Rövid versek az unalomról
A semmi érzete
Szürkés reggel
a köddel felkel,
szívemben a némaság.
Több a tár, nagyobb a töltény,
Csak az a baj, hogy nem fér belé...
Egy kis manó megjelent
Angyalok hada száll körülötte
Keresik a töltőt mit elvesztettem
Keresik keresik mindenfele...
Szavaim leülnek és megpihennek,
miután odadörgölőztek mindennek.
A magány
Egyedül vagyok, könnyű így is,
Nincs itt senki, ki fárasztana engem...
Gyötrelem. Gyötrele.
Jött a szél, letépte, ezt hozta kénye-kedve...
Szeretek írni, csak éppen nem tudok,
Nem jönnek a rímek, így hát elakadok...
Úgy élhetek már, kiabálok, mint kofa:
Költeményt 69 forintér, nosza,
Szeretetből, szánalomból.
Halk koppanások,
párás ablakok,
az eső játszik
kint, sugdolózik,
zizeg a sok csepp.