Rövid versek a viszonzatlan szerelemről
Ó, tenger! Mióta láttalak,
szobámban a türkizkék falak
csak téged juttatnak eszembe...
Titkos hiányod játszik
a reménytelen csendben,
egy csodálatos néma dalt
dalol a fülembe...
Még most is felbukkansz néha,
más a hajszíned, minden néma,
hozzám se szólsz...
Talán száműzöttek rabhada állja utam,
Végítélet bástyája védjen meg majdan.