Versek a viszonzatlan szerelemről
Hidd el nekem, annyira szeretlek,
arra nem vagyok képes, hogy mással szemezzek.
Lehet, hogy tudják, mit érzek,
De azt nem, hogy mennyire,
Lehet, hogy szerelmeset idézek
Egy elhajított fecnire.
Tükrök falán
Omlik az idő,
Mállik a holnap,
Bámul a jövő.
Fagyos fuvallatok jajszava zizzen,
a messzi, borús berkeken
mélabús, hűs permeteg trillázgat,
durván magával mosva a partokat.
Sötét hajad, mint a szén,
Világos bőröd, mint a téli hó,
Barna szemed
S kedves mosolyod, mi igazán egyedülálló.
Üres a tér. Suttogások vezetnek
Keresem a helyem, ahol engem is majd szeretnek
Mellékszereplőként játszom le az életem
Őszinte mosolyodban szépen-lassan szétestem
Tálcán kínáltam a szívem, darabokra vágtad
Lelked egójának növesztettem szárnyat
Otthonod fénytelenül amortizálódott
Gyorsan jött az Ámor, de hirtelen kizáródott...
Az ágakon már bohóckodó,
zsémbes-csipkelődő, fekete madarak
vertek maguknak víg tanyát:
Foguk is már bizonyára jelentősen vacog,
s krákogásukba is már
a félelem harsonája költözött!
5. Szerdától szerdáig: szösszenetek, szamárságok, szerelemlángocskák
Szerda:
ha meglátlak
felbuzog a vérem
ha rám nézel
felperzsel a vágy
ha megérintenélek
kezemből szikrák...
Te vagy vihar után a szivárvány,
tornádó után egyetlen maradvány.
Te vagy, ki túlélsz mindent,
De az élet mindig félrebillent.
Pont ő
Miért, miért szeretlek téged?
Miért nem érted?
Miért nem kérted?
Miért kell így lennie?
Most dühös hangom kiált feléd,
Neked adtam lelkem mindenét,
De már orcámon könny csordul le,
Felejteni szívem téged tud-e?
Szuszogó bőröd illatával lélegzem,
lusta délután egy rózsaszín felhőn fekszem,
érzésre közel, de valójában távol tőled...
Királynőnek nevezném, szeretném
Királynőnek nevezném,
Tiszta szívből szeretném,
Egy álmom lenne, persze,
Mennék veled bármerre.
Nem tudom, mikor lesz pillanat,
Pillanat, mikor nem szeretlek,
Nem tudom, lesz-e egyáltalán ilyen,
Nem tudom, merre tovább,
És nem tudom, meddig tovább,
Azt tudom, hogy nem szeretsz...
Bárcsak ne hűlne ki a palacsinta,
és a móka véget ne érne soha, de lá-
tod, véget ér, és hazamegyünk Kukutyinba.