Versek az utazásról
Vasmadarak az égen 2.
Érkezem a naplementébe,
a bíbor beleveti magát.
A nyomás belök a szikla szélére,
az övben Helen Wright alumínium kolibriken,
kötelékben cikáz.
IX
halastó
fokföldi ibolya
teakortyolgatás ritmusa...
100 szóban Budapest
Lejtett a térkő, csúszott a csiga,
sodródás volna, heringtánc megy a hatosra?
Láttam órákig a déli föld felett
köd-ezüst folyókat,
mint levélen az eret.
Mi lenne, ha újra, gőzmozdony járna,
rácsodálkozna a mai világra.
Új utakat nézne, merre találna,
melyek gyorsabbak, mint a régi pálya.
Horzsolja a levegő az utat?
Csak a szélét.
Erre a moraj zavar fel minden csendet?
Igen,
mert homokgolyózik egymással a bucka
meg a szikla.
A szemeket dobálja a reggel délutánig,
estére leengedik a tankot a partra fürödni...
Egy ország Közép-Ázsia szívében,
gazdag kulturális kincsekben,
itt van Kunya Urgencs, a selyemút egykori nagy városa,
harminckétezer fő ma is lakosa,
a pártus birodalom is letette itt névjegyét,
Nisza város erődítményét,
mi szintén világörökség része,
a merv kultúrpark büszke kincse...
"Édesapám Csoma András,
Getse Kriszta édesanyám,
áldásukat reám adják,
mert elhagyok házat, hazát.
Nemrég, mikor vonatra ültem,
Régvolt emlékekbe merültem.
Egykor nagyihoz utaztunk nyáron,
Míg pöfögött velem Hortobágyon,
Mindig nyitott ablakban álltam,
Sokszor szénportól alig láttam.
Köszöntelek, idegen, ki arra vetemedtél,
Hogy szűkebb szülőföldemre, Borsodba jövendtél,
Lábaddal illetted a vajúdó földet,
Mi megszülte a világnak (engem) a híres szülöttet.
Ülök a vonaton,
mely éppen feléd tart,
az utazás elfelejteti velem az életemben lévő zűrzavart.
Kint minden tiszta köd,
az összes mező, amit látok, még mindig sötétzöld.
Szívesen elköltöznék a Holdra,
Hogyha az olyan egyszerű volna.
Csak mindent összeraknék egy batyuba,
És egy pillanat múlva már a Holdra lépnék oda.
utazás
Álmomban én messze jártam
S jártam a nagyvilágot,
Utazgattam a világban,
Láttam ott sok csodát.
Ha valaki az öreg tó körül
az utcára lép,
máris egy véget nem érő
panorámát néz.