Vigasztaló versek

Lengyel László Zoltán

Miért ne add fel

Ha testedet megtörik,
Fájó lelkedet ne add ki!
A lelkedbe tipornak;
Lélekben fel ne add!

Tovább...

Domokos Kázmér

Alkonyatban

Kinn, padon ülök
elképzeléstelenül.
Kiüresedtem.

Tovább...

Csákány Tibor

Sástói emlék

Nézem Sástó tavát, s nem tudom, miért fáj.
Lelkemben halódik a tükröződő táj.
Mozdulatlan tükörben színdús ősz ragyog,
Bennem az elmúlás visszhangja háborog.

Tovább...

Antal Sára

Őszi vígasztaló

Ne búsulj, ha véget ér a nyár,
és ha minden költözőmadár
szívét itt hagyva elbúcsúzott,
tovább itt már nem maradhatott.

Tovább...

Kui János

Lecke

Figyeld, milyen egyszerű:
az Élet nem keserű,
tele meglepetéssel:
az Embernek olyan kell!

Tovább...

Géczi Annamária

Istvánomnak

1.
Szívvel küldöm neked, egyetlenem,
Melyben üzenem, te kellesz nekem.
Szívem üres nélküled, szinte üres.
Szinte fáj, hogy távol vagy.
De tudom, hogy ez a távolság
Egyszer véget ér, és veled lehetek.

Tovább...

Juhászné Bérces Anikó

Megboldogulva

Eggyé lettél már a mindenséggel,
Parti homokkal, száguldó széllel,
Tengerhullámmal, apály-dagállyal,
Reád mosolygó Nap sugarával.

Tovább...

4743

Balog Bence

Mentor

mondani bármit
elhinni nem
boldogan sétálsz
a szerpentinen

Tovább...

Kerbolt Attila

Visszanézve

Szivárvány színekben életem
Tengernyi kérdések izgatnak
Osztom mindennapi varázsom
Olykor megcsalnak a válaszok

Tovább...

Kardos Imre

Telihold

Ketten járunk az Égen,
én és a Telihold,
az ablakból nézem,
hogy sétálunk kéz a kézben a Tejúton.

Tovább...

Lánczi H. Saci

Ébren álmodón

Édesanyám emlékére

Mint égen a csillag, oly messze vagy nékem,
pamlagon fekszem csendes sötétségben
hosszú évek óta, amikor itt hagytál,
elmúlt gyermekkorom, drága édesanyám.

Tovább...

Lant Györgyi

Vétek

Vétek. Vétek! Vétek?
Veled egyetértek,
Gonosz, komisz pára,
Sajnos, rám ruházva.

Tovább...

Kustra Gábor

Vigasz

Virágok közt sétáltam én,
Sok szépséget láttam.
Minden egyes virágszálat
A szívembe zártam.

Tovább...

Almádi Róza

Szív-szigetnyi csendek

Most. Talán most kéne angolosan,
köszönés nélkül lelépni a semmibe,
egyetlen sugárrá lényegülni,
beolvadni Isten egy pillanatába,
a fényben utoljára tisztára fürödni,
felszívódva a hajnali napkoronába
reményt sugározni a világra.

Tovább...

4457
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ