Történelmi versek
Stop-polnak már
Stopra stopot,
Lyukas stopra
Stop-pos stop-pot,
Stop egy, stop két,
Reménytelen...
Szél siklik át rónán, hegyen, bérceken,
régi nótát dúdolgatva ércesen.
Évszázadok ültették a fülébe,
zúgja, fújja örömében, dühében.
Lady Jane, a 9 napos királynő fohásza
Harmadnapja már e börtönben szenvedek.
Mária királynő végül kihirdette:
Térjek át hitükre, nem veszi fejemet,
Katolikus vallást vegyem a lelkembe!
Hisz még alig, nem is éltem!
Régmúlt csendes század - eseménytelenül.
Semmi érdemes, mi krónikába kerül.
Aztán épp, mielőtt a századnak vége,
Úgy alakul, lesz a kornak eseménye.
Hazugságból
hazugsággyár,
minden tégla
hazug - ármány,
gyűlik hamar,
bőven akad,
hazugsággyár
várrá dagad!
Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat,
Nem tudod, mi vagyok: csupán egy hornyolat...
Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat.
Tanultuk az iskolában,
hogy éltek az ősök,
kik voltak, és merre jártak,
hol laktak a hősök.
Búcsúzunk a királynőtől, aki volt magyar büszkén,
Legfőképp pedig angol. Békés vala, és...
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Harcos, ki Tengri hatalmát elfogadta.
Szívének boldogságát csak álmodta.
Lelkét, erejét a tűz istene kovácsolta.
Testét a szél védelmezte, körbefonta.
Amikor mentél fel hegyre,
érezted, magad leszel egyre.
Aztán még sokan utánad jöttek
és lelöktek.
"Summáját írom"
Aranybullának,
II. András
törvénytárának.
Jer, hát hadd mondjak neked végre egy mesét,
Lesz benne kicsi tanulság, meg ne bántódj ezért.
Az emberről szól, rólad s mindannyiótokról talán,
Hogy megérted-e, elfogadod, az maga a talány.
Szeretlek én téged, szépséges kis Magyarország,
Te Kárpátok közt legelő aranyjószág.
Te egymagadban megfogalmazod, mi a jóság,
bárcsak ne érne téged ennyi gyarlóság...