Vallásos versek az életről
Szebb élete mindenkinek
akkor lehetne;
Bizalommal letennék azt,
Uram, kezedbe!
Miértek állnak bennem sorban,
akár a polcok benn a boltban.
Válaszra várok én is régen -
mi lehet fenn az ég vizében?
Bilincsbe ver a dogmák szava,
Eredendő bűn a horizonton túl.
Földbe döngöl a hit katekizmusa,
Pokol és menny hiteget álnokul.
Az univerzum közepén,
Ahol oly sok lélek él,
Földi valójában
Isten udvarában.
Hatalmas a mező, havas a táj
A nagy tótükör kérdőn mered rám
Ábrázatomra van írva: valami bánt
Választ vár tőlem? Őt érdekli, mi fáj?
Nem didergek testben, öltözetem óv
Lelkem reszket a világ dolgaitól
Hogy mit csinálok most ebben
a rövid hatvan másodpercben?
Beletekintek a világba,
s szíveket látok kulcsra zárva!
Vízió
Földre hullott a kacajod, mikor átsuhantál
a fellegek felett, s lent tátogott sok rút madár,
kik helyüket nem találták sehol se szinte már.
Hogy mindet megértsd, föléjük lejjebb ereszkedtél.
Drága Szerető Istenem, Jehova!
A Szent Nevedért és Jézusért
kérlek... fogd a kezemet,
irányíts, vezess engemet,
tökéletlen gyermeked,
hogy mindent úgy tegyek
s úgy éljek, hogy Neked
mindenkor a kedvedre legyek!
Elmúlt a sok-sok év, melyben munkálkodtunk,
Amit megtehettünk, azért hálát adtunk.
És teremtette az ember az Istent
A maga képére és hasonlatosságára.
Pajkos istenek, veszekedő, irigy istenek,
Haragvó és gyanakvó istenek.
Kevélység
Hullámzó tömegben
Egy büszke zátony.
Még kiemelkedik,
De fennakad a gáton.