Versek a vágyakozásról
Éjfél elmúlt,
Már biztosan alszol,
Puha párnád
Simogatja arcod.
Álomvilág vagy fájdalom?
Tudom, hogy volt. S jó nagyon,
Hinni akartam néked én,
Bíztam s tűzben égtem én!
Mondj nekem jókat, mondj nekem szépet!
Mondd azt a helyet, hol égi tüzek égnek!
Mondj nekem valót, mondj nekem hamist!
Mondd, hogy higgyem, elhiszem azt is!
Az ítélet: szerelem
Gondolatban többször megosztottam veled
Rongyos szívem elfeledett rejtelmeit.
Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem, csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.
Míg egyedül járom az utam,
szívem ver, de élni nem képes.
Telnek a napok, az élet szalad,
vele pedig szívem is lassan megszakad.
Mikor majd egyedül leszel, magányosan este
Meglegyinti szívedet a múlt, és megdobogtatja,
A bánatos holdfény köszönt rád, makacsul
Fellobban egy emlék, mélyen szívedbe súg,
Ha itt lenne, karjaidba zárnád-e még?
Most csak meredek magam elé,
kábán autózom hazafelé.
Nem akarok egy olyan létben lenni,
ahol nem veled kell mindent megélni.
Midőn bőröm szívta virágillatok
Csapták meg orromnak szűk barázdáit,
S fújt, trombitált, mézédes pillanatok
Tarkították az Asszonynak csókjait...
Egy bálon újra láttam Önt.
Amint tekintete rám köszönt,
felfedvén egy páratlan, páros csillagot,
beleszerettem legott!
Elrejted a lelked,
De meg kell, hogy fejtsem,
Meg kell tudnom mindent,
Amit csak lehet!
Vadregényes tájakon bicikli alattam,
Imáim meghallgatásra találtak, mondogatom magamban.
De jó is szerelmesnek lenni, hogy a szerelmem a párom,
Angyali hangját - még ha távol van - akkor is hallom.
Fesd rám aranyadat,
ha kopnak a fények,
fakulnak a képek,
...erősíts meg, kérlek!
Tudom, valahol a világon létezel,
És talán most is csak engem keresel.