Vallásos versek
Munkába kezd írótollam,
Szívekhez szól ez a dallam.
Megtérésre tanít Téged,
Szeressed az ellenséged.
Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
szobrokat imád meg festett képet
és térden csúszik minden vasárnap
lesütött szemmel kántál imákat
de mindennap tipor törvényeket
Élt egyszer egy hölgy, Ilona.
Mindig mással volt viszonya.
Illegette magát,
pödörgette haját.
Elkapta egy halász szigonya.
Lehet, hogy nevedért majd üldöznek, megvernek,
De Téged énértem keresztre feszítettek...
Egy angyal ült az ágyamon,
Kezembe betette szép kezét,
S fülembe súgta nesztelen
Szavainak ígéretét.
Keresed, de nem találod,
tökéletest úgysem látod,
túl messzi van, hogy elérjed,
nem láthatod fent az égen.
Isten végtelen jóságáról
Egyszer egy lány hajótörést szenvedett,
úszott, míg elért egy lakatlan szigetet.
Kereste, kutatta napokon át ott az életet,
keresztül kasul bejárta, de senkit sem lelt.
imádkoztok hozzá zeng a hozsanna
de fals a dal a gondolat sekélyes
lábbal tiporva törvényei szava...
Kezdet kezdetén Ő egyet szólt,
Erre nap sütött, forgott a föld.
Növény, állat, ember született,
Így lett a világ gyönyörű: zöld.
A láb közel volt, s nagyon mély a por...
Eltávolodtam magamtól
Leéltem néhány évet:
Felgyűlnek bennem a kételyek,
elkísérnek a tévedések,
szeretnek engem a vétkezések,
és én is szeretem őket.
A múlt emlékein sápadt fény mereng.
Képekről bevillan egy érzés, egy est.
A várakozás fájó, néma csendje,
Mikor a szívdobogás halkul egyre.
árván álló kőkereszt
út hajlatán évek óta
fogva tart és nem ereszt
ezeréves a hitpróba