Vallásos versek
Nem búcsúzom el tőletek,
bár ez idő még eljöhet,
s nem ejtek fájó könnyeket.
A prédikátor mind követ.
Ha úgy érzed, nehéz a kereszted
Amikor úgy érzed, a földi gondok túl nehézzé váltak,
Több a teher, mint amit elbírna a vállad,
Kulcsold kezed csendes, szép imára...
Mint rebbenő pára,
Foszlik fel ajkamról az imádság,
És a csendes, hideg
Padok közül halkan tovaszáll.
Én nem az a magyar lennék,
mint az "erősek" a Zöldben,
én a békehozó szellem legyek!...
Szeretnék hazamenni,
válladon megpihenni,
bocsánatodat kérni,
magamat hozzád kötni.
Tízparancsolat egykor
A kor embereinek
Mózes által íródott,
A tisztulás törvénye.
Ifjúság, hiúság,
Mormogja az öreg.
S közben botjával
Ütögeti a földet.
Szellemi táplálék
Tévúton botorkáló emberek,
szavaimra jól figyeljetek!
Van, ki lakozik az egek felett,
ki nélkül éhen vesz szívetek.
Mi Anyánk - lelkünk szelídsége,
Köszönjük, hogy állandóan táplálsz!
Mi Atyánk - létünk teremtője,
Köszönjük, hogy minden időt ránk szánsz!
A végtelen lét a semmibe nyúlik,
Lelked homálya rejti el.
Szomjad vágyva csillapítod,
Benne parázslik szenvedésed,
Mely ellobban veled.
A hit ereje
Nemcsak te tehetsz róla,
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezerszámra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Atyánk az Isten,
anyánk a föld,
melybe eltemetnek,
az is lehet,
hogy idő előtt.
Van vallásom, az ember maga,
benne hiszek folyton.
Ha letérdelek a semmi elé,
a mindenséghez szórom
pogány imám a tudatért,
mert az ember ma még gyermek.
Mi Atyánk... tanította
Jézus régen neked!
Ebben minden benne van,
mit Istennek mondani lehet!