Versek a tudományról
A távoli jövő nagyszerű városa,
minek negyedmillió ember lakosa,
önellátó helyi anyagból épül,
utána csinosodik, szépül,
a Tempe Mensa lábánál fekszik,
építését robotok végzik,
nyolcvan év a távlat, mire elkészül...
Hogy ragyogsz ott fent az égen felettem.
Elérni téged mért nem lehet soha?
Lehet az élet kegyes vagy mostoha,
mégis mily jó, tudom, tőled melegszem.
Lesz talán egy okos tudós,
hajóra tesz kereket,
ahogy úszik majd a vízen,
egy nagy zátony közeleg.
Egy a fejem, egy a nózim,
csodálkozom eme módin...
De két szemem s a két fülem,
két kezem is nekem üzen,
hogy nézzek le most ízibe,
mert két lábam most viszi be
az óvoda kapuján
egy testemen a ruhám!
Azta, röghöz kötött szívek,
fizetnek a halálnak,
az űrbe nem lőnek űrhajót,
a jövőnek leszek mutáció...
Kvantumrészecskék
Lebegnek élettelen s
Élő anyagban
Egyaránt, s azon túl is,
A kozmosz óceánján.
A világunk már a végét járja,
szükségünk van egy találmányra,
mi átrepít minket a végtelen űrön át,
és segít találni új hazát,
egy bolygót, mi élettel teli,
felszínét a víz ellepi,
találni rajta élelmet, növényt, állatot,
megéri ez az áldozatot...
Én bizony elég szkeptikus vagyok,
abban hiszek, mit megtapasztalok.
Nem vagyok híve semmilyen tannak,
vannak dolgok, mik hidegen hagynak.
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Az élet különleges, sehol sincs párja,
Csakis e bolygón, itt a Földön lelsz rája.
De hogy keletkezett a bonyolult élet,
Ez már az endoszimbionta elmélet.
Égi vándor, mi csak éjszaka látható,
ő egy messziről jött látogató,
a Naprendszer peremén túlról származik,
több millió éve utazik,
hogy elhaladjon bolygónk mellett,
és mi láthassuk, amihez kellett...
Kedvenc témám a végtelen,
mindenkinél más ponton torpan meg az értelem.
Mert a végtelen apró pontok összessége,
ami a teremtés pontjából indul a végtelen térbe.
Dr. Eőry Ajándok születésnapjára
Ajándékul kaptuk őt
hetven évvel ezelőtt.
Küldetéssel érkezett,
akarattal vértezett.
Gyűrűsférget boncoltunk.
Fájdalmas volt nézni
kísérleti alanyunk,
hogy s miképpen végzi.
Hold volt anyám,
S Hold az apám,
Hold gyermekem,
Hold unokám.
Hold utódom,
Hold az ősöm,
Hold itt minden ismerősöm.