Vallásos versek az életről
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Hosszú út vezetett amíg reá találtál.
Vándorutad végére szívvel vártál.
Hit nélküli életed sehova nem vezetett.
Amíg őseid hite téged meg nem érintett.
Isten! Sok van a rovásodon!
Azt mondtad, hogy higgyünk benned.
Hitelünk hitünkért megváltási alapon.
Fiad magad helyett leküldted, de nem tett rendet.
Mi viszont törlesztettünk eleget, úgy gondolom.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Ne hagyja el bús fájdalom a szád.
Mennyek szellemei vigyáznak rád.
Földanya hű szívével ölelve szeret.
Oltalmaz téged, ha éhes vagy, etet.
A szellemfa kopasz ága
Fájón tekint a világra,
Másik ágán élet sarjad,
Léleklevél terhel gallyat.
Mit mesélj gyermekednek,
Ha a halál mindennapos már?
Mit mesélj, ha az ember lényegtelen már?
Mit mesélj, ha csak felfordulást, tragédiát lát?
Hideg van, és én fázom.
Szebb időkről hiába álmodom.
Fázom, nincs, mi melegítsen.
Éhes vagyok, nincs, ki megetessen.
Álomvilágban álomréten álommén legel szépen
Álomtó partján álomfüvet legel s álomvizet iszik
Gyönyörű tündér bűbájos hangjára elalszik
Víztükör rebben s titkos vágy éled a szívben
Világgá kéne menni mint a királyfi a mesében
Az éjjel olyan furcsa volt az ég
Az éjjel olyan furcsa volt az ég.
A sötétben a hold aranylott fenn,
s előtte, mint a füst, haladt
egy szürke rongyfoszlány, a felhő.
Mikor a lelked elcsügged,
Mikor bűn és nehézség torzítja,
Mikor a fel s alá járkáló oroszlán
Százszor megbánt bűneid ismét rád zúdítja,
Tarts ki!
Van ez erdőn túl valamiféle boldog világ,
Hallom a gyermekek jóleső kacaját.
Száll a gondolat,
Tovatűnik a pillanat
Fenn az égben, ahol
Kerubok és Szeráfkarok
Néznek le ránk
Nap mint nap.
Mondd, Atyám,
neked nem fáj imádkozni néha?
Mikor érzed,
nemcsak szád, de szíved is néma.
Keselyűk tánca járja be az eget,
tékozló fiú keresi a lelkiismeretet,
egy érzést, mely szívünkben terem,
szentek könnye mossa be az eget.
Hiszek a mindig kimondhatóban,
a fenséges és magasztos jóban.
Hiszek az álmodozó önmagamban,
a két kézzel megfoghatóban.
Milyen elveszett az ember,
Ha már hinni, bízni sem mer!
Koldusruhában van a lelkünk,
Egymáshoz sincsen már türelmünk.