Versek a vágyakozásról
Ültess:
Hóvirágot, a tavasz hírnökét,
hogy el tudd feledni a múlt fájó emlékét.
Hajnalkát, az ölelés virágát,
Kamillát, a szellem nyugalmát,
Mária könnyeit: gyöngyvirágot,
hozzon neked boldogságot.
A nyílt tengeren csendes, fehér
sirály
repked a víz felett a lebbenő
szélben
fenn a fodros, habos, kék égen.
Rózsák nyíltak a hóban,
rózsák nyíltak az égben,
egy voltam vele éjjel,
egy voltam vele ébren,
tán nem igaz fele sem már,
csak mese volt meseszép képen,
rózsák nyíltak a hóban,
rózsák nyíltak az égben.
Vágylak örömmel és búval,
Boldogsággal, háborúval,
Vágylak síró könnyeimmel,
Simogatlak kezeimmel!
Borzong a vágy, ha veled vagyok,
Úgy érzem, a Nap csak ránk ragyog.
Elvakít mindent, mi körülvesz minket,
Elhagyottnak vélem, miért élek s érzek.
Légy forrásom, kortyoljak belőled,
ha többet adsz, úgy engem tüntetsz el,
hogy körülvégy, azt se kérem tőled,
csak hajolj le, hisz úgy érlek én (f)el.
...Benne minden édes reményem
S az az angyali tekintet,
Mi feléget bennünk mindent.
Késő éjnek világába térve,
Ringatag pillám káprázatába
Illan, s a csodák mentéhez érve,
Szemed fényét látta meg álmába`...
Lennék egy falat kenyér,
Amely enyhíti éhséged,
Lennék egy napsugár
Hideg és fáradt lelkednek.
Megint nem megy,
Nem tudok aludni,
Bárcsak tudnám,
Mi nem hagy pihenni.
Közelségedbe beleremeg testem, lelkem,
lágy ujjaid tétova érintése megrészegít.
Ölelésedbe, mint a jég, beleolvadok,
mosolyod, pillantásod bármikor felderít.
Újra meg újra megszületnék érted,
a szívemen nyitva az a kis ablak,
a Hold az éjpalástból, ha kiolvad,
szívkertemben gyullad sok apró csillag.