Vallásos húsvéti versek
Egy asztalnál bűnös és vétlen,
kenyér, bor a terítéken,
álságosak kis kertjében.
Feltámadott.
Ahogy ígérte.
De a test,
a test már
nem volt ővele.
A lénye volt ott,
ragyogott a lég is,
mintha sűrű...
Amikor meghalt a királyok Királya,
reszketett a föld, szemet hunyt a nap.
Gyermeki áhítattal
A kórusban ültem
s néztem a falon a templomképet.
Játszottak rajta a foszló fények.
Áhított magányban vártam
fájón valamire.
Elcsendesedik minden bennem.
Tekintetem a megfeszítettre emelem.
Már nem látszik a kín az arcán.
Megbékélten függ a keresztfán.
Vitám a bennem lévő kisördöggel
Húsvétkor
Abban az időben
a "panem et circenses"
mérhetetlen hatalma
volt a züllés birodalma.
Az éjféli harangszót hallgatom
Húsvét vasárnapon.
Holnap van a feltámadás napja
(helyesbítek, inkább már ma).
Nem félt a haláltól, de megfeszíttetett,
Értünk, bűnösökért, kínhalált szenvedett.
Sziklasírba tették, zord őrök vigyázták,
De harmadnap reggel sehol sem találták.
Halál szele söpört
végig a Golgotán,
elsötétült az ég.
A bűn beárnyékolta a földet,
s a kereszt árnyékában
nem állt, csak négy ember.
Puha pázsitként terül el előtte
A szeretet.
Élteti a nép az Isten fiát:
Áldást oszt, s kenetet.
Az út lépésről-lépésre visz
Föl a hegyre önerőmből is...
"Gyaláztatván, viszont nem gyalázott;
szenvedvén is nem fenyegetőzött...
Bár sziklasír várta végső pihenésül,
s őrök vigyázták, pecsét, félelem...
Üres a sír már,
csak angyal ül kövén,
a kertben Jézus sétál,
az élet csendje mindent átitat.