Vallásos húsvéti versek
Élhetőbb világért nyissuk szíveinket
Ne úgy gondolj rám, ember, mint keresztre feszítettre.
Gondolj úgy rám, mint feltámadottra, örök élet szerzőjére.
Megrettent világnak vigasztalójára.
Vigyétek feltámadás jó hírét, senki ne álljon halál sorába!
Feltámadt Jézus, erősebb volt, mint a halál.
És feltámasztja, akinek szívében hitet talál.
Keresd tehát Isten országát,
hogy megmutassa neked egykor orcáját.
Egy asztalnál bűnös és vétlen,
kenyér, bor a terítéken,
álságosak kis kertjében.
Feltámadott.
Ahogy ígérte.
De a test,
a test már
nem volt ővele.
A lénye volt ott,
ragyogott a lég is,
mintha sűrű...
Amikor meghalt a királyok Királya,
reszketett a föld, szemet hunyt a nap.
Gyermeki áhítattal
A kórusban ültem
s néztem a falon a templomképet.
Játszottak rajta a foszló fények.
Áhított magányban vártam
fájón valamire.
Elcsendesedik minden bennem.
Tekintetem a megfeszítettre emelem.
Már nem látszik a kín az arcán.
Megbékélten függ a keresztfán.
Vitám a bennem lévő kisördöggel
Húsvétkor
Abban az időben
a "panem et circenses"
mérhetetlen hatalma
volt a züllés birodalma.
Az éjféli harangszót hallgatom
Húsvét vasárnapon.
Holnap van a feltámadás napja
(helyesbítek, inkább már ma).
Nem félt a haláltól, de megfeszíttetett,
Értünk, bűnösökért, kínhalált szenvedett.
Sziklasírba tették, zord őrök vigyázták,
De harmadnap reggel sehol sem találták.
Halál szele söpört
végig a Golgotán,
elsötétült az ég.
A bűn beárnyékolta a földet,
s a kereszt árnyékában
nem állt, csak négy ember.
Puha pázsitként terül el előtte
A szeretet.
Élteti a nép az Isten fiát:
Áldást oszt, s kenetet.
Az út lépésről-lépésre visz
Föl a hegyre önerőmből is...
"Gyaláztatván, viszont nem gyalázott;
szenvedvén is nem fenyegetőzött...