Vallásos versek
4. rész
Egyre csak gyűlöl szíve,
Úgy érzi, jogos a bosszúállás,
Azt hiszi, hogy öröm lesz...
Metál Himnusz
Mindörökké ég a szívem
Mindörökké zeng az éden
Mindörökké őrült hévben
Mindörökké tüzes rímben
Köszöntelek, kedves, örülök, hogy visszajöttél.
Mondd! Földi életeddel megbékéltél?
Volt-e bölcsesség ott lent számodra?...
Fagyok elöl menekülsz, de néha megtorpansz,
majd visszafordulsz és mélyre vágod csáklyádat,
töröd, zúzod a jeget, szinte beleroppansz,
izzadságból csiholod az örömmáglyákat.
Fények ölében
éj hever a földön.
Apró csillag kószál
a Tejúton át.
Lágy szellő simogatta meg arcomat,
szelíden rám édes csókot lehelt.
Már tudom, csak vihar előtti csend volt,
mert hamarosan tépett, szaggatta lelkemet.
3. rész
Öt évvel később nagy harcos
Válik belőle, férfiakat szégyenít
Enet, ha párbajról van szó,
Ő senki ellen nem veszít.
Végképp eltörölt bűnök,
mely súlya sem nyomja
az ember vállát, hátát,
vagy mégis, görnyedsz
a táblagép előtt,
mint vakod, s van a gond,
mert elfeledted az igazat,
illúziók áradata igazgat.
Az Aranylánggal szívemben
Sodródtam az élet homoktengerén,
Míg birkóztam és birkóztam
Jákob Istenével.
2021 évének megfelelően átfogalmazva
Holnap elmegyek,
itt hagyom a szülői házat,
nem parancsol nekem senki,
hogy vinne el a bánat!
Te mit fogsz örökül hagyni?
Mi lesz az, mire holtod után is
emlékezni fognak...?
Házak? Telkek? Kocsik? Aranyak?
Mindezek együtt?
Vagy talán egyik sem?
Évezredekkel ezelőtt
Egy átlagos délelőtt
Egyszer minden megváltozott,
Világunk romlott lett, kárhozott!
"Nem én kiáltok, a föld dübörög,
vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán",
habzó szájjal, feldúlva fetreng betegágyán,
a világ ura érzi, hatalma nem örök.
Szent vagy, szent vagy, ó, hatalmas!
Mindnyájunk teremtő drága, édes Atyja.
2. rész
Különös illat volt a házban,
Talán gyógynövény és fűszer,
Csonttal és sok növénnyel volt
Díszítve a tűzhely.