Versek a vágyakozásról
vad szelek tépik a budai hegyet,
felhőcsorda rohamozta meg a napot,
óh, távoli otthonomat fagy lepi el,
torlódás van a pályán is.
Járom az életemet, utamat,
találkoztam sok emberrel!
De szívem mindig szabad maradt,
mert nekem csak te létezel!
Megtestesíted vágyaim,
Kitárom ölelő karjaim,
Csak te és senki más,
Permanens szívdobbanás...
Sáros pocsolyámban egyre oda-vissza úszva,
Ezer testvérem brekegését halálra unva
Töltöttem unalmas napjaimat egymás után,
Gondoltam, hogy ezer közül csak egy vagyok csupán.
Én nem hiszem, hogy értenéd,
Hiszen 20 évvel vagy előttem,
Csak néhány fuvart kértem én,
De szerelem lett belőle
Egy álom, mely vissza-visszatér,
Egy álom, mely hosszú-hosszú kép,
Egy álom, tudom, az maradsz örökké.
Az vagyok nélküled,
Mint a hold nap nélkül.
Nyughatatlan gyermek,
Amíg vár, megvénül.
Nem ismerlek, mégis hozzád húzok,
Közeledni nem tudok, rövidek a láncok.
Nálad van a kulcsa minden lakatnak,
Kinyitod vagy megtartod magadnak?
Vagy eldobod, hogy ne találja senki,
Pedig az egyik szívemnek kulcsát rejti.
Este, mikor fáradt napi utam
éjfogasra akasztva véget ér,
mosolygó arcom párnámba rejtem,
ölelne két karom, de el nem ér...
Vad dalod Valhallából zendül,
Lelkemnek húrja nemcsak peng, már zendül!
Ősz van, sárgulnak a falevelek,
tavaly ilyenkor boldog voltam veled.
Tudom, hogy szeretsz valamilyen szinten,
de most eltávolodtál tőlem.
És Angyalok tánca
Piros, sárga, kék s fehér fények
ugrándoznak szerelmesen az égben.
Itt a démonoktól sem kell félnem.