Versek a tudományról
Üvegtartályokat láttam.
Klóngyermekek voltak benne.
Lebegtek egy folyadékban,
S a DNS-ük el volt mentve.
Csillagfényes éjszakán
Jött világra a leány,
Tekercsek közt tündökölt,
Tudós lelket örökölt.
Vége a régi időknek,
és ezzel vége az örömöknek.
Az érzelmeknek is, amiért emberré lettünk,
vajon meddig lesz még Isteni hitünk?
Isteni hit, amiért vallásosak lettünk,
megmarad-e még az emberségünk.
Bennünk van mindaz
A tudás, mit nehezen
Tanulunk, mert bent
Valaki tudja, mit mi
Tudatunkkal nem tudunk.
Elindult egy rakéta,
célja egy planéta,
min élet lehetett valaha
több millió éve a régmúltban,
fedélzetén van egy szerkezet,
ami válaszokat lelhet,
miféle lények éltek egykoron
az ősi fenséges tájakon...
Nem fogyatékosság, nem betegség,
orvos nem gyógyítja, csak logopédusi segítség.
Okai: öröklött hajlam, testkép, jobb- és balkezesség kavarog,
érzékelési, valamint anyagcsere-, térérzékelési zavarok.
Egy homokszemben lásd meg a sivatagot,
egy vízcseppben az óceánt...
Még idő se volt a térben,
csak parányi léthomokszem
álmodott magányosan,
várta sorsát körbezártan
ott a sűrű némaságban,
hátha végre megfogan.
Életünkben folyamatosan új agysejtek jönnek létre,
a hippocampusban zajlik le a dolgok nagy része.
Tanulás közben aztán megváltozik sok sejtünk állapota,
eldől, idegsejtjeinknek melyik génjei kerülnek bekapcsolt állapotba
Simulva hajlik az atomháló
Keményen csattan a levegő
Lépteit számoló fáradt vándor
Képlékeny cél felé lebegő
Kegyes légy hát! S hol malommá fut össze
Oly sok bérc-magas csermellyé esése,
Nőjön templomod, ó, vizek örökre
Dermedő s szétugró húsába bevésve,
Eltakart erő, mi tajtékján felejtett,
Néhai gigászok tüdejébe párát
Zöld mélység nyomásán roskadozva rejtett,
Vert acél tükrein keresve a párját...
A távoli jövő nagyszerű városa,
minek negyedmillió ember lakosa,
önellátó helyi anyagból épül,
utána csinosodik, szépül,
a Tempe Mensa lábánál fekszik,
építését robotok végzik,
nyolcvan év a távlat, mire elkészül...
Hogy ragyogsz ott fent az égen felettem.
Elérni téged mért nem lehet soha?
Lehet az élet kegyes vagy mostoha,
mégis mily jó, tudom, tőled melegszem.
Lesz talán egy okos tudós,
hajóra tesz kereket,
ahogy úszik majd a vízen,
egy nagy zátony közeleg.