Versek a tudományról
Kezdetben volt a sötétség, az üres űr mélye.
Az Alkotó egy pontban nagy izzást hozott létre.
15 milliárd éve jött egy szikra, egy villanás,
ekkor lett a tér, az idő, elindult az ősrobbanás.
Haladok előre, de mégis állok,
Fejlődnék, de mindent utálok,
Mindent, mi gépi,
S hogy kézírásra senki nem fog nézni.
Szíriuszról jöttem a csillagokon át,
Megnézni közelről elődeink honát.
Százezer éve volt, tudták, nincs visszaút,
Számukra lezárult a csillogó Tejút.
Kilépve a világunkból, egy újabb világ jön el.
Olyan világ, ahol mindent a sötétség ölel.
Végtelenbe merengve sem láthatsz többet ennél.
Bárhová is indulnál, nem lesz út, min menjél.
Mint tűzgolyó,
Jelent meg az égen,
Szikrákat vetve
Csapódott a földre.
Testem centruma öklömnyi csoda,
Sosem pihen változó ritmusa.
Elrejt mindent, örömöt, bánatot,
Biztosítja nekem az adott pillanatot.
Lehet más?
Összegyűjtött adat, tudásban az erő.
Mindent kereső, biztonsági megfigyelő?
Tanító természet
Filmeken csodálom a felfedezőket,
A világunk működését megértőket,
A tudományt játékosan tanítókat,
A természetet nézve álmodókat.
...
Lettél, létezel, létezni fogsz, vagy inkább, mint gép?
Futurista vers.
sistergő ágyúzaj alant vala szeszély
derengő géppisztoly fent vele él
bumm bamm éljenzés
rohan ki majd hal
fekszik ki meghalt
A felhők felett mit sem érnek
Az érzékszervek. Csak bizalom marad.
Új kezdet
Kedves olvasóm, most indulj el az útra,
hogy az egészséged új alapra jutva
le tudja majd győzni minden betegséged,
erre az új útra invitállak téged!
A Higgs-részecske.
Sem vele; sem nélküle.
Közvetítője a Higgs-térnek,
számítója milliomod
részecske tömegének.