Vallásos versek
Mózes kőtáblára írta törvényeit,
Így szólította a kor embereit.
Jézus szívünkbe írta
A szellemvilág törvényeit,
Példákban tanította szimbólumait.
...
mint az Emmausba tartó tanítványok.
Bár gördül a kő, s üresen tátong a luk,
nem ismerjük fel a mellénk szegődő lángot.
Képzeletemben emelkedsz láng feketén, puha szilfa, a mának,
Mégis a durva csökönyben tépsz utat ősnek: az emberi vágynak!
Ki kopogtat, beeresztetik.
Ki kérni akar, meghallgattatik,
aki kér, neki megadattatik,
adj nekem, Uram,
de hamarost.
Napjaimban folyton-folyvást
Jézusommal haladok;
Feltámadás dicsősége
éltetően beragyog.
Üres a sír már,
csak angyal ül kövén,
a kertben Jézus sétál,
az élet csendje mindent átitat.
Bő kétezer éve úgy esett,
Ács-fi olvasott egy tekercset,
Mi leírva volt azt elmondta,
És magával bizonyította.
Üresek a templomok, a kehely is kiszáradt,
húsvét reggel szomorúan tekint a világra.
Az Úr asztalán egyedül ácsorog a gyertya,
nincsen, aki lángra gyújtsa, száraz a kanóca.
Elzárták az Éden kapuját,
Ádám s minden ember kinn rekedt.
Bejutni magunktól nem tudnánk;
belülről van egy kulcs: a kereszt.
Talán egyszer
meglelem majd
kavicsok között
apró ibolyákban
a nagypénteki...
Tájrendezés
A sziklaorom
most lett igazán magas -
kereszt áll rajta.
Talán most folyik a gigászi küzdelem,
Talán most a pokol sötét mélységében,
Most töri szét Jézus a bűn bilincseit...
Nem akartam futni a hírrel,
Mint Maratonból a katona.
Mégis igazam lett, nem várt
Ötös Belfegor lottóján. Az ám.