Versek az utazásról
Léggömb száll fel a rétről,
kinek az utasai régóta várták,
hogy milyen lehet fentről.
Van, kinek a szava is eláll,
mert amit tapasztal,
az lenyűgöző és örömteli.
Botorkálok éjjel, de csak a homály honol,
számomra világos, ám a fátyol ráomol...
Kicsit sunyin néz, majd jön a himihumi rész,
ki tudja még, mit diktál most a cirkuszi ész...
Fővárosi nagy forgalom vidékinek komplex.
Otthon ne hagyd térképedet, máskülönben gond lesz!
Nincs baj amúgy itt sem a tömegközlekedéssel.
Új busz, metró rögtön jön, ha épp egyet lekésel.
Kórságok
Hideg idők jönnek
A forróságtól lehűlve
Fetrengünk a fűben
A gonosz kazánjai fűtenek
Kórságok kitárt karjai eleveneket gyűjtenek
A megdermedteknek hűlt helye
Porzik az út a postás nem jár üzeneteket küldenek az űrbe
Beírják neveinket tűrve hogy akinek ott a neve nem térhet vissza újra...
Anyanyelvemen szólni szinte idegen már
Mégis ölel mint szülőm véd s szeretve vár
Menedék mely nem bánt tudom idetartozom
Gyökere tart e fának mely az otthonom
Fáradtan ül a vándor
A világtól igen távol
Régi, volt reményekkel,
Hazugság fojtja mind el.
neonhold ragyog
újra úton vagyok
buszon fáradt háttal
lefeküdni - kéne vággyal
beszélgetések halkulnak
agyak tompulnak
van ki nem néz már fel
ez a pillanat nem kell...
Ma éjjel valamit írok.
Benső kényszer az ösztöke.
Semmivé válna létünk, a szutykos,
Ha lélek haszontalanul marad néma.
Ma éjjel még meg kell írnom.
Gyerekzsivajtól hangos, sűrű nap után
Nyikorgó ajtó csapódik lábam nyomán.
Szememet lehunyva, fáradtan lerogyok,
Ihletet meríteni csendben elbújok.
Előveszem a sokszínű Kosztolányit,
Azt gondolván, olvasok épp egy hajszálnyit.
Hol van manapság egy békés sziget,
nyugalom hona, szép álomvilág?
Fölé emelnek megszentelt imák,
s szárnyakat kaphat, ki szívből szeret.
Utazunk, a rádió majdnem magának szól.
Én keveset, meg ne törjön a figyelem.
Mellettünk szinte élő a csend,
párom figyelmét vigyázza, nekem mesél.
m
é
g
tisztán
emlékszem
amikor
felnéztem
eltávolodott a horizont...
Dübörög, fut előre
Nem vár már másra,
Az élet rohanását
Imitálja bátran.
Volt már kocsink, Trabant-féle,
talán még a múlt rendszerbe`.
Batyut kötvén a hátára,
pöfögtünk ki Ausztriába.