Vallásos versek
Jézus ifjúkora
Rövid idő után elhagyta Athént,
És megérkezett Egyiptom földjére.
Elihut és Salmét kereste fel,
Édesanyját tanították ők ketten.
Megtalálom, megtalálom-e az utat az atyai házig?
Ahogy ő is megtalálta a Szentírásban.
Jézus ifjúkora
Jézus meg szerette volna ismerni
Hellének iskoláit, mestereit,
Sok gondolkodót adott a világnak
Tudományban és filozófiában.
Régen illúziót keltettek (a hegyre fanyalgó,
salakos pálya kényelmét): a fekete, sivár mezők,
kellemes tehernek beállított reménytelenség-illat,
a lédig maszlagot fújó orkán, homályos hangok,
síppal fegyelmező misszionárius ál-edzők, akik - hogy
nekem jobb legyen - mindig új kört akartak futtatni,
hogy a startvonalnál bocsánatot dobogjanak a lábaim,
hálát susogjanak a karjaim, imát szuszogjon a szám. ...
Egyszer mindenkinek eljön a valóság
Pillanata, amikor szembe kell néznie
Az ellenségével, sok hosszú idő, míg rájön
Az igazság pillanatára, hogy jót akart tenni.
Amikor összeér a föld és az ég,
a sikolyok egy halomba dőlnek,
surranva eltűnik a szorgos árnyék,
nem lesz tovább követője a bűnnek.
Jézus ifjúkora
Jézus Perzsiában befejezte munkáját,
Ezután továbbindult Káldeába.
Perzsia
Hazatartva érkezett Perzsiába,
Megállt minden faluban és városban,
Mindenhol Úr igéjét prófétálta,
Huszonnégy esztendős volt ekkor Jézus.
Est sötétjében aludni térnek a zajok,
monoton egyhangúvá válnak a napok,
januári tél hóval fedte a tájat,
...tán mindenhol meleg járja át a szobákat!
Őrangyalok gyűltek össze.
Szinte már egy kisebb sereg!
És miután szólt az Isten,
Letekintettek a szemek.
Felszentelt föld, felszentelt lélek,
Felszentelt korban dicstelen népek.
Erényes bíró, erényes ítélet,
Erény általi végső kímélet.
Himalája
Északnak ment, elérte Himaláját,
A Buddha papjai szélesre tárták
Előtte a templomuknak kapuját.
Itt is bölcsektől tanult és tanított.
Milyen, ím, az én templomom,
Kő vagy sár tartja falát?
És a lélek, mely benne él,
Tud szeretni vagy galád?