A. Lypszy
Sokat gondolok Rád,
Szívemben örök szerelem tüze ég,
Hozzád láncol a vágy,
És a mindent elsöprő szép remény.
Fájdalom járja át szívemet, lelkemet,
Ismerős érzés, mely újra eltemet...
Fénytelen szemedben nem csillan napsugár,
Megszűnt a csoda, mely ezidáig rám várt.
1951-2004
Csodaszép lány, ki tizedik gyermekként jött a világra...
Nem kértem tőled, hogy szeress engem,
Nem kértem tőled, hogy légy mellettem,
Nem kértem tőled, hogy kívánd a testem,
Nem kértem tőled, te magad tetted.
Gondolataid és szíved rejtekében árnyékként követlek téged.
Törölhetetlen emlékekben, vágyaidban még éberen élek.
Zsigereidben érzed még illatom, érintésem, mely utolér bárhol s bármikor.
Szívedben a szerelem irántam már beivódott, átitatott.
Láthatatlan szenvedés és hallhatatlan segélykiáltás,
Mely szívem minden dobbanásával elhagyja testemet.
Fájdalmas és kegyetlen érzések uralják fáradt zsigereimet.
Kócos hajamba túrok, és gondolataim rendezem,
De nem látom az utam, nem látom, merre vezet a végzetem.
Messzire nézett a szemem,
És fülem mindent hallani vélt,
Kinyílt előttem a végtelen,
Én is megnyílok valakiért.