Vallomások versben
avagy Kriszti a"kriszti"chon
Szép szemed tükrében
Zafírszínű éden.
Istenem, de szeretlek!
Mézédes emléked itt kering fejemben,
Forró csókjaid még őrzöm szívemben.
Igaz voltál, vagy tán csak álom?
26 év bennem minden évszak, meg a ráncaim,
Egy naplemente előtt állva rázom le a láncaim.
S ha táncra hív a búcsú, jegyezd meg hát, kedvesem,
Én csak teérted akartam egy kicsit többnek látszani.
Még tombol bennem a múlt
Lomhán, aztán durván felém nyúl.
Bűneim miatt fetrengek barnára sült bőrömben, Atyám,
S te mindent tudsz rólam, azt is, hol ér utol a halál!
Ki vagy te nekem? Akarod tudni?
Csak azt mondom, nem szabad a csodák elől futni...
Írásaim arról szóltak csupán,
Mit is jelentesz nekem,
S hogy a szavak ne hangozzanak bután,
Arról írok én, mi vagyok neked.
Egész életemben valakit kerestem,
Nem tudtam, hogy ki Ő, amíg rá nem leltem.
Kerestem arcokban, szemekben, tettekben,
Kerestem a rám mosolygó, kedves emberekben.
Az idő száll
végtelen percekben még.
Szívemben az érzés
szakít fel sok emléket rég.
Eljött az idő, most némán nézlek téged.
Nem segíthetek, és ez legbelül szétéget.
Te választottad, most viseled eredményét...
Néha még érzem a pillanatot,
mikor először beléptél, s veled illatod.
Néha még látom messziről alakod,
ahogy lépéseid távolról közelre váltanak,
arcot adnak, ajándékot,
szerelemnek vágyaknak.
Meghatott, hogy megint itt vagy,
Csak nézem bután a szemedet,
Többet látok benned, mint bármikor,
És csak nézlek-nézlek és nevetek.
nem érdekel, hogy ki kérdezett,
hogy mást esetleg mi mérgezett,
magam vagyok haragban, búban, örömben,
mégsem kérdik, miér` állsz ily` gyötörten?
Ott lennék Veled és fognám a kezed,
Bekötözném minden fájdalmas sebed...
Ott lennék Veled és fognám a kezed.
Hangosabban éneklik a virágok a neved,
mint azt te hinnéd.
Jobban súgják, hogy legyek veled,
mindennap szeresselek.