Vallásos versek
"Ég a gyertya ég
El ne aludjék..."
A fény szent, Istentől áldott,
Mögötte az ember hazug, penészes, vásott.
ünnepváró hangulat
Közeleg a karácsony,
szép ünnep a világon,
együtt ünnepel család,
közösen mondanak imát.
Adventi koszorún a gyertya
szívünk, lelkünk ajándéka,
örömfények, ha kigyúlnak,
a fenyőfák fényben úsznak.
Lila gyertya ég most
A bűnbánat gyertyája
Várakozás és elmúlás
A fagyban felejtett álom
Kenyér és bor színe alatt itt vagy mivelünk,
fogyhatatlan szereteted átadod nekünk.
Életünkre szent áldásod bőséggel árad,
örömünkben, bánatunkban pihenünk Nálad.
Imádat jár Tenéked,
leborulunk elébed.
Ha azt gondolod, hát tévedsz.
Én láttam Illést, tűzszekéren jött.
Hallottam a szenvedő Krisztust.
S éreztem a halált mindenütt.
Márton gyermeket keresztény hite
Istennek szolgálójává tette.
Nem volt ez akkor szokványos eset,
saját családja is ellenkezett.
Csibész, parányi képződmény a vírus.
Kevés anyag, de bősz ambíciója.
A córeszért a nép csak őt okolja.
Jelenleg ordas arca sajna, híres.
Számat és orromat eltakartam,
hazafelé utamon haladtam.
Lassabban járt sokkal most a lábam,
- maszkkal számon levegőre vágytam.
Fogd meg hát a Lélek kardját...
Az igazi harcos az ige embere.
Tudja, hogy mikor és hogyan vegye kézbe
Most légy erős, József:
Potifárné üldöz.
"Több bátorság kell ma
erényhez, mint bűnhöz."...
Ragyogó most az ég, fénylő, kristálytiszta,
Odafent a nap is békésen mosolyog,
Sugarait a föld szomjasan beszívja,
Miközben nézi, a levél szélben forog.
"Istenem, örök Atyám; szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!"