Vallásos versek
Egy kismadár azt csicsergi nekem,
Ó, Jézus, hogy Te vagy az életem!
A legszentebb vagy mindenek felett,
Te uralod a legkékebb eget!
Láttam férfit sírni,
láttam állatot,
lehet szívvel bírni
ennyi bánatot?
A semmi közepében
Kinyitom a szemem,
végtelen kékség vesz körül,
vagyok puha fehérség
kívül-belül.
Hit és remény
Engem az Úr vezet,
Ő fogja a kezem,
Nem engedi nekem soha,
Hogy én elvesszek.
Hű fáklyám vagy nékem,
Bút olvasztó fényem,
Biztos pont, Istenem,
Kietlen sötétben!
Zsoltárok könyve 27, 4
Arcod szépségét vágyom látni,
Égve, lángolva téged várni,
Magasba emelkedve szállni,
Sírva-nevetve Rád találni.
Jeruzsálem fölött lassan kisütött a Nap,
közeleg a város fele egy furcsa kis csapat,
melyben van egy EMBER, aki szamárháton ül,
jöttére az egész város egyből kivonul.
Nagy úr most a feketéllő
locspocs, vastagon pofámra tapad.
Vezekelhetünk közös imával, fénylő,
keresztvető, göcsörtös ujjainkkal.
Ma csodaszépet láttam,
pedig csak tócsa volt,
víztükör fákkal, s benne
fürdőzött az égbolt.
Olyan kicsi volt a világ,
hogy a tenyerembe adtad,
s te, Apám, derűs elnézéssel
figyelted, miként játszok
e törékeny üveggolyóval.
nem imádkozom csak megköszönöm
mindennapok kemény ütéseit
keresztem vállamon az utam nyögöm
emelt fővel járok csak most csak itt
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
köszönöm neked az életem!
A rengeteg boldogságot,
miről sok más csak álmodott.
Szerepben... világi terekben.
Keresztben... világi keretben.
Feledtem... világi felekben.
Mederben a világi sebekben.