Vallásos versek
Csodálattal ámulok a terheidet nézve,
mit Atyádtól kaptál e rövid földi létre,
s mikor elárultak, Te ott is kitartottál,
gyarló emberekért áldozatot hoztál.
hódítunk
Szemrevalón, csinosan szabad országod leigáznunk,
lányaid` űzi a kéj, éri szagunk: bezseréz.
Istenem, évek óta nem vagy velem,
Pedig előtte minden jóra tanítottál,
Pörköltjeid szaftját ízleltük
Kolosszális beszélgetések közepette,
Gyengéden szeretve, pajkosan viccelődve,
Fenékbe csaptál, s nevettünk, nevettünk,
Mert büszke, boldog barát voltál
Generációs évek ellenére...
Zsidó imádság
Ó, én Uram,
Köszönöm,
Olyan jó Isten vagy, hozzánk
Kedves, gyengéd és készséges
Isten,
És köszönjük, ó, édes, édes Mindenhatónk
Neked a vecsernyét,
Amit ily találóan asztalunkra tettél...
A szenvedés az imádság motorja,
A hatalom erejéből a hitet táplálja.
Szentgyörgyi Sándor László (bugyonij)
Becsukom a szememet
előttem a feszület
Krisztus arca kínba torzul
szememből a könny kicsordul.
Mikor az élet terhe bánat könnyeit fakasztja,
S rút csúffá válik egyszerre minden a bajba`,
Nincs ott szükség már szavakra csendesen szeretve,
Átölel az Isten minden fájdalmat feledtetve.
A világot a jó Isten
Hat nap alatt teremtette.
Megáldotta hetediken,
E napot meg is szentelte.
Bár nehéz úton vezetsz engem,
segíts benned hinnem, Istenem.
Te vezetsz, kezem Te fogod,
hisz mindig a javamat akarod.
Minden nap hozzád imádkozva
Halld, néped Istene, Jehova.
Mindenütt erőszak és viszály,
Igazság segítségért kiált.
A rossz összegyűlt a hegyeken,
Jóval szinte legyőzhetetlen.
Az élet néhány év, néha annyi sem,
a halál pedig maga a végtelen,
Istenben a Sátán, de ez az, mit
test s a lélek megérteni képtelen.
Végtelen tereken, végtelen tájakon
Végtelen tereken,
végtelen tájakon
véges az élet,
határát nem láthatom.
Az ember
Gondolkodó lélek,
Fizikai teremtménye
Az Istennek.