Vallásos versek
A teremtő selymesen kék egén
születik egy jó felhőlény,
csiripelnek a szép, büszke
madarak, mint szent erény,
mondd, örömödhöz mi kell még?
Bizonyosság, hogy éltél s meghaltál.
Minden más, sok tonnányi írások
emberi elmék találgatása.
És a nagy részük még fenn sem maradt.
A minden vagy, Uram, mert nélküled semmi sincsen!
Semmim sincsen már ezen a világon,
Mindenem csak hamis, hazafias álom.
Jézus megkenetése Betániában
Túlzó pazarlás volna
tán, hogy kiöntött drága kenet...
csupán a keresztek állnak
s rajtuk a megfeszített testek
a domb kiürült lassan
a bámészok szétszéledtek
a haldoklók kínszavai
magasba az égig szálltak
sötét fellegek esőt hoztak
mosták bűneit e világnak...
koronavírus fogságában
Márciusi napban kipattantak a barkák,
virágvasárnapi misén papok megáldják.
Kétezer húsz évben nem szedhettem barkát,
fotelben hallgatom nap evangéliumát.
Nagypénteki elmélkedés
Isten küldött, megszülettem,
Kegyelméből ember lettem,
De vajon, mit vétettem?
Mondta Krisztus a kereszten.
vallási ünnep és népszokások
Húsvétkor gondolj a Bibliára,
az Utolsó vacsorára,
Júdás áruló csókjára,
Pilátusra és Krisztusra,
a Golgotára és a keresztfára,
a harmadnapi feltámadásra, a megváltásra.
Álld meg, Isten, a Magyart!
Ki vétkezett ellened,
Haragod tüzét rólunk levedd,
Értjük már haragod okát,
De kérünk, ne fordítsd el rólunk orcád.
Begyógyult-e seb töviskoszorú alatt,
begyógyult-e heg a bevert szegek nyomán?
Nyílott a nagyhét titokzatos kapuja,
alázattal hozott szeretetet, békét.
Tépett szárnyú angyal állt a világ tengerében.
Zavaros habokban lépdelt. Testvérei égen,
s lent, a földön szétszórt sokaság.
Méltatlan szívekben égtek a halovány fények,
az angyalok ragyogó ruhákba öltözének,
s a mennyben angyali némaság.
Az irgalmasság körülleng,
Élet így emelkedettebb.
Bűnt eltörli a kegyelem,
Megbocsájtó, jó Istenem.
Jön a húsvét ünnepe,
locsolkodni kellene!
Milyen verset mondjak, mibe
a hagyomány is beférne?