Versek a tudományról
Nővérek: Logika és Matematika,
erdőn keresztül mennek a kolostorba.
Egy tagbaszakadt férfi követi őket,
félve azon tanakodnak, mit tegyenek.
A Fi képlete
A természet nem sejtette,
bennünk a a Fi-t elrejtette,
mit alkotott nyakra főre:
Arany-arány lett belőle.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Nem értem, üres álom mit érne?
S az emberiség minden sejtelmes szava?
Libben most a fehér köpeny,
Tán` méreg készül itt helyben?
Vagy gyógyító, hatásos ír,
Mitől az ember sokat bír?
Föl-földobott kő, 2 newton a súlya,
A befektetett erő még felfele nyomja,
De lassulunk.
Álmos vagyok s fáradt,
Mint egy magára maradt árva.
A szemem is könnybe lábadt,
Nem akarok tanulni a vizsgára!
Ha komolyan veszed,
Miben törted fejed,
Olyan út egy sem lehet,
Mit meg nem bírnál,
Mit le nem járnál,
Mit tetteiddel
Meg nem próbálnál,
S nem válna be...
Állítmány, alany, tárgy,
mi jön még ezután?
Holnap vesszük tán az értelmezőt,
vagy mit tudom én, a többi jelzőt?
Álmaid hívnak, vedd fel a kagylót,
hozzád szólnak, beszélj hozzájuk!
Kérik, jelentkezz, hát menj utánuk,
Míg sötét lesz, és a köd hull rájuk...
Egy IT: Információs Technológiai előadás
Ma, egy kora márciusi éjszaka
Egy tollat magamhoz ragadok,
Mert elkapott a múzsa lángja.
Fel kellene találni téged,
Mivel minden táv lehetséges.
Olvasás közben eljönnek a szörnyek,
Óriások, boszorkák, ijesztő lények.
És trappolnak a szemed előtt, mikor
A könyvedben a főszereplő sikolt.
Jobb lett volna talán
fennmaradni a fán,
mert emberré válni
tévedés volt vágyni.