Erős tölgyfák alatt száll a pipa füstje.
Csobolyók szerteszét, botok a kezekben,
Csobolyók borától tűz gyúl a szívekben.
Trilla-trilla-trillárom,
Boldog voltam a nyáron,
Korán reggel daloltam,
Olyan szerelmes voltam.
Vidámkodjunk
Egy fazékba belebújtam,
A fedőt magamra húztam,
Kerestek, de mindhiába...
Korán reggel kukoricát
Szórtak ki a hóra,
Hova szalad, szomszédasszony?
Álljon meg egy szóra!
Lány Manóka mosolyogva
Egy dinnyéhez röppen,
Darázslányok szállnak vele,
Vidáman zümmögnek.
vannak akik pletykálnak
ha akarod ha nem
vannak akik sokat beszélnek
hallgatod őket...
Képzeletben átkarollak
S a kozmoszba viszlek esküvőre
Ujjadra a Szaturnusz gyűrűjét
Illesztem jegynek
Mindenség-zene halk zúgása közben...
Az Ősz Erdejében, ha jársz, nem kell félned,
Sárga leveleket látsz, ha körülnézel,
Öregedő fákról sárguló napok hullnak,
Az Élet Szelei ebben az erdőben már hűvösen fújnak.
Hátamon viszem a sorsomat
Nehéz
Sokszor le akarom tenni
Gondoltam
Ha már itt vagyok a pultnál
Egy pohárral megpróbálok inni...
Cincog-vincog Egér Peti,
De szűk lett a járat neki,
Túl nagy falat volt a sajt...
Ez okozta ma a bajt.