Versek a vágyakozásról
Szeretnék látni,
S olykor meg-megállni.
Szeretnék a szívemmel néha szembeszállni.
Felőled jönnek a felhők,
szememben megpihennek,
útjukra engedem őket,
szálljanak égi végtelennek.
Régóta por lepi be a küszöböm,
Te is csak lökdösöl, de én ezt is megköszönöm!
Ha csak egyszer érezhetném csókjaidat,
Tennék róla, hogy elfelejthesd gondjaidat.
Mézrétről álmodom álmomban,
egyedül várok egy várromban.
Az igét, az igéd, ha hallhatom,
szív minden alakzatom.
Néha elmerengek dolgokon.
Szembejön a folyosón egy lány,
Kinek haján megcsillan a napsugár,
Mivel a fény belopja magát az ablakon.
Telihold világít a sötét éjszakán,
Szürkéskéken fénylő, ezüstös tisztaság,
Szemet gyönyörködtető a fény s a táj.
A fák között röppent csak el az éjmadár.
Szívem dobban, hangom remeg,
Mert szerelembe estem.
Édesen fájó, szorító érzés,
E lánynak a szíve kell!
Túlgondolom
Már megint kínzó ez a sóvárgás,
Valami izzik, de nincs jó rálátás.
Hogy is mondhatnám el, hogy mit érzek irántad,
Nem is tudnám megfogalmazni, hiába.
Egyszerűen érzem, mikor fogod a kezem,
Érintéseddel úgy érzem, bármit megtehetek.
Az álom csak álom marad, mert nem
csicseregnek
a madarak, mindennapok elsiklanak
felettem,
a vágyaimat sokszor csak feledtem.
Nem enni most, rendesen kínzás.
Mindennap suliba menni eléggé fáj.
Látni téged tényleg nagyon király,
Bár szívemből egy darabot kiváj.
Átváltozom, szörnnyé leszek,
szörnyű kíntól kínszenvedek,
karmom kinő, hátamon szőr...