Ádám Istvánné
Róka koma gyomra korog.
Mérgében nagyokat morog.
Elindult az erdőszélre.
Ebédrevalót keresne.
Ahogy telnek-múlnak az évek,
álmaink, vágyaink egyre szerényebbek.
Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap,
a remény lenge képei is megfakulnak.
Kerek erdő közepében
kis nyulacskák ülnek négyen.
Éppen azon tanakodnak,
mely irányba induljanak.
Emlékszem, régi, szép nyári este volt.
Egy hegedű bús hangja sírt valahol.
Belefeledkezve hallgattam a zenét,
mély bársonyt terített vállamra az ég.
Teknőc Ernő munkát keres.
Postásnak állni érdemes,
így gondolta, s elindult a hivatalba.
Megkérdezték, mihez is ért,
ő csak forgatta a szemét -
házhoz viszem a levelet,
postás lennék, hogyha lehet -
Rábízták a leveleket.
Út szélén száz virág, pipacsok, ibolyák.
Kitárul előttem a végtelen világ.
Tüzes nap égeti a madárdalos mezőt.
Kék ég alatt zöldellnek a százéves fák.
Fejem felett szőke fellegek szállnak.
Oly gyönyörű e mesebeli táj.
Közönyösen ketyeg az öreg
falióra az esti csendben,
s mint egy nagy, fekete árnyék,
halkan lopakodik az éj.
2o14
Egy régi kép került kezembe.
Emléket idézett szívembe.
Kertem mellett búzatábla,
nyár volt már, és aranysárga,
benne itt-ott pirosló kép,
sejtelmes, mint egy tünemény.
Az évek oly gyorsan peregnek,
öt éve vagyok már veletek.
Minden nap nagy öröm nekem,
ha verseiteket figyelhetem.
Fehérre festette a világot a tél.
Ezüstös, pelyhes ágakat ringat a szél.
A tavaszt már nagyon várom.
Rügy fakadjon minden ágon.
Az ágakon gyöngyfüzér,
apró virág, hófehér.
Szent karácsony éjjelén
feltűnik az égi fény.
Csillag jelzi érkezését,
Kis Jézuska születését.
Hetvenedik születésnapom december 20.
Ünnepre hívlak, gyertek ma hozzám.
Terített asztal, ami ma vár ránk.