A. Adél

Született: 2000. április 25.

Népszerűség: 91 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kozmoszkeringő

Nap

Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.

Tovább...

Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy, hogy sózod a kávét
és mézet csorgatsz a krémlevesbe,
nem tudod, hogy a szeptember négy hét
s hány "szeretlek" fér egyetlen versbe.

Tovább...

XV. szonett

Már nem látom este sírni a Napot,
nem szállok a télben falevelekkel,
nem keresek többezernyi csillagot,
mert gazdagabb vagyok a meglévő eggyel.

Tovább...

Eszmélet

Játszani akartam, a léttel fogócskázni,
hol a halál sosem érhet utol engem.
Ha nincsen szárnyad, az égbe nem tudsz mászni,
hogy a szél bűnöd elfújva átöleljen.

Tovább...

Ha szeretlek

Ha szeretlek, veled megyek az éterig,
csillagokká festett ösvényen követlek,
amíg a fény már csak kettőnknek létezik,
és zord éjeket lila nappalok fednek.

Tovább...

Aranybarna

Napfényszínt nevetett,
felhőket pislogott,
éj köntösét hordta,
és abban csillogott.

Tovább...

Kusza vers

Hiányzol. Hiányzol mellőlem,
a kávéfolt fehér felsőd közepén,
s a vigyor, mit azért adtál,
hogy új színeket fess belém.

Tovább...

1716

Szerelem, szerelem, szerelem

Ó, kedvesem, te rubinvörös virág,
csak tündökölj, bús kertek legszebb rózsája!
Nem érnek utol sem fehérek, sem lilák,
míg így ragyogsz. Apró nevetésed bája...

Tovább...

harmatcseppek

mosolyod harmatcsepp téli éjszakán,
pőre szerelem, mit irántad érzek,
és időnként csöppnyi harag is talán...

Tovább...

Hajnali óra

Felhőt pöfögnek rozsdamarta kémények,
az ébredő nap arcát fátyollal fedik,
s ott füstöt lehelve, mintha égnének,
ahogy a narancs-eget lágyan átszelik.

Tovább...

Szemle

Rég sírtam már, s hiányzott a pehely lélek,
miről a könnyek mostak le gyalázatot.
Már nem a léttől, inkább magamtól félek,
s hogy tetteimért nem nyerek bocsánatot,
de ugyan ki elé kellene térdelnem,
ha még a fényt sem látom az utam végén?

Tovább...

Esti körút

A kabócák is csak nappal énekelnek,
mikor a város viselt fájdalmat nevet,
az igaz színészek rosszul szerepelnek
a színpadon, ha senki sem tapsol egyet,
vagy harsogja kedvence nevét oly tűzben,
hogy a többiek is elkezdik szeretni.

Tovább...

XIV. szonett

Mézbe csókolt ajkad mosolyog felém,
ha a tejútban hamvas örvény vagyok,
ne hidd, hogy korán hagyott el a remény,
mely azt ígérte, mindig itt maradok.

Tovább...

éter

mert vakon szerettelek, ha mosolyod
ajkamhoz tapadt teljes fahéj-ízében,
s szemed végtelen tenger zafír-színében...

Tovább...

búcsú

óvj meg, kérlek, a búcsú hamis csókjától,
míg rémületben lelkem ketté nem hasad,
jövőm a múltamhoz könnyekkel tapad...

Tovább...

1614

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom