Vallomások versben
Olyan volt, mintha megállt volna az idő.
Az óra mutatója egy helyben állt nélküled.
Didergő gondolatok gurulnak szanaszét,
Átitatom félelemmel a másik szép szívét.
Nem tudtam, mit csináljak, de megpróbálom mégis,
Aki á-t mond, mondjon b-t is,
Olyan kéne, aki marad, nem siet,
Felkavarta az állóvizet
Vad legyen, vesse ki rám szárnyát,
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát,
Ne csak lásson, hanem hallja,
Sok beszédnek sok az alja...
Igézlek, mert beteg vagyok,
Súlyos beteg,
Szívem szerint most -
Most kettévágnám az eget.
Te vagy a kulcs,
ami megnyitja lelkem,
Te vagy az a fény,
mi még felgyullad bennem.
Oly szívesen festeném boldogra
A te bánatos arcodat,
Megvívnám helyetted
A legádázabb harcokat.
Foglak, húzlak, vonlak,
szorítalak,
míg csak lélegzeted
leheled.
Mondd, hogy találtál rám?
Hazudd, hogy egy életen át vártál.
Csalj el szememből minden lidércet,
Ígérd, hogy véget sosem érhet.
Szerelmi vallomás (KARA SEVDA)
Tudod, kicsim!!!
Engem csak az tart életben, hogy te vagy ...
Mert az életemnél is jobban szeretlek...
Vasárnap, úgy három körül
Kávé s szóda összefolyt,
Rácsöpög a nadrágodra,
Jaj, de csúnya folt.
Édes drágaság,
Újra itt állok,
Határod közelében,
Oly nagyon
Közel vagyok már,
Hogy falad érintem.
Olyan az életem,
Mintha egy film lenne,
Annyi bánat és
Dráma van benne.
Te ragadtál Magaddal
Újra és újra,
Érzés, melyet nem vártam,
S lelked akartam.
A történet egészen egyszerű,
Csak mondjad, hogy mi van bent legbelül,
Mert egy életet leélni nem derű,
Ha a hazugsággal túl későn szembesülsz.
Kapálóztam hevesen, de nem bírtam már szusszal,
Aztán jött Ő, és megmentett egy apró gesztussal...