Vallásos versek
Oly nehéz az élet, s hosszú a sötét éj
Mely elnyomja az édes mennyei fényt.
Oly sok borzalmat hoz elő a lét,
Mely kettőzött erővel szorítja az ember életét.
Nehéz a szívem, zakatol
Lelkem mintha sivatagban bandukol.
Hosszú fájdalmas tavaszi este
Hisz szerelmét kereste benne.
Miért érzed azt, hogy elhagyott az Úr?
- hisz Ő mindig kitapossa előtted az utat.
Miért térsz le mögüle? S nem követed,
mikor nem hallgatsz rá, csörtetve.
Most belülről süt a nap.
Szétárad minden porcikámban.
Arcomra kiül egy mosoly.
Aki szembejön velem, kap abból.
Lélegzem.
Érzem, ahogy a testem
egybefonódik az univerzummal.
Radikális változás.
Döntő átalakulás.
Boldog lennék egy börtöncellában is.
A bennem lévő teljességnek
nincs szüksége se térre, se időre.
Adj nekem Istenem
még vidám napokat,
csendeseket, jókat.
Nem is kell gazdagság,
csak egészség legyen,
megélek én már egy
szeletke kenyeren.
Nem számít ki voltál, s vagy
Ha már csak önmagadból adsz
Nem számít homlokodon a bélyeg
Letörölheted végleg!
Régóta keresem a helyet
Az odamutató jelet
Hol nem a forma
De nem is a norma
Az mi osztályoz pro vagy kontra.
Volt egy álmom lidérces
A kaszás jött el értem
De nem vitt el,
Szólt: messze még a temetésed!
TEREMTŐ!
Add kölcsön a Sárkányeregető hitét!
Az erőt mely elviszi közéjük a játék örömét.
Hullik a Fény az Égi Világból,
Hópihe könnyű a Lét igazán.
Odafenn vígad az Égi Vándor,
Táncol a Lélek, táncol a lány.