Versek a viszonzatlan szerelemről
Neked adtam volna minden kincsem,
Mit mások elől rejtegettem: a szívem.
Számodra egy senki vagyok,
nem csepegtettél boldogságot,
Árva vagyok, mint egy madár,
nekem már semmi sem jár.
Nélküled sírnak a hajnalok...
1. felvonás 3. rész
Az Omega a végső ítélet napja,
Vagy csak az én sorsom vallja,
Hogy tárt karokkal vár a céltudat homály,
Melyben kihűlt a szívem oly csodás.
Érzések lánca összeköt,
a lánc néha elszakad, ez összetör.
Lelkedből fájdalom árad szét,
félig sem szép ez az érzés.
Egy kósza gondolat elvette az eszemet.
Hogy szerelembe estem én? Lehet, megesett.
Minden úgy kezdődött, hogy édesen nevetett.
S folyhatatlan szerelmem iránta eleredt.
Újra fájón törnek rám fakó emlékképek,
nem sikerült kiirtani magamból Téged.
Álmomban váratlan megjelensz, és úgy félek,
mi jön ezután, ha nem engedlek el végleg?
Ahogy a két szemeddel néztél...
Ősz volt, egy szép nap,
mikor a szemed szememmel összevillant.
Egy mosolyt kaptam és én viszonoztam,
akkor még nem gondoltam,
hogy a fénylő szempárt lehet, utoljára láttam.
Késő esti óda egy nemet intő lányhoz
Eltelt a nap, lefeküdnék immár,
csak tudnám feledni szívemnek kínját.
Megemészt a vágy, ha nem lehetsz enyém,
ha elvesz tőlem a magasságos ég.
Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)
Megint itt tartasz, ostoba bolond? - Szerelmet csak szerelem feledtethet,
nélküle a szív csupán pár órára, perce feledkezhet.
Tudta jól, hogy mit vállal, ha megteszi ezt velem,
Ő mégis rám mosolygott bátran és kedvesen.
Szerelem, szerelem, te égi gyötrelem,
Hagyom, hogy szívem mélyén megvesd gyökered,
Belém gyökerezel, mint égi áldomás,
S majd elhagyod elmém, mint egy régi látomás.
Hariett Blackrose-Merrywhether
Múzsám lettél, s én lennék éltetőd,
A reménység fájó, mégis örök...
Szeretni azt, ki viszont mást szeret,
A Sorsnak kegyetlen játéka ez.
Szellő suhan, kék égbolt.
Nincs, lesz, talán nem is rég volt.
Magas láz, ordító fájdalom,
Érted reszketek, mégis rád hagyom.
Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)
Nem olvasok benned, szemeidben veszek el,
ahogy mosolyod simogat, akár a vad tenger,
úgy innék belőled, kóstolnám puha ajkad,
lelkemet pihentetném gyengéden rajtad.