Vallásos versek
Az egyik elragadtatik, a másik földön marad,
Ilyen lesz majd az az eget rengető utolsó nap.
Az egyik földi lyukas zsebeit próbálja megtömni,
A másik teljes dicsőségével az Isten Országát örökli.
Verejtékes éjjelek s áthazudott nappalok,
Élettelen tekintetben szétágazó csillagok.
Renegát elmével ismétlődő Miatyánk,
Bűneink mikor sújtsanak le reánk?
New-Orleans-i Voodoo életérzés
Úgy jövök, hogy tudom,
ez nem az én ritmusom.
Afroangyalok közt
keresem a királynőt!
Idegen emberek, illatok,
fák suttognak vihar előtt:
dalolnak a temetők.
Az élet nem bébipapi.
A kiszáradt perecbe
könnyen beletörik a fog.
A Legnagyobb Költő, mégis verseket soha nem írt,
Mások csak leírják, Ő meg is élte a legnagyobb kínt.
Egyszerű, igaz szava a legszebb sorokat felülmúlja,
Szomjat csillapító vízzel van teli alkotói kútja.
Oly feszült hangulat
Mindenkiben a tudat
Hogy tetszik versünk a zsűrinek
Ez kérdése nyughatatlan elménknek...
Jézus meggyógyítja egy hivatalnok fiát
Egyszer történt Kafarnaumban,
Élt egy királyi tisztviselő,
Kinek fia betegen feküdt,
Nagyon lázasan már több napja.
Apokrif bibliatöredék
Miután Isten a hetedik napon
kipihente a világ teremtésének
fáradalmait, így szólt a nyolcadik napon...
Születése a dicsőség vala,
ragyogott Betlehemnek csillaga,
Názáretben nevelt gyermek okos,
hamar a templomban taníthatott.
Lépkedsz, járkálsz Isteni léptekkel kimérten előre,
Hátulról csapást mérnek Rád, felszakad hátad bőre.
Erőd elhagy, hideg földön féleszméletlenül kiterülsz...
Így szólt az Úr Sámuelhez:
Ne bánkódjál Saul miatt,
Menj Bethlehemi Isajhoz,
Királyt fiaiból választok.
...míg a halál el nem választ
az úr Jézus megszentelt nevében
Mikor a szülőfalum templomába belépek...
Mikor a szülőfalum
templomába belépek,
szívem egyre hevesebben ver,
kislánykorom
maradandó szép emléke.
Feltámadt Jézus, erősebb volt, mint a halál.
És feltámasztja, akinek szívében hitet talál.
Keresd tehát Isten országát,
hogy megmutassa neked egykor orcáját.