Vallásos versek
Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.
Bibliai történetek versben /Újszövetség/
Heródes idejében
Élt egy pap, Zakariás,
Felesége Erzsébet,
Koruk előre haladt már.
Angyal küldi
angyal:
Jöttek hozzánk
az erdőből zöld fenyők,
ünnepelünk,
pompáját emelik ők.
Hófehérre meszelt oszlopok kémlelték
az eget, vakító fény az arcukra ült,
jéghideg könnycseppek...
Hálás szívvel szenteljünk meg
minden áldott, kapott percet!
Fájó, boldog pillanatban
vessünk lelkünkre keresztet!
Nagyon félt attól, más lesz a király,
és hogy ne legyen ebben akadály,
hatalomféltés odavezetett...
Hull a hó a kis faluban,
És a templom meg van telve.
Karácsonyi harang kondul,
S közben besétál a jelre
Minden lakos. Int a pap, és
Elhalkul a beszélgetés.
Alig tudom jóvátenni bűnös életem.
Nem tudtam, hogy oly nehéz lesz, édes Istenem.
Oly sokszor már váltságul jött drága Jézusom.
Segítette keresztemet, hozzám így jutott.
JÉZUS a mának embere, bizony
mondom nektek, élő példa, amit tett
miértünk, arról nincsen annyi szóm,
hogy leírjam szépen sorban, higgyetek
Téblábolok ma Betlehem körül:
mit kezdjek jászollal, gyermekkel,
pásztorral, bölcsekkel,
angyalok kara is minek örül?...
...Már hazájába visszatért.
Úr templomát újjáépítették,
Jeruzsálemet fallal körülvették.
Nagyon régen nem hittem,
Azt hittem, amit a fejem
Diktál, későn ébredtem fel.
Mindig a magam feje után mentem.
Vezekeltél elég sokat, békédet nem lelted,
egy reggelen Isten szava érintette lelked.