Versek a viszonzatlan szerelemről
Az életem és a sorsom
Régóta gyötör már
Ez a szép kis ábránd,
Mire sokszor hittem
Azt, hogy ez szerelem.
Újra Rád nézek s látom,
Hervadásnak indult világom...
Bús, babonázó bókokkal,
Szívemet befontad pókokkal!
Hazugság volt az egész,
álmaimba csomagolt szemfényvesztés,
egy jól kitervelt csínytevés.
Csak egy díszmentőöv voltál az ajtón.
Lábaid elé tettem a szívemet,
Mintha csak valami kis rendetlen,
Ócska holmi lenne,
S vártam, hogy mit teszel:
Széttaposod vagy felveszed?
Ígérem, túl leszek Rajtad,
Ha egyszer
Majd nem álmodom számat csókolni ajkad.
Ígérem, elfeledlek végleg,
Ha egyszer
Megkegyelmez nekem ez a túl hosszú élet.
Egyetlenegy bársonyos, hideg hajnalon
álmaim elvesztek, s a világ megfagyott,
mert nélküled félve indultam utamra,
hogy nem kellek soha, ezt tudtomra adtad.
Ébren talál a kísértetek órája,
midőn óra és perc őrült táncát járja.
Teleírt papírlapokba
Borítva fekszem a gangon.
A csupasz raklapokra
Csendesen ül rá az alkony.
Panaszlevél
Kedves Seprűn Suhanó Szerelemcsaló!
Levelemmel üzenem:
Most lett végleg elegem
Nincs hatalmad felettem
Bájitalod kiköptem
Meguntam és döntöttem:
"Köd előttem, köd mögöttem"...
A Moderátor kapcsolja össze
a tudtukon kívül küzdő feleket,
akik rosszul fizetett zsoldosként
nem készültek fel a harcra,
ködös tájon rossz irányba haladva
vagdalkoznak életlen, kicsorbult...
Vágytam hogy valaki átöleljen
Vágytam hogy valaki észrevegyen
Vágytam hogy valaki szeressen
S vágytam hogy valaki utánam epekedjen
Vágytam hogy valaki nekem énekeljen
Vágytam hogy valaki reggel miattam keljen
Vágytam hogy valaki esténként velem beszéljen
S hogy valaki úgy igazán szeressen...
Szeretem a két zöld szemed
Szemedbe nézek,
És megfogom a kezed.
Reszketve, gyötörten
Szorítom meg!
Én próbáltam túllépni önmagamon,
de csak vágyaim kaptak új szárnyakat.
A széncinke éneke is megszakadt,
és az óra végül megállt a falon.