Versek a vágyakozásról
avagy Kriszti a"kriszti"chon
Szép szemed tükrében
Zafírszínű éden.
Ki vagy te nekem? Akarod tudni?
Csak azt mondom, nem szabad a csodák elől futni...
Ki vagy te nekem?
Kinek nevét számra nem vehetem.
Megtenném, de nem tehetem.
Imaként gördülne le nyelvemről,
angyal vagy a mennyekből.
Figyelném a szád, az arcod,
nézném, mily békésen alszol...
egyetlenegy
Jó volna látni fent az égen,
a Nap ég, delel csontfehéren,
és Te majd az árnyékból kilépsz.
Volt egy álmom, melyben láttalak,
Érzés volt a szívemben, amivel vártalak.
Volt egy vágyam, érinteni téged,
Egy érzés, amivel újra szeretnélek.
Én még nem is tudok rólad semmit,
Azt, hogy mit gondolsz és mit érzel.
Azt kétlem, meg is akarlak ismerni, de mégsem...
Ott szeretnék élni, hol szeretet terem,
hol estére nyugodtan teszem le fejem.
Hol nem a vagyon számít, a család az első,
hol nem gyűl néha össze a szomorú felhő.
Tagadom Önmagam
Ajkam, lábam, kezem
Akarom, öntudat:
Tagadj, lázadj, szeress!
Olyan jó lenne még sok mindent megélni,
ezernyi emlékről később majd mesélni.
Ott lennék Veled és fognám a kezed,
Bekötözném minden fájdalmas sebed...
Ott lennék Veled és fognám a kezed.
Nekem mindig az kell, nekem mindig az kell
Az amit nem érek el, az amit nem érek el
Az a kéz, az a láb, az szív, az a száj
Amit nem lehet, nem szabad, tilt a szabály
Vágyakozás
Január van,
a kertemben tél van,
reggel a fagyos levegő
az arcomat csípi meg.
Összerázkódom tőle,
de vár az út, a világ.