Versek a tudományról
Az emberi kapcsolatok alaptörvénye
Az embert mindig foglalkoztatta a megismerés titka,
így saját magát és társait is minduntalan kutatta.
Filozófia, teológia, avagy asztrológia tana,
a legalaposabb mégis a pszichológia volna.
...nem mindig. Ez nincs benne a könyvben.) Az érzés pedig - bárhogy mar -
semleges közönyben. A tömény eszencia a lényeg kivonata. Elveszett a...
könnyű lehet gluonnak lenni
súlytalanul tenni-venni
néha arrébb vinni pár kölcsönhatást
semmije sincs, mégis mindene megvan
ha üres, akkor is tele van
elbattyog a kvarkok kocsmájába...
A férjem meg az ő protonjai...!
A pincéből naphosszat fel se jön már.
Vittem a múltkor szendvicset neki -
Nem nyitja ki, csak kiabál, hogy "mingyár".
Anyám mesélte.
Ő még palatáblára
Írta a betűket,
Ma már a felhőbe
Küldjük az üzenetünket.
Virtuális kézfogás,
több ezer kedves barát,
és ma már nincs távolság,
gyakran láthatjuk egymást.
Izzó ég és izzó lég,
fekete vulkán és fekete
föld, őstenger és ősóceán
végtelen harca, kénes, forró
légkör uralkodott egykor.
Világegyetemben az ember
olyan, mint cseppek és a tenger.
Megismerni nem tudjuk soha,
következtethetünk kicsiből
a nagyobbra, hatalmasabbra.
Avagy az élet és az erő
Holt molekulák
Szállni tudnak végtelen
Űrön át, bennük
Az erő, mint nem mozgó,
Mélyalvó potenciál.
Égig érő épület,
Folyik benn a munka.
Hiába világhírű,
Nincsen néki múltja.
A hold én vagyok.
Te óceán vagy,
Csendtelen, mégsem zajos.
Te vagy a tenger,
Föltámadatlan.
Az éjjel felhőtlen, csendes napon
már nekem is ragyog a csillagom.
Nézem az eget, de hamis a kép,
mert egy része biztos meghalt már rég.
a hold fordulatában a napra ragyogna,
ha képes lenne, néma fényét megosztva
világító égitestét összeformálná vele,
csak hogy mindig is érezhesse
biztonságát és annak melegét,
elrabolt, vigyázó tekintetét,
amit csupán ő kaphatna meg,
suhanok, napra felnézek...