Versek az unalomról
A falból kilóg egy vezeték,
És tegnap
Nem ment jól a vezetés
Sötét vidék, fekete ormok,
távolban villanó, vörös foltok.
Óriási, vakító, dörgő hangok.
Felsejlenek itt-ott néma arcok.
Vagy inkább semmit
Érdekesen közérdekűt írj,
ha topon akarsz maradni!
Ne legyen összetört kis szív,
melynek valóságtartalma nincs!
Voltam már rosszabbul,
Nem néztem az égre.
Ma látok egy csillagot:
Megérint a fénye.
Már az idejére sem emlékszem
mikor egy finom vacsora végén
először hallottam jó apámtól,
"a jó vörösbornak nem kell cégér"!
Csapdába ejtett cserebogár, pillangó,
Borostyán bánatban dalolva fuldokló.
Még kapálózik egy kicsit halkan,
Majd méhviasszá dermed a szirupsírban.
Új haiku verses oldal a magyar költészet napjára
Különvélemény
1
Magyar költészet,
haiku gúnyol téged:
barbár badarság.
Egész reggel csinosítottam magam, magam.
Úgy, mint kinek délután, randevúja van.
Váróterem.
Jelenleg itt ülök.
Az idő csak pereg,
úgy érzem, megőszülök.
Kinyitod, könnyek, félhomály,
Pislogsz, dörgölsz tétován,
Ragacsok, pillák hullanak,
A fény már tisztán húsba kap
Óda a nagy Semmiről
Másoknak már megvan rég
Verseiben, mit regél,
Ám-de-bár elkezdeni még
Sorsfordító kis mesém
Kezdetén is megakadék.
Mint a nap égető melege,
Úgy fojt meg e terem bűze.
Az unalom bűze áradozik belőle,
S álmot hoz a semmirekellőre.
A dohányfüstön keresztül villódzó szemek
Szürkés hályogán megrekedt
Szeretet-
Éhség.