Versek az utazásról
Álmodoztam messze-messze, távol innen,
szárnyaltam magas csúcsok hegyormán.
Zuhantam mély, hosszanti völgy lankáin
félelmet nem ismerő végtelenen át.
Úszik egy hajó az óceánon,
Szél fújja vitorláit,
Hullámzó vízen
Csendesen siklik,
Egyedül csak egy kisgyerek utazik rajta,
Figyeli óceán minden robaját,
Medúzák sokaságát,
Delfinek ugrándozását...
Hullámok kavarognak előttem,
Zúgva fölém szökken, zabolátlan
Lebegés feneketlen, tetőtlen,
Tündöklő fehér fénycsatornában.
Az ég ragyogott tegnap.
Az ég kikandikál a felhők mögül ma.
A nyár illata a küszöbömön.
A világunk bennünk.
De még itt vagyok.
Zakatol velem a vonat,
Gyorsan elhagyom múltamat,
Kemény próbára tett a járvány,
Egyedül evezve a bárkán
Fekete tengernek morajlását hallom,
favázas szállodánk vár a tengerparton.
Messziről érkeztünk, elfáradt a csapat,
légkondis, nagy buszunk célja felé haladt.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
mások által
kimondott
kimondatlan
szavak fájó
kockaköveiből
épült járda
felismeri
lépteidet...
Megy a vonat, a fülkéi
utasokkal tele.
Zötykölődünk, de az ember
nem törődik vele.
Régen élt egy ifjú tengerész,
Útra kelt, hiszen nagyon merész,
Elindult a szép Basrából,
Törökök nagy városából,
Megjárta a hét tengert,
Szíve az úton szerelemre lelt.
Vén Tisza! Te vágtázó vad ló!
Feletted hídon van csak padló;
Szilaj csődörként vágtázol utadon;
Örömmel tölt el, ha feléd utazom;
Fodros habok, futó hullámok...
Nem sokat láttam a világból,
s amerre jártam, az is ködbe vész...
eltűntek képek, és szavak fakultak,
fáradt a vándor, és tompult az ész...
Mint fáklyák, lobbantak fel a budai hegyek,
egyik a másik után vérvörössé vált,
s én nem tehetettem semmit, csak csodáltam a katasztrófát,
míg szemem át már nem látott a tűztengeren.
Költözünk, mint madár, tél elől nyárba.
Fájdalom marad nehéz málhában.
Láttam nyíló virágban pompázó réteket, fent a magasban a zuhatag felett.
Láttam, hogy szalad hangosan csobogva, sziklák közt megbújó keskeny, kis patak.
Láttam fennsíkot, hol szökkenő zergék kiugró párkányon vidáman játszanak.
Láttam havas, rideg, kietlen csúcsokat, sziklaormokon lassan olvadó havat.
Láttam lavinát lezúdulni völgybe, szörnyű nagy morajjal elsodorva mindent