Versek a tudományról
Álmomban már így is
Túl sokat láttam.
Megváltozott gravitáció
Nem az, amire vártam.
Szonettkoszorú
1.
Érezzétek a végtelenséget,
a messzeséget, amelyből néma...
Egy világ, amit zsebre vághatsz,
Egy készülék, mivel mindent láthatsz.
Kezedben tarthatod, akár a sorsod,
A szabad internet minden bűnt feloldoz.
Amikor nem itt vagyok,
Egy messzi világban gondolkozok.
Elmém elveszik az időben,
Térben feljebb kószál éjjeli ködben.
...Ó, nagy, hazudott régi álmok.
Ó, ez a te neved, Tudomány,
S e létben belőled a hiány.
Egyszerű a képlet, csak pár szó,
Mert programozni oly jó.
Jegyezd meg hát a következőket,
S hozz létre új mezőket.
Ki tudja, hol a vége?
Kezdetnél is ott a talány,
hogy fordult egy meg egy
halmazba, függvénybe,
aztán már repülünk is,
úgy, mint a madár!
Ugyebár az izobár
Állapot az hővel jár.
Vagy tán hő elvesztéssel,
Ha hőmérőnk nem vész el.
Gyök egy, gyök kettő, gyök három
Megvizsgáltam, mily csodás is egy kocka,
a mértan minden szépségét hordozza.
Lemértem egyik oldalát, hogy mennyi,
nem csalódtam, mert-hogy pont "egyegységnyi".
Szeretet.
Tudományok korszakát éljük,
tudományos tényünk nékünk
erős tudattal, szeretni vélünk!
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
Gondoltad-e,
Milyen lenne életünk a tűz nélkül,
Ha nem szőhetnénk ruhákat,
Nem használnánk kerekeket,
Nem ismernénk az elektromosságot?