Versek a viszonzatlan szerelemről
Megvan az az érzés? Mikor feszít a mellkas,
mikor a fejeden van egy felbőszült méhkas.
Szívedet ezer láng égeti porrá, majd hamuvá,
és a lelked a fájdalom miatt vált koldussá.
Hogy bánod már csak azt az egy szót is,
mi olyan volt, mint az ütközés, ami frontális.
fent kóvályognak a varjak
közeleg a hideg
kemény karmok marnak
jegecednek a vizek...
Hogy szeretlek, tagadom,
Így nem mardos a fájdalom,
Hogy te szerettél-e, nem tudom.
Megérint arcod ragyogása,
közel kerülhetne a feledés.
Megőrjít fáradt szívem dobogása,
a gyönyört felváltja egy temetés.
Én még nem is tudok rólad semmit,
Azt, hogy mit gondolsz és mit érzel.
Azt kétlem, meg is akarlak ismerni, de mégsem...
Morzsák (egy kései, fájdalmas szerelem 17 pillanata)
1. Az első pillanat
Csak ültünk bent a bokszban és csevegtünk
egyszerre megnyílt egy csatorna közöttünk
barna szembogarak körüli sugárból
valahonnan a jövőből vagy múltból
Itt az idő, hogy megnyíljunk egymásnak.
- Töltök neked egy pohárral a sérelmeinkből:
Régen palackozott, a fény elől elzártnak
Tekintették, így hatni fog majd félelmeinktől.
Bíbor patak mossa most
krokodil könnyeimet.
Szívem kis zugában
a rosszullét keringet.
Múló szerelem
Egy örök tűz, mi szívemben égett érted,
ami most lassan hamuvá eléget.
Méreggé lesz minden érzésem,
mit egykor szerelemnek neveztem,
minden kedves dolog, mit benned szerettem.
Én nem tudtam azt,
Hogy lehet a testemet
Szív nélkül szeretni,
S hogy bánatot lehet
Ölemben feledni.
Volt egy pillanat nem beszélünk róla
Az élet benne volt Mi múlt idő azóta
A gyújtó begyújtotta
A gyújtózsinór ég azóta
Nem tudjuk még
Mikor robban a jég
míg lámpavasnál várakoztam
ott ért utol hirtelen
ahogy ránéztem fél szemmel
rám talált a szerelem
hevülő nyár lett körülöttem
s Ő rám pillantott félve
titkos szende mosolygása
megvillant zöldkék szemében...
Kimentem odáig,
egészen a te iskoládig.
Egy nagyobb, bikás itallal táskám mélyén
kint vártalak negyven percig.
Vágyom a szerelem érzetére
Ó, messzi-messzi tolnai lány,
mondd, miért vagy ilyen távol?
Ó, előre megírt sorsom,
mondd, miért őt választottad a szívembe?