Vallásos versek
Gyengéden átölelt
és megvigasztalt,
megnyugtatta fájón
remegő szívemet.
Képmásodra teremtettél,
hasonlóvá hozzád.
Direkt rajtam felejtettél
szívet, lelket, formát.
Verset fon a kétely
Akkor még csak gyermek voltam,
Mikor nagyapámat láttam holtan,
Békés arccal koporsóban,
S bár már ajka szótlan,
Körülötte bánat izzott minden szóban.
Az elképzelhető legsötétebb is világos
A felfogható is felfoghatatlan
Hozzá képest nincs fogható
A sötétségi skálában
Élt egyszer egy Jób nevű ember,
Egyenes és feddhetetlen.
Hét fia, három lánya született,
Voltak állatai ezer számra.
Ádám, mit tettél?
A tudás fájának gyümölcséből
miért ettél?
...Akkor bűnös-e az ember?
S ha pénzben fürdik, vagy másoktól lop,
Mert nincs kenyere, és hogy megélje a holnapot,
Akkor az ember bűnös-e?
Élt egyszer egy próféta, Jónás,
Neki az Úr megparancsolta,
Menjen Ninive városába,
Figyelmeztesse a népet.
Az ember bűnbeesése
Ősszüleink édenkertben éltek,
Isten ide teremtette őket.
Béke, bőség, boldogság,
tilalomfák, választás.
Nem bánnám ha betöltenél
S nem lenne űr bennem
Nem bánnám ha szétszeretnél
Minden apró percben
Csak vonj közel magadhoz
Nehogy elfelejtsem
Virágillat száll,
még a szél is leáll,
méhek zengő zümmögése,
az én drága kis falumban
tavaszt vár a szálló ének...
Vallomás
I. Stáció
Ha mennem kell, elindulok,
felkelek némán, szótlanul.
Pillangócsapkodás a sötétben.
Érzem, láng-létem füstcsíkot húzva odébb illan.
Ha csak rohanás az életed,
és a kelő nap a vekkered,
ha non-stop zsong és fő a fejed,
Megváltódnak is szoríts helyet!