Vallomások versben
Már nem akarok félni,
Szabadon, élve akarok élni.
Eleget voltam halott és leláncolt,
Eddig azt hittem, a sors velem végleg leszámolt.
Összetörték szívemet,
mégis odaadtam neked, hátha te nem teszed.
Kezdtek beforrni a sebhelyek,
aztán azt mondtad, ehhez nincs kedved.
Hogy mit szeretek benned?
Azt hittem, ez könnyű kérdés, míg
Nem próbáltam meg leírni.
Nem vagy te sem tökéletes,
Próbálom még mindig azt hinni.
Ha eljön a nap
És nem leszek már
Remélem drága te
Emlékezni fogsz rám
Könnyek hullnak a légben
Halk dal szól szobámban, hallgatom csendben,
Arcomról legördül egy könnycsepp melegen.
Fáj most ez a dallam, könnyeim peregnek,
Nagy bánat nyomja most szívemet, lelkemet.
Csak egy pillantás volt, mi a retinámba égett!
Rám néztél, és a szíved megigézett!
Azóta sincs nyugtom, csak pillantásod várom,
kereslek Téged a láthatáron.
Kilógok a sorból,
nem vagyok olyan,
mint bárki más.
Mit tegyek,
hogy észrevegyenek?
Hogy mondjam el neked, kérlek, segíts nekem,
Hiszen elfogyott ma a szó, a beszéd, az értelem.
Lennék láng,
szemed mélységében.
Lennék fény,
szíved szép termében.
Kértem az Isten, hogy legalább egyszer,
Egyszer adja nekem, mire annyira vágyom.
Legyél igazi, ki feltétel nélkül szeret,
Bújj hozzám este, ne maradj csak álom!
Megjött végre, itt a május,
úgy tartják, a legszebb hónap,
kipakolt a virágárus,
és a tavon ring a csónak.
Új életfejezetem
Ékes virága Te vagy!
Ámulok most terajtad,
Magamba szívom illatod.
Félek.
Félek a csókod ízétől.
Félek minden egyes érintésedtől.
Félek a kimondott szavaidtól.
Félek minden egyes lélegzetedtől.
Mikor a szemeidbe nézek,
Már tudom s érzem.
Az a két szempár, ahogy rám néz,
Ez lesz a végzetem.