Versek a tudományról
Le már, le már a villanyt,
mely erőműből illant
idáig, és teremtett
tökéletest, tárgyéltet;
mint elején transzformált:
időm, énem mivoltát...
Karikatúra
Csészealj van fönt az égen,
S fény jön ki a "tányér" talpán.
Ott lebeg a semmiben, és
Sárga fény jön ki az alján.
A zsákmánynak megszerzése,
A területi védelem,
Az erősebb utódlása
Ösztönlények és állatok
Érzelemmentes törvénye.
mindössze fészkelődünk a
rongyainkban az utcákon,
pedig hogy nyúlik a dátum
a mai képes újságon.
Leképeződésünk
Mostanában azt hisszük joggal, hogy bután éltünk...
Az ember keze véges, úgyhogy
Gépi kart hát megalkotott,
Majd egyre jobb verzió látott napot,
Falta szenet, később áramot,
Munkára fogta szelet, Napot,
Hogy elodázza a végnapot.
Fényes, kis dobozka tartalmában
sok kicsi tudomány eldugva
kreálták neked, naiv ember,
többet gondolkodnod nem kell!
Földillattal teli a szél,
porszirmoktól díszes.
Tűzmedál a tejút keblén
meteorgyertyáktól színes.
Teszetosza ország!
Vállvonogatás, egy ügyet intéznél.
Vagy valami mást? Néha megmozdulni nehéz.
Pedig ez már modern világ!
Álmos a reggel
harmatot szitál a nyár
köd vagy dara száll
Magyar nyelv vagyok, csókolom!
Magyar nyelv vagyok, csókolom!
Állítólag a fél világ a rokonom:
Sumér, akkád, asszír,
Japán, kínai és az ír.
a gravitáció incselkedik.
nem érez és nem kérdez. csak végez.
Elragadó ez a látvány: csillagos ég teliholddal.
Távoli sok fura fény tündököl egyre ma rám.
rekviem egy űrállomásért
- A zsilip zárva! Itt van mindenki! -
Készül elhagyni égi lakhelyét.
- Oké! Rögzítőket kioldani! -
Mint mindig, az állandó legénység.