Versek a tudományról
Közel keringek a Naphoz,
Akárcsak a Merkúr bolygó.
Rám ömlik a Nap melege,
S ezért vagyok ilyen forró.
Tollbamondást ír egy szürke grafitceruza.
Kisebbségi komplexusát kezelő pszihológusa
fel-alá járkál a krétaporos, recsegő katedrán.
Imígyen szóla Friedrich Nietzsche
Röckenben születtem. Ott volt apám lelkész.
Korán elhunyt, mikor én még csak félkész,
kicsiny gyermek voltam, akinek leláncolt
szelleme nemsoká szabadon táncolt.
Ha már mindent ismerünk, nem kell unatkoznunk...
Az ismereteinkkel kell foglalkoznunk
Itt már mindent unok,
El is mehetnék!
Vajon a pokolban
Is jól ellennék?
Barlangnak mélyén titkos labor,
korommal írt vegyjelek,
ó, szent varázspor, arannyal
kecsegtető görebek.
0. A pörgettyű anomáliája
Mindig másik időben jön el az est,
mert az Úr, ki a bolygónk megpörgette,
a föld tengelyével elfelejtette
jól beállítani a merőlegest
Szabad szemmel látható.
A föld rokonának is hívható,
Felszínét vas-oxid borítja,
Ezért vöröslik az orcája.
Fehér köpeny surrog izzadtan,
gumikesztyű is kibelezve,
s csak nyúzok, nyúzok higgadtan
a bőrszövetbe bemetszve,
ha elég vékony, szinte nincs is,
mehet alá a tárgylemez,
majd a vízcsepp, s máris
pihen a tárgyasztalon lefedve.
Eljött az okos telefon kora!
Ha az ember nem ostoba,
Pörög az ujja az előlapon.
Eltűnik vele az unalom.
Álmomban már így is
Túl sokat láttam.
Megváltozott gravitáció
Nem az, amire vártam.
Egy világ, amit zsebre vághatsz,
Egy készülék, mivel mindent láthatsz.
Kezedben tarthatod, akár a sorsod,
A szabad internet minden bűnt feloldoz.
Amikor nem itt vagyok,
Egy messzi világban gondolkozok.
Elmém elveszik az időben,
Térben feljebb kószál éjjeli ködben.
...Ó, nagy, hazudott régi álmok.
Ó, ez a te neved, Tudomány,
S e létben belőled a hiány.