Versek a tudományról
Gondoltam, felhívom Pistát, jó barátom,
elköltözött innen, lakik Kaposváron.
Ülök laptopomhoz, megnyitom a szkájpot,
felcsengetem Pistát, kamerát kapcsolok.
A pénz egy gonosz eszköz,
Hatalmak érte élnek.
Azt mondom négyszemközt,
Ne hódolj a vérnek.
csillagász ki az égen csillagokat vadász
az űr nem ismer határt
de itt a földön fogva tartja a szabály
mintha szegény ember elfojtaná baját
hiába ragyog égen a hold
ha egy bánatot elfojt
hiába suhan az üstökös
ha a csillagász küszködő...
Hatalmas robajjal mennydörgő,
háborúsat játszó óriás
villámokat dobál, dübörög,
mint kitörni vágyó vulkán.
A föci ötösért
Ha kettő óceáni kőzetlemez ütközik,
nem figyelnek ám, pedig egyiket sem üldözik,
akkor mindig vulkáni szigetív keletkezik,
és az üledék a lemez alá temetkezik,
és a földrengésközpontok kialakulnak még.
De hogy mikor is történt ez? Valamikor rég.
Hogy mi lesz majd 81-ben?
Holdunk feljön, Nap mögéje.
Árnyék lesz majd kis hazánkban
Meg a szomszéd országokban.
Miért akarunk kimenni oda, nem jó itt???
nézegetem az eget
élvezem a fényeket
figyelem a fényes csillagokat
érzem hogy egy fekete lyuk hívogat
már érzem is hogy beszippant
és az idő elillan
és ez megrészegít mint a Tequila
hirtelen a szemem egy új világba bepillant...
Elloptam egy darabját a lelkednek,
s míg te magadnál tartod az enyémet,
atomjaink egymás után nyúlnak,
hogy hívjanak át földön és tengeren.
Ha bolygó vagy, tudnod kell, hogy fontos a vagyon:
hány holdad van, látogat-e fénylő üstökös,
színképedben túlteng-e a rubinló vörös,
zeng-e még a szférák dala arany húrokon?
Mindig is érdekelt az anatómia,
Az izmok, szervrendszerek és az idegek,
De nem a rendellenes katatónia,
Hol az ember pszichiátrián didereg.
Szárnyaló képzelet
Vezeti léptemet.
Nézem a Világot,
Szemlélem, meglátod...
Hogyan lett az élet-csoda?
Miért született?
Mester nélkül, önmagától
Felépülhetett?
Szobrok! Hideg, rideg kőalakok.
Kiket a mester keze formált.
Tereken, utcán állnak.
Hirdetik tegnapját a mának?