Vallomások versben
Sok mindent csinálhattam volna másként,
Ha felülről nézem, sem stimmel a látkép.
Sok mindent csinálhattam volna másként,
Tagadhatom, de belül fáj még.
Nem is tudom, mit írhatnék neked,
Rengeteg gondolat kavarog bennem.
Először is, köszönöm válaszod,
Bevallom, nem vártam reakciót.
Verj meg, ha szívem nem elég édes,
Verj meg, ha kezem nem elég selymes,
Verj meg, ha szavaim bántóak,
hisz azok hozzád nem elég méltóak.
Te vagy a fény és te vagy az élet,
Alkottam rólad gyönyörű képet,
Mosolyod mindig szívembe zárom,
Te vagy a minden, az én világom.
Kérdezted, írtam-e,
azt válaszoltam: mért kellene írnom?
Elfogytak a szavak,
Pedig most kellene hívnom.
Muhibbi! Szívembe a tél költözött,
haláloddal a földről a boldogság elköszönt.
Te többet érsz ennél.
Ne fuss hát utána!
Csak remélsz és remélsz, de mindig csak hiába.
Miért nem hagyod hát el?
Csak fájdalmat okoz.
Csak remélsz és remélsz, de az élet felpofoz.
Gyűlölöm a párnát
mert arcodhoz érhet
Gyűlölöm a paplant
mert ölelhet téged
Egy szép lányt láttam, kinek szemei elraboltak,
Elraboltak, pedig nem akartam.
Nem akartam, mert tudtam, ő nem lehet enyém,
Nem lehet enyém, mert szíve talán már másé.
A hóvirág nyílott, de nem látta senki,
Új törvények szerint nem szabad kimenni.
Kutyák ugatása törte meg a csendet,
Odakint katonák őrizték a rendet.
Felhő, eső, jég,
Csepp, káosz, vihar,
Víz, föld között ég,
Hamu, elszívott szivar.
Mi... legyőzünk és
megoldunk mindent...
óriási lökettel,
optimizmus lendületével