Versek a vágyakozásról
Nagyon szeretlek, mindig szeretlek téged.
Az ég sem látott nagyobb gyönyörűséget.
Minden perc, pillanat, mit Nélküled élek,
nekem sivár, kihalt világ, nincsen benne élet!
Hányszor mosolyogtam, miközben belül össze voltam törve,
Hányszor mondtam, hogy jól vagyok, miközben mások tettek tönkre.
Ha a szíved él, és szeretsz valakit,
minden percért kár, amit nem vele töltesz.
Nincs - sajnos - remény, csak a boldogság számít
akkor is, ha élet vize messzire elcsábít.
Ahogy alszol, csöndesen csak nézlek,
agyamba fixen égetem képed.
Szívemnek útja
A tegnapi nap folyamán én a múltban jártam.
Ott akartam maradni, másra nem is vágytam.
Jöttek fel az érzések, meg oly sok emlék.
Néztem ki az ablakon, és tudtam, vele lennék.
Talán csak megálmodott kristálygolyó
Csillanása egy sötétlőn fojtó magányban.
Talán csak buta elgondolás, hogy rád találtam.
Honnan jössz, és miért? Mi a célod velem?
Merengés a meg nem történtről
Állunk a szürke járdán,
szemed világít a sötétben.
Víg öröm játszadozik
a jádeszín íriszeidben.
Életem már nem lesz ugyanolyan, amilyen volt,
Hónapokkal ezelőtt láttam meg ott,
Hol azonnal belopta magát gondolataimba,
És megváltoztatta a nem jó dolgaimat.
Álmomban egy angyal voltam,
Hozzád szép, szerelmes álmot hoztam.
Kitártad a szívedet,
Beengedtél engemet.
...méterek
Szép telem álom, hótlan a lélek, zöld terebély ül.
Nézz ma ki erre, ki vár arra, te Férfi, ki Nő?
Krisztián emlékére
Hogy is volt, nem tudom,
Egy szép gesztenye
Belépett az életbe,
Adott számomra egy sokkot...
Kint ülök, és csodálom a világot,
A jó időt, a napsütést, a sok szép virágot,
De egy virág hiányzik szívemnek nagyon,
Te kedvesem, mert Te vagy a legszebb virágom.
Nyílt tengeren hánykódik sorsunk hajója
Vitorlánkat elvitte a szél
Árboc nélkül is kitartóan hajózunk az élet tengerén
Szeretnék már semmit se tenni,
Csak ülni, nézni, ahogy leég az est.
Lelkem utolsó darabjából ajándékot venni,
Figyelni, ahogy arcodra mosolyt fest.