Versek a tudományról
Kutat
újat
a tudomány, s ki tudja, mit vét közben,
hogy valamit megtaláljon időben.
Később csak szemben állunk értetlenül,
hogy mit tesz, mi a világba kikerült.
A szerelem technológiája
Buborék-bolygónk magja szerető szíved,
maga köré vonzza
felhőket járó álom-lépteimet,
hűtött, felszíni édesvízedbe...
m
é
g
tisztán
emlékszem
amikor
felnéztem
eltávolodott a horizont...
Számországból kaptam levelet nem oly régen,
Nevezetesen az Öt üzent nekem:
"A pihent agyú Andó család egy kvízben
Alaposan megművel több ízben,
Ha hozzám ad Andó egyet,
Akkor épp énemre hat a végkifejlet...
Kicsiny világ ez a mienk,
Bölcsője az embereknek.
De a bölcsőt mi már kinőttük,
E Földön elterebélyesedtünk.
Tanmese a kettes számrendszerről
Egyszer volt egy nagy-nagy semmi, az volt a neve, hogy NULLA,
Mindez számországban történt, hipp-hopp, előkerült egy EGY,
Az EGY számjegynek született, de nem számjegy volt a NULLA.
Magányosak voltak, egyként búslakodott NULLA és EGY.
Kvantumgondolatok
Az idő némán feszül a térben
- egy felfoghatatlan dimenzió -
Idő egy dallam mátrixzenében,
kúszik velünk, mint ezüstfolyó.
A bolond álma után
Kerengek magamban
- és forgatott atomjaimban
rajtam jó atyám munkája...
Mi ez a hely? Miért vagyok hideg?
Rám bámul valaki, a tekintete rideg.
A homály körülöttem lassan fénnyé bomlik,
Ahogy a bőr a húsról cafatokká foszlik.
Egy csillag halálának emlékére
Tömör vassá váltam.
Évmilliárdok alatt égettem el energiám
magfúzióm által, s lettem az, ami,
addig is hőt, fényt s életet árasztva
a jéghideg sötétségbe.
Ne csak prédikáljak nektek,
a jelenkor technológiai
problémáira hadd hívjam fel
figyelmetek!
Szeretem a Holdat, ahogy letekint reám,
És nagy, ovális szemével fényességet okád.
Sugárzik a fény, mint az autók reflektora,
Mert előle nem menekülhet senki - sehova.
Vesztünk sorszáma
Tudósok átka, ez a kis szekér száma,
Nem értik meg, hogy lóg a Föld lába.