Versek a viszonzatlan szerelemről
...a legapróbb mozdulatra is sebesen
indult volna a cél felé.
Nem kéne mindig megfelelni
Még nem tudom, mit hoz majd a holnap...
Minden reggel arra ébredek,
Hogy Te megint nem vagy
Mellettem,
Nem tudom, mit tegyek,
Nem feledem az emléked,
Mert még mindig bennem él.
Emlékszem, tavasz volt,
mikor megláttalak,
rég volt már, mikor egy mosolyt
akkor még fényképről tőled kaptam.
Mikor pillantásom először talált rád,
Szívem jégburka megolvadt,
Arcomon egy mosoly felgyulladt,
Lelkem ilyen örömre régóta várt már.
2. rész
Pár hete még jó volt minden,
nem gondoltam, hogy ennyire fáj majd nekem.
Szeretlek szüntelen szerelemmel, kedvesem,
ki kellett mondanom, ami itt volt bent a szívemben.
Te vagy, aki miatt álmatlanok az éjszakáim...
Te vagy, aki miatt gyomorgörcsöm van...
Kérdés, mire nincs válasz,
Válasz, mire nincs kérdés,
Páros vagy páratlan,
Mint 1 és 2, prímek és rímek.
Lassan múló idő,
Ami néha fájdalmas,
Hullámzik, mint a tenger,
S a mélye oly hatalmas.
Néma könnyek ellen felfelé pislogok,
Láttalak ismét, belül sikoltok.
Hiányzol is, nem is,
Nem tudom, most mi van,
De a profilod a keresésben
Első helyen van.
Titok
Hadd mondjak el egy titkot neked,
Kerüld el a szándékosság gondolatát,
De aznap, amikor megláttalak vele,
Nem tudom, hogy éreztem magam,
Őszintén szólva, talán zavart voltam,
Eleinte szomorú, érthető okokból,
De csak egy pillanatra sírtam utánad.
Önmagával való küzdelme tette igazzá,
de nem vágyott másra, csak szeretetre.
Szíve nem működik, szeme már szárazzá
válhatott, mikor belehalt a szerelembe.
Vonzalmam ellen harcoltál.
Hűségemmel játszottál.
Nem voltam féltékeny,
csak féltettelek,
érhetetlen pillanataidban
is megértettelek.