Versek a tudományról
Műholdat szerelt az űrhajós.
S volt még a tartályban levegő,
De mivel végzett a munkával,
Úgy döntött, visszamegy lebegő
Testtel a közeli hajóba.
Kis bolygómon ülve
lógatom a lábam,
a végtelenség tükre
csontjaimig áthat.
Szótlanul baktat melletted,
s egy vadgesztenyét rúg eléd -
koppan az úton pattogva,
titkos kód, min jelez feléd.
Attenborough
A természet szerelmese,
Attenborough az ő neve.
Az állatfajból tizenhatan,
Sőt, még egy nagy hajó is van,
Mely a nevét viseli.
Egy új világ köszöntött ránk,
Tudományért bármit föláldoznánk.
Vezeték nélküli telefonok,
Érzés nélküli kapcsolatok.
(1900-1995)
Anno ezerkilencszázban
született egy kisleányka,
kinek kedvenc témája lett
Napnak az energiája.
Földi idő szerint 2492-ben történt
A kapitány csak ült a széken,
S kiadta az új parancsot:
- Hagyjuk el a Tejútrendszert,
S keressünk egy új kalandot!
Míg az ész vakonkutat, addig a szív jóllátja az utat.
Érzéki csalódás
Tudjuk, a Föld forog tengelye körül.
Az ember szíve mégis annak örül,
hogy keleten hajnalban "felkel" a Nap.
Pedig urasága egy helyben marad!
amikor megérkezett az első csodakapszula,
még gyanakodva méregette minden tekintet.
bár kétezerre megjövendölve lett, csak az fura,
olyan szivarforma ez, amit bárki leinthet.
Mindenütt tett. Észleled? Űri szinten
dől a történés-özön. Ám előre...
Én tudom, hogy tudatlan vagyok,
S ha nem tanulok, az maradok...
Életnek van két doktora, kinek fizetsz
Vagy aki azt mondja: élj.
Feledkezz meg bánatról, minden bajáról.
Adj esélyt életnek, szerelmes perceknek.
Bár a barát is csak egy nő.
Majd a kapocs egy szintet nő.
Sötét, halovány születő fény.
Az emócióm tágul, ez tény.