Vallomások versben
Mindhiába, ő csak issza-issza,
S az az idő nem tér vissza,
Amit józanon vele töltök,
Hatalomra nyelvet öltök.
Elkésni valahonnan, ami nem is létezik.
...Érdekes...
Pont, mint a szemed,
Mi engem keres.
Menjünk el a világ végére,
Hagyjuk el e világot egy kis időre.
Higgyünk a lehetetlenekben,
Abban is, hogy most minden rendben.
Rád gondolok, mikor reggel a nappal kelek fel.
Rád gondolok, mikor este a macimmal aszok el.
Lelkemet kigombolja,
És közben dorombolja,
Hogy ez tökéletes kép.
Téged látlak égben és a víz tükrében
Háborgó tengerben és a végtelen hegyekben
Égető Nap tüzében és az eső összes cseppjében
Látlak idegen emberek csillogó szemében...
Veled töltött óráim bús ködből derűre váltanának,
Nem érzem határát mostanában a boldogságnak.
Szívem minden egyes dobbanása hozzád kötődik, ó, galambom,
Ezen a gyönyörű, szép tavaszon.
Nem tehetek róla,
De elloptad a szívem,
Nem telik el óra,
Hogy ne érezzem itt benn.
Vagyok, mint hanggal átitatott dallamok, suhanok a szélben,
Lelkem gyönyörűsége te vagy egészen.
Szemeid tüzéből
Szívem lángra lobban,
S ölelés csodájából...
Hogy azt mondhassam,
én elfutok érted a világ végére is,
egy Radnóti idézettel a fejemben,
és a bal térdemben izzó, szűnni nem akaró
fájdalommal - noha mindig a jobb volt a rossz.
Megrettenek saját magamtól, ha rád gondolok,
Hogy szeretlek, és megcsókoltál, ez az egész dolog.
Mert igen, szeretlek téged és a beszéded, szavadat,
S ez jön, Jön magától, ez nem szabad akarat.
a saját sorsomat kutattam
messze tőled elhagyottan
megunt szeretőként elbocsájtva
gyalog porban és sárban
megtisztulva bűnbe esve
elkárhozva megbocsájtva
egyetlen szerelmet őrizve
gyűlölve tőle félve...
Add nekem
Az érzést, mit lehet,
Add nekem
A féltést, mi engem védelmez.
Nézem magam a tükörben és nem értem,
miért ennyire halvány a tükörképem,
hová tűnt mosolyom és szememből a tűz,
miért hunyorgok reggel, ha a Nap betűz,
lehet, hogy álom az egész, és még alszom,
mi mástól lenne ilyen sápadt az arcom,
talán álmodom a tavaszt, hogy jön a nyár,
ki tudja, létezem-e még egyáltalán.