Angelika Tóth
Sötétek az üres, hideg utcák,
lámpák fénye alatt, úttalan utakon halk,
lassú léptek.
De az út vajon hová tart?
Tél végét várva
Ha maszkot viselnék, a zöld álarcba bújnék.
Fülig érő szájjal mindig vigyorognék.
Vicceket, nevetést szórnék a világnak.
Az emberek nevetéstől megpukkadnának.
Büszke Sas...
Igen, te az vagy!
Szabad, azt gondolod,
De te is a szíved rabja vagy!
Reményeket kívánok, álmokat, melyek teljesülnek.
Békét, szeretetet, tiszteletet a föld minden népének.
Egészséget, boldogságot, áldást.
Boldog mosolyt mindenki arcán.
Gyerekek kacaját a világnak.
Nem tudom, lesz-e hó a szentestén,
Melyen ragyogna kint a téli napfény.
S ha eljön a szenteste, a havat hold s a csillagok az égből ragyognák be.
Itt van már a karácsony reggele.
Vígan ébred a világ
Minden embere,
Gyermeke!
Szent karácsony szentestéje
Mikor elérkezik,
Csengő szól majd minden szívhez,
A szeretet létezik.
Hol a szeretet?
Sötétség uralkodik hideg hajnalon,
Rideg a táj e fagyos, téli napon.
December az utolsó hónapja.
Szeretem a telet, de szívem a tavaszt várja.
Szent Miklós nap előestjén
a mi télapónk csomagol.
Hosszú listát olvasgatva
kicsi szíve ellágyul.
Mosolygok s egyben könnyezem.
Hálát adok neked, Istenem,
Hála mindenért, mit adtál nekem.
Kaptam jót, kaptam rosszat.
Csengőszánon utazik
ma éjjel a Mikulás,
rénszarvasok röpítik el
szélsebesen hozzád!
Készülődik Miklós koma
olvasgatja már a listát.
Csomagolni kéne már.
- Jobb lesz még ma hozzálátni,
gondolja,
hisz sok millió csomag kell a
puttonyba.
Hála
Hála mindenért,
Mikor minden romokba dől,
Mikor minden, mire vágytam,
Elveszni látszik,
Te velem vagy... Uram!
Jó reggelt, napsugár,
- ott az ég tetején!
Ragyogd be a Földet, s áraszd el a szeretet melegével!