Vallásos versek
Megírhatnám,
hiába szólt rájuk istenük, hogy hohó,
már az első emberpár is vak volt. Mohó.
Ördögére fogta, s elveszett az Éden,
így űzettünk ki a jóból réges-régen.
Isten kegyéért Ábel füstje szállt égig,
Káin dühe kísért a ma éles késig!
Händel
prófécia
Uram a tollam ólomnehézzé lett
Ujjaim között már alig tarthatom.
Csendes szobámban Messiást hallgatom
S tételei közt megvillant a végzet.
Egy hegy csúcsán sem ér véget a világ,
az ég lélekre nyíló lótuszvirág.
Tüskésdrótok a világnak homlokán.
A fájdalom a velőkig hatol.
Hinni akar a tegnapi lator,
pedig sok bűn virágzik a nyomdokán.
Lelkedben keserű fájdalommal
Tövissel kövezett Kálvárián
Vonszolod kereszted s szánalommal
Nézed kik ütnek az emberfián
Akinek ez hát a végső útja
Halált hozó Via Dolorosa
Uram, hálás vagyok a nappalokért,
mert a Nap fényében megfürödhetek.
Ezernyi csodával élem napjaimat,
mert mindenben ott van a te szereteted.
Hiszek a mindig kimondhatóban,
a fenséges és magasztos jóban.
Hiszek az álmodozó önmagamban,
a két kézzel megfoghatóban.
egy lap a Jelenések Könyvéből
Hajnalok hajnala előtti esten
viharfelhőket fúj felénk a szél.
Jaj de sok embernek megérthetetlen,
hogy aratnod kell mit elvetettél.
"Porból lettél, s porrá leszel"
ezzel butítják az embert...
Talán emlékszel arra a kisgyerekre,
a megörökölt, fűzött imakönyvével
ott ült dideregve, összekulcsolt kézzel.
Nálad járt minden este...
aki annyira hitte, minden őszinte.
Csendes volt az éjjel, nagyon, nagyon csendes,
Csak egy csillag szólta, szólta, hogy "siess".
Tél hidege koppan
díszített oltáron,
gyertyák lángja lobban,
fényül a fohászon.
Kérdezem a csendet, de nem felel,
hallgatom a percet, de csak pereg,
figyelem az órát, gyorsan ketyeg,
Elszaladt egy év, de hová siet.