Versek a vágyakozásról
Régen volt már, ki tudja, mikor...
Reggel? Éjjel? Talán bármikor,
Mikor megérkeztél, s nem tudtam még,
Mi ez az egész, mit nem éreztem rég.
Az élet olykor görbe tükröt mutat,
Merre találom meg boldogságomat?
Napok, hetek, hónapok suhannak felettem,
S helyettem mások aratják le a babérokat.
Álom és ébrenlét határán
szép szemedet nézem,
odakint
csendben lobban el az alkonyat,
aludni tér az élet,
felhők nélküli a táj
csak emlék,
hogy volt a tegnap...
Csak hallgatni akarok miközben habzsoljuk a szavakat
A síri csendben látni az el nem mondott szavakat.
Csak érezni akarom az ébenkék szemedet
Látni az örvényt ahogy őrülten tekereg.
Fura érzés ez, elnyom mindent.
Üressé tesz engem idebent.
Nem tudom megfogalmazni,
Körbeírni is fájdalmas,
Mellkasra tett nehezék,
Úgy nyomaszt hiányod.
...Bóbiskol a magány
Tenyerén elsimul
Kábultan csüng a vágy.
Csak nézem a kék eget,
Szemed visszainteget,
Naplemente csókja ajkamon,
Emléke bizsereg a nyakamon.
Nem lehetünk együtt,
Ezért csak elképzelem.
Most csak ennyi juthat
Belőled nekem.
Szeretném hallani,
Lelkemért vallani,
Fülembe mondatni,
Küzdelmet oldatni,
Növelje fényemet,
Önzetlenségemet,
Kedvesen támadjon,
Szervesen áradjon...
El tudott választani egymástól
Nincsenek titkos találkozások,
Nincsenek lopott csókok,
Nincsenek forró ölelések,
Nincsenek most bókok.
Belenéznék két szép szemedbe!
Szemeid tüzében égnék én el.
Visszatértem a tükörvilágból,
Hol szívem szabad volt.
A gondokat messze fújtad,
Óvsz tőlük, közel nem jutnak.