Versek az utazásról
Vogon sunset
Alig múlt négy, még azúrban úszik az ég,
a felhők szegélyére varrt csipkefodrok,
de már... ott várja az éj a láthatáron,
hogy ideszálljon és eleméssze a fényt:
szörnyeket rajzol, s az éhes tintafoltok
szétfutnak a védtelen, mennyei vásznon.
Buszba ültünk és utazunk...
fiatal és idős társ.
Arcunkon a napi gondunk,
életkedv vagy fáradtság.
Habok mélabús dallamára
cseppent félhomályt az est,
tükörképét csodálja a Hold,
s maga körül fényudvart fest,
szelíd hullám hajót csiklandoz,
majd lemerül a mély ölébe,
Hold világát darabokra tépi,
szétszórja a tenger vízébe...
A Balaton partján ülök oly csendesen,
Oly szép, oly csodás látnivaló benne.
Hullámai csillognak, és vize kék,
Pihenni, feltöltődni itt elég.
Nyári emlék
Vas sínpáron vasparipa
Szikrát szór és tüzet hány.
Balatoni nosztalgia,
Régi idők gőzmozdonya,
Gyerekszemmel rémes csoda.
Özkan Mert: Óh! Ti Földközi-tengeri városok
Óh! Ti mediterrán városok
éjjeli fényetek mint megannyi csillag
ringatózik a vízen
A tél - ha már itthon van -
nem mondott szépeket.
Nem udvarolta körül
lágyan a kerteket.
Hullámok halálát
csillagok alatt ha nézem,
a végtelen végét kutató szemem
nem találhat meg téged.
Sok rét, ruha, néhány táska,
Kész vagyok az indulásra.
Sínen vonat zakatol,
Jobbra ott a Balaton!
Szeged egy hatalmas város,
A város, mely nagyon látványos.
De mit is ér a Tisza nélkül?
Folyó, melytől a város szépül...
Idő múlása nem az órán áll, bukik,
míg élünk, velünk marad a szolipszizmusig,
négy dimenzió, mi létünknek karma,
félrecsúszott életünk oka egy alma.
Stockholm
Messzi földre repített madár,
Odin hollóinak útján szállt,
langy szél hűse vágta ketté arcán...
Ha Jövő vagyok s félek,
Torzítom a képet,
Ha Jelen vagyok s élek...