Vallomások versben
Nem csalódhatok már soha többé benned,
Hisz neked is csak magadnak kell megfelelned...
ha látlak
Nehéz a levegővétel, úgy érzem, megfulladok...
ha látlak, szívem túl intenzíven dobog,
próbáltam eltűrni...
És most itt vagy Te, és nem tudom, hogy a Te meg Énből hogyan lesz a Mi.
De meg kell értened, hogy félek a szívemet ilyen gyorsan odaadni.
Sokan sok mindent mondtak róla,
művészeknek mindig kell a múzsa.
Az én múzsám a szerelem lett
azon a napon, mikor beléd szerettem.
Egy erdei románc története III. - Alina
Ez vagyok én
Ne az egyszerű lányt lásd, én több vagyok!
A jeges hegy tetején is életben maradok...
Összetört szívem, az enyém,
Eltűnt előlem a remény.
Szemeim könnyeznek ma még,
Talán utat mutat az ég.
Emléked néhanap körbejárja a szívem,
Van, hogy csak illatod, van, hogy jelenléted is érzem.
Arcodra jégtükör fénye hullik,
rajta a perc, az óra örökké múlik,
örökké, hisz minden pillanatot a végtelenbe tágít,
virágcsokrok közé rejtett szívem, mit ámít,
ámít, s szemgödör medre napfényben szikrázik,
s benne napsugárban fürödve arcod káprázik,
érted kiürül két kezem,
téged átkaroló ölelés a végzetem...
Veled álmodtam, édes kisbabám,
Öleltelek, s el nem engedtelek.
Még mindig érzem illatod.
Drága Kincsem, hadd szóljak most hozzád!
Hogyan is nézek én nap mint nap terád?
Hányattatott sorsunk végül egybeforrt,
Százszor és ezerszer megjártuk a poklot.
Ha újra
Születhetnék,
A reggeli kávé
Illata lennék,
Délben a hívó
Harangszó,
Este sötét,
Mélyvízű tó...
Ring bennem a tengernyi szeretet,
hullámok csendes fodra hajtja,
csillog tőle fényes partja,
dúdolja szép nevedet.
Egy ablakból kémlelem az eget,
S bár ott lehetnék veled.
Hullócsillag suhan át az égen,
Tudja minden gyengeségem.