Vallásos versek
Van vallásom, az ember maga,
benne hiszek folyton.
Ha letérdelek a semmi elé,
a mindenséghez szórom
pogány imám a tudatért,
mert az ember ma még gyermek.
Mi Atyánk... tanította
Jézus régen neked!
Ebben minden benne van,
mit Istennek mondani lehet!
Halál nem egy vég,
S a születés se egy kezdet.
Csak az embernek, ki vét.
Tovább él tiszta, szerető lelke.
Végidőket jósolnak,
Duhajkodik az ördög,
Krisztuskövető hívek...
Hit
Ürítsd ki lelkedet,
Ha nyomasztja a bánat,
Nézz fel az égre,
S mondj egy Miatyánkot.
Sziszifuszi munkával végül épségben
álcázva, egy ravasz kis kígyó képében
az ördög becsalt minket pont ott a tőrbe...
Arasznyi sorsomat húzom és cipelem.
Gáncs, tövis visszahúz, keskeny az ösvényem.
Elbukom százszor is, de tovább kell mennem.
Merre van, látja-e harcaimat Isten?
Imádkozz akkor is, ha nem vagy vétkes,
Mert csak hiszed, de elkövetsz bűnöket,
És az imával, mint lelki vízzel,
Lemosni azért mindent nem lehet.
Uram, rendeltél ez útra,
és magamra hagytál engem!
Oly sokszor elbuktam,
és így könyörögtem!
Álmodtam az éjjel, s az Úr jelent meg nekem.
Beszéltünk pár dologról, minden búról s bánatról.
Békességet e házra,
Egészséget családra,
Múló fagyos levegőt,
Gyertyaviaszt, csepegőt,
Lángos tüzet szentelve...
Jézus lecsendesíti a vihart, jár a vízen
Amíg a Mester hajónkban ül,
ne félj, tanítvány, árboc ha dűl.