Versek a tudományról
Érzéki csalódás
Tudjuk, a Föld forog tengelye körül.
Az ember szíve mégis annak örül,
hogy keleten hajnalban "felkel" a Nap.
Pedig urasága egy helyben marad!
amikor megérkezett az első csodakapszula,
még gyanakodva méregette minden tekintet.
bár kétezerre megjövendölve lett, csak az fura,
olyan szivarforma ez, amit bárki leinthet.
Mindenütt tett. Észleled? Űri szinten
dől a történés-özön. Ám előre...
Én tudom, hogy tudatlan vagyok,
S ha nem tanulok, az maradok...
Életnek van két doktora, kinek fizetsz
Vagy aki azt mondja: élj.
Feledkezz meg bánatról, minden bajáról.
Adj esélyt életnek, szerelmes perceknek.
Bár a barát is csak egy nő.
Majd a kapocs egy szintet nő.
Sötét, halovány születő fény.
Az emócióm tágul, ez tény.
Görcsösen vajúdik, jön erre a világra,
perzselő porszemek ülnek meg homokágyra.
a világ tengerén csak emlék az ember
rémséges rémségek tárháza teste
lelke mutálja
modulálja sejtjeit
torzítja génjeit
úgy belefojt mindent
olyan zárt
az embert magát...
Gondoltam, felhívom Pistát, jó barátom,
elköltözött innen, lakik Kaposváron.
Ülök laptopomhoz, megnyitom a szkájpot,
felcsengetem Pistát, kamerát kapcsolok.
A pénz egy gonosz eszköz,
Hatalmak érte élnek.
Azt mondom négyszemközt...
csillagász ki az égen csillagokat vadász
az űr nem ismer határt
de itt a földön fogva tartja a szabály
mintha szegény ember elfojtaná baját
hiába ragyog égen a hold
ha egy bánatot elfojt
hiába suhan az üstökös
ha a csillagász küszködő...
Hatalmas robajjal mennydörgő,
háborúsat játszó óriás
villámokat dobál, dübörög,
mint kitörni vágyó vulkán.
A föci ötösért
Ha kettő óceáni kőzetlemez ütközik,
nem figyelnek ám, pedig egyiket sem üldözik,
akkor mindig vulkáni szigetív keletkezik,
és az üledék a lemez alá temetkezik,
és a földrengésközpontok kialakulnak még.
De hogy mikor is történt ez? Valamikor rég.
Hogy mi lesz majd 81-ben?
Holdunk feljön, Nap mögéje.
Árnyék lesz majd kis hazánkban
Meg a szomszéd országokban.