Versek a vágyakozásról
Vágyom a szerelemre,
És nemcsak üres érzelmekre.
Az igazra valóban, egészen.
Azt mondom
szeretlek
azt ordítom
gyűlöllek
azt kiabálom
elégek...
Átkozott folyó okádja szent neved.
Vasalt talpú csizmák taposnak.
Te leszel mártírja az ég felett...
Sokáig félreértettem
az apró jeleket,
a nézéseket,
amikkel a folyosón ajándékoztál meg.
Mint gyermek a szüleire,
mikor cukorkát kíván,
úgy néztem én terád.
Vágyom látni téged.
Akár magasban fénylő messzeséget.
Hegyes sziklák ormán napfénytől szikrázó havat.
Ölelni vágylak, kicsit veled lenni,
az életen kedélyesen elmerengni.
Mi tegnap nem volt, ma várjon,
hogy a ma búja sohase fájjon.
Ha tehetném, eléd állnék
csontig csupaszon,
és pőre szókkal vallanám...
A papírrepülő messze száll.
Messze a földtől, közel az éghez,
Száll, száll a szebbnél szebb mesékhez.
Merre vagy?
A fényben próbáltalak keresni. Idegen.
Pedig ott voltál végig, az árnyékban, mögöttem,
Hogy engem kövess, hogy engem szeress
Titokban, egyedül, nélkülem.
Eljött már a vidám tavasz,
Éneklő szelek szállnak,
És a cseresznyefák alatt
Szerelmespárok járnak.
Szóvirágok édes nyelve
Aranymúzsa édes árnya
Belefekszik a karomba
A holdfény oly rideg már számomra...
Ami egykor megnyugvást árasztott, tisztaságot,
Ma már nem több a fekete mocsoknál,
Mely szívem teszi színtelenné, s szemeim holttá...