Ágner Antal
Megosztom az álmom,
hátha utat mutat,
dolgozom én is,
loholóan sokat.
Örök emlék egy barátság, minek soha nincsen vége.
Gyerekkori bolondság,
most már a múltamnak egy része.
Elmesélem versikémben ki volt az én barátom,
akit tőlem egy keserű nap
a halál el nem választott.
Kinyílt a rózsa, mit oly régóta öntözgetek,
szirmai tűzpirosan a napfényben tündököltek.
Mikor kinyílik a virág,
létrejön egy világ,
rádöbbenek arra hol a helyes irány,
utam még nem teljes,
sok tett van még hátra.
Szerelmesen egyedül, nézek fel az égre,
keresem a választ, miért ez lett a versem címe.