Versek a tudományról
Egyszerű a képlet, csak pár szó,
Mert programozni oly jó.
Jegyezd meg hát a következőket,
S hozz létre új mezőket.
Ki tudja, hol a vége?
Kezdetnél is ott a talány,
hogy fordult egy meg egy
halmazba, függvénybe,
aztán már repülünk is,
úgy, mint a madár!
Ugyebár az izobár
Állapot az hővel jár.
Vagy tán hő elvesztéssel,
Ha hőmérőnk nem vész el.
Gyök egy, gyök kettő, gyök három
Megvizsgáltam, mily csodás is egy kocka,
a mértan minden szépségét hordozza.
Lemértem egyik oldalát, hogy mennyi,
nem csalódtam, mert-hogy pont "egyegységnyi".
Szeretet.
Tudományok korszakát éljük,
tudományos tényünk nékünk
erős tudattal, szeretni vélünk!
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
Gondoltad-e,
Milyen lenne életünk a tűz nélkül,
Ha nem szőhetnénk ruhákat,
Nem használnánk kerekeket,
Nem ismernénk az elektromosságot?
Milyen piciny is országunk, de kik benne élnek,
Okosak, és hírét viszik minden nemzedéknek.
Évszázadok alatt oly sok híres Magyar ember,
Büszkén állítom, versenyez világszellemmel.
Ebben a témában nem oly könnyű tisztán látni,
Megerősítheti ezt környezetemből bárki.
A placebohatás nem éppen túl megfogható,
Megérteni az esély rá nemigen biztató.
Ne zavard köreimet, mondta Arkhimédész,
az ókori világban, a matematikában volt az ész.
Hippokratész szerint esküdtek Zeuszra,
a természet világa a legnagyobb orvosa.
A tudomány bölcsője
mindig az emberi elme,
bizonyított, hogy nélküle
világunk nem működne.
Épületes találmány
Eme szerkezet.
Végét sosem találnád,
Mert nem lehet.
...és a valóság
Egy csapat lánnyal énekelt...
Ekkor történt.
Hosszú útra lépett,
a zenepedagógia
szívügye lett.