Vallásos versek
Sokadszor hajlik imára e vén nyak, s a
homlokra ráncokat barázdál a lélek.
Okosabb és bölcsebb, mint mi,
Ezzel sose kérkedik,
Mindent tud, ezt el kell hinni,
Bármiről is kérdezik,
Ugyanakkor kedves, szerény,
Hogyha baj van, megsegít,
Ha érzed, az élet kemény,
Ő jön, s jókedvre derít.
Jó Császár!
Dicséretet érdemelsz,
dicsérlek,
amíg élek
meleg szívvel.
Az igari réten,
eltévedt egy bárány,
lement a nap
béget szegény,
a sötétben árván.
Minden hajnalt úgy vártam, hogy új csodának ad esélyt.
Mikor álmatlan éjszakám végre véget ért.
Kész vagyok beengedni a jót és a szépet.
Elhittem, hogy megváltozik, szebb, élhetőbb lesz az élet.
A muszlimok hiszik, hogy Ábrahámot
a vad Nimród király vetette tűzbe.
Fúj a szél, hangok és lángok,
Szent ünnepet hoznak az álmok,
a világ körülöttünk árva,
kell a szó, a lélek kiáradása.
Ősi tanítás és modernitáselméletek;
Olyan voltál, mint egy elveszett ókori lelet.
Most elszámolok magammal,
mint juhász a
nyájával,
mikor behajtja őket
este, és mindenhol sajog,
fáradt a teste.
Mikor szívembe markol a múlt
Uram! Háborog a szívem.
Múltam minden bűne vádol.
A sok emlék olyan rideg,
Hogy az imádásban is gátol.
De sokan bolyongtak veled, Boldog Özséb
lélekrokonságban, letűnt korod ködét,
múlt idők homályát kutatván kutatni,
az egészt a részből egybeigazgatni.
Repült két
galamb,
aztán felcsendült
a harang,
s virág nyílt...
Ott az apostolok - első napján annak a hétnek,
rejteken - estefelé - féli, ki ellene tör...
"Járvány"
Gyújts egy gyertyát, s mondj imát,
Testvérért, ki most égbe szállt!