Vallásos versek
Mondd, Ádám, ezt miért tetted?
Miért hallgattál az asszonyra?
Tudhattad volna, hogy nem a javadat akarja,
mikor az almát neked átnyújtotta.
Korán hintették el szívében a magot,
egyházi oktatást Trzebnicában kapott.
Koronás főket vetett a Krisztusért el,
Árpádházi királylány volt, hű lélekkel.
Imára kulcsolom kezem
Imára kulcsolom kezem,
mielőtt lezárul szemem,
feléd száll énekem:
Ó, én édes Istenem.
Istenem, váram vagy nekem, dicsőségem,
eléd éjjel-nappal hálával érkezem.
Az igazság áldozatával áldozok,
mindig csak benned bízok, hozzád kiáltok!
Figyelj szavamra, halld meg sóhajtásomat:
Kút örök forrásából oltsd el szomjamat!
Építs belőlem házat,
Hol a lélek sohasem fázhat.
Bújj el bennem, én úgyis megtalállak.
Szeretnék boldog lenni,
mint az ághoz nőtt levél,
s lelkem üres tarsolyába
harmatot gyűjteni.
Bizonyságtételem
Mulandóságom múlhatatlan lététől lesz egésszé,
Véges éltem véghetetlenségétől lesz teljessé...
Krisztus urunk a kereszten
Feláldoztatott.
Értünk kellett, hogy szenvedjen,
De feltámadott.
Az Úr megmagyarázta,
Megmutatta azokat a lehetőségeket,
Amelyekre támaszkodva
Felismeri a lélek a szabadulás útját.
Felvonó a csillagokba
Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben, ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!
...Valahányszor rettegsz szavamtól.
Mert újra orvoshoz kell mennem,
És elegem van a ragtapaszból.
Jöjj... hit, remény, szeretet!
Szólt az Úr, "Most már elég volt,
esett a nevemen elég szégyenfolt,
ember, nem vagy méltó a küldetésre,
nem ezért lettél a Földre teremtve!"
Hát húsvét volna, Istenem?
S én mégis csak feszíttetem!
Hol az, kinek arra gondja:
Halál mégse tartson fogva?
Gazdagság?
Mi haszna,
Ha van pénzed féktelen?
Magadnak gyűjtesz esztelen.