Antal András
Lány Manóka mosolyogva
Egy dinnyéhez röppen,
Darázslányok szállnak vele,
Vidáman zümmögnek.
vannak akik pletykálnak
ha akarod ha nem
vannak akik sokat beszélnek
hallgatod őket...
Képzeletben átkarollak
S a kozmoszba viszlek esküvőre
Ujjadra a Szaturnusz gyűrűjét
Illesztem jegynek
Mindenség-zene halk zúgása közben...
Az Ősz Erdejében, ha jársz, nem kell félned,
Sárga leveleket látsz, ha körülnézel,
Öregedő fákról sárguló napok hullnak,
Az Élet Szelei ebben az erdőben már hűvösen fújnak.
Hátamon viszem a sorsomat
Nehéz
Sokszor le akarom tenni
Gondoltam
Ha már itt vagyok a pultnál
Egy pohárral megpróbálok inni...
Cincog-vincog Egér Peti,
De szűk lett a járat neki,
Túl nagy falat volt a sajt...
Ez okozta ma a bajt.
Kimegyek a piacra,
S veszek egy nagy zsákot,
Majd én beleteszek
Minden hazugságot.
Milyen szép a nyári éjjel,
Egy kék lepke hozzám tévedt,
Boldog voltam, becézgettem,
Éjfélre már megszerettem.
Vigalom az egész élet,
Kezemben a fokosom,
Hét közben is táncot lépek,
Sosem fogy el a borom.
Kérdezem,
Hogy mi van velem,
Vajon ez a szerelem?
Tegnap óta ég a szívem,
S nehezen jár az eszem.
Látod milyen szép a nyár?
Ezer bogár szálldogál,
Kék a szemed, s a ruhád,
Gyere velem, gyere már!
Udvaromra szállt
Egy pillangó,
Sárga-fekete-
-Fehér pettyes a szárnya,
Kíváncsian néztem:
Kit keres,
Vajon elhagyta a párja?