Versek a viszonzatlan szerelemről
Akartam vagy nem?
Most már mindegy nekem.
Akartad vagy sem?
Mégis megtörtént velem.
Teljesség igénye nélküli boldogság
A szerelmem létvágya mindig erősebb, mint az alvás iránti
késztetés. Aranyló hajkoronádra gondolok, ahogy azon a
februári délutánon a kocsmába lépve elfelejtetted visszaadni...
Csak egy átlagos visszaemlékezés
12 év, 12 év!
12 éve már, hogy egy érzés a szívembe költözött,
12 év, és az érzés nem múlik,
Mennyi minden történt és történik,
A reménytelen szerelem érzése
A szívemben már örök!
Az életem Nélküled szürke és halvány,
Szomorúbb, mint a színtelen szivárvány.
Mint a méhecske zümmögés nélkül.
Szívemben a magány hangja nem csendül.
Azt hazudtad, szeretsz,
csak hogy igazából etetsz.
Képkeretbe
Zártam két szemet,
Két szemet, mi minden nap szétszedett,
Két szemet, mit felülmúl a képzelet.
Vártalak, s Te nem jöttél,
Égi fényként röpültél.
Nincs mit erre mondani...
Most kimegyek, s pont t`án
Lehet, örülni fogsz a spontán
Találkozásnak.
Napsütötte mosoly arcomon, hogyha látlak,
Felhőtlen gondok lebegnek fejem fölött,
Valami okból még mindig téged csodállak,
De most úgy érzem, minden, mi ösztönzött,
Örök homály fogja fedni, még élek,
Hisz hiányzik a hit, mely hozzád köt végleg.
Senkiben sem voltam biztos,
És most már benned sem vagyok.
Az illúzió fala vakít el, és maradt a titok...
Mint aznap este,
Képzeletben most is ott állsz előttem,
A cd-lejátszóban szól a jazz.
A jazz ütemére lebegek Veled.
A padlót fogott férfiúi magabiztosság
Szívem egyre csak az ő nevét kiáltja
Lelkemben fájón sajog a hiánya
Oh, kék szem, oh, fekete haj, miért vagytok ellenem?
Hogy tudjátok ti ilyen könnyen elvenni őt tőlem?
Arcát miért nem láthatom,
És miért nem érinthetem?
Hangját miért nem hallhatom?...