A. Adél

Született: 2000. április 25.

Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Napocskámnak

Telihold a Nappal keringőzik,
ha eljő az éjjel.
Utcalámpa árnyékot nevettet,
ha megtölti fénnyel.

Tovább...

Stockholm-szindróma

Ó, miféle báj az, mi arcod megszállta,
s rabul ejtette lényed egész mivoltát,
hogy bárki, ki csak egy percre is meglátta,
vak bábuként hajszolja fenséges csodád?

Tovább...

Mortuos plango

Csipkealkony borult felém -
rajta lelke rendszerével,
elfoszlott az összes mesém,
mit megáldott szent kezével.

Tovább...

Esti dal

Esőcseppek táncoltak zord ablakomon,
s mint gyermeki altató, nekem kopogtak.

Tovább...

Szentimentálé

Füst vagy, ahogy száz illatban lebbensz felém:
tán cédrus az, mi vaníliába olvad,
s így, ízfelhőként keringesz ég mezején,
míg a Nap narancs-csókkal váltja a Holdat.

Tovább...

A tizennyolcadik karácsony

Már a tizennyolcadik fát díszítjük nélküled,
arcod csupán egy csillogó gömb tükrözi vissza.
A hó a kis utcánkban, képzeld, már mindent befed,
még a kutya is, kit nem ismersz, friss vízként issza.

Tovább...

Fantazmagória

Hiszek egy Istenben, de talán kettőben,
bár lehet, hogy igazán hívő sem vagyok.
Mindig más és más eszme tartott erőben,
ahogy teltek s múltak a gyötrelmes napok.

Tovább...

Visszacsalogató

Álmosolyt játszok
tölgyfa tövében,
színessé válok
szemed tükrében.

Tovább...

XII. szonett

Az éj a hajnalt hűs csókkal keltette,
s esti álmaimban te is így engem,
pár szentjánosbogár arcod festette
egyenest a Göncölszekérrel szemben.

Tovább...

Az őz, a farkas és a vadász

Már sötét köpenyt húzott a téli éjjel,
csillagok ezrét fény-mintaként viselte.
Odakint aranyszőrű őz új reménnyel
az éhes vadász figyelmét felkeltette.

Tovább...

XI. szonett

Fahéj-illatod ébreszt az éjszakán,
pár könnycsepp gurul, mi álmom zokogja,
most úgy hozzád bújnék, csak félve s lazán,
mint csillag, mely a várost beragyogja.

Tovább...

VII. szonett

Ánizs-illat jár szunnyadó szobámban,
Lámpásom is csak egy szikrányit villan,
Odakint két kabóca zenél párban,
Míg a Hold tánca arcomról elillan.

Tovább...

IV. szonett

Hogy mi vagy nekem, világom csillaga,
talány marad, ha csak csended írod rám.

Tovább...

Axióma

Lennék tikkadt porszem asztalod sarkában,
kezdete örökké pusztító aszálynak,
nem úsznék többé e paradoxon-vágyban,
hol voltam csorba szára zöldellő nádnak.

Tovább...

Fakultan

Rózsafürdő volt báj-szavad,
ha kimondtad a nevemet,
egy-két mosoly most is akad,
ha te fogod a kezemet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom