Versek a vágyakozásról
Olyan vagy számomra, mint sasnak a szárnya,
Melyet, ha kitár, égen nincsen párja,
Felszáll a lehető legmagasabbra, s ott repül,
Senki sem kerekedik rajta felül.
Hogy te vagy a legjobb,
S amikor rád nézek visszadob
Az a tiszta boldogság, melyet árasztasz,
S a rendíthetetlen akaratod, mellyel kitartasz.
Veled élném napjaim
Veled telhet életem
Veled élném éveid
Veled telhet mindenem
Keresem a csillagot, mely hozzád vezet,
Kézen fog, és múltat temet.
Jelenben veled együtt kacag, nevet.
Boldog jövő reményének épít helyet.
A föld te vagy, a hold én vagyok
A Föld te vagy, és én a hold...
A Föld te vagy, és én a hold vagyok! Éjjelente kicsit együtt
Vagyunk!
A távolság hatalmas űr közöttünk, de mégis
Veled nyugodt s boldog vagyok!
Pár őszinte sor egy párhuzamos világból
Ott, a macskaköves téren
végre megfogtam a kezedet,
ahol éreztem, hogyan fut az erezet
sima bőröd alatt, benne az élet,
s mélybarna szemedben a szerelem.
Kereslek én mindenhol, erdők rejtekében,
Gyertyalángba bújva, a gyengéd ölelésben.
Vidám kacajban, játékos táncban,
Vagy akár síró, szomorú szempárban.
Már csak a hold ragyog fenn az égen,
És pár csillag maradt még ébren.
Ébren vagyok én is, hiszen rád gondolok,
Ha mellettem lennél, nem érezném hiányod.
Szuszogó bőröd illatával lélegzem,
lusta délután egy rózsaszín felhőn fekszem,
érzésre közel, de valójában távol tőled...
Minden gondolatom megőrjít,
Mért nem látlak, ha felébredek,
Úgy kínoz a hiányod, e kínok közt nem élhetek.
Lerombolt érzelemhidak torzói
között keresem elveszett nyomaid.
Réges-rég együtt álmodott álmaid
tanítanak visszafelé vágyódni.
Ölelj úgy, mintha nem lenne több holnap!
Szeress úgy, mintha ezen múlna az életed!
Ki megy el, ki jön el,
Ki marad szívemmel,
Ha eljön az alkony?