Történelmi versek
Gyereksírás, lőpornyomok,
Ház helyett csak füst és homok.
Összeomlani látszik egy élet munkája,
Megvalósulni látszik a világ rémálma.
Óh, drága, jó szóda!
Szóljon rólad óda,
míg a világ világ,
s örök a világosság
odafent a mennyben...
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
részlet
Nem, még nem érkezett - válaszoltam neki.
Mondják, a Fő táltosnál szokott eddig lenni.
Majd vállon csapott, hát akkor viszlát, Retel!
Üdvözlöm Hunorkát, soha ne engedd el!
soha!
A harcmezőre felállva
minden katona a csatát várja.
Egy helyben csak állnak,
már csak a tűzparancsra várnak.
Magabiztosan, de dühödten támadják
Egymást felbőszült népek mindenütt...
Kovács Gabriella (Nightspirit)
Kirakati emlékmások adják egymásnak
a kilincset, realitásnak vermet ásnak.
Zsigerbe fecskendezett hiedelmek
zsákutcákban kuncsorognak, eresztenek
a szelepek, a Rubiconon már átléptek.
Januárban történt valamikor, közel kétszáz éve,
született egy lélek Európa szent földjére.
A Monarchiába született, hétköznapi világba,
szüleivel éljen örömben és boldogságban.
Petrovics családba született,
később megkapja a Sándor nevet.
Ülök a fogorvosi székben,
Én falfehéren, ő világoskékben.
Három szúrással elzsibbaszt,
- Istenem, ez most kinyuvaszt.
Ki ne emlékezne azon szép estekre és duruzsolásokra,
Amint anyja lágyan mesét mondott, százat, ringatta mély álomba.
Majd, mikor megkapta kis könyvét, forgatta, melyben csak képek voltak.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Zord, hideg, olyan bús volt aznap a sztyeppe.
Valami gyászos gondolat szállt belém este.
Az öreg Kagánt figyeltem már hosszú ideje.
Valami különös, földöntúli titoknak volt őrzője.
Mindig mondtam neked, ember,
Jobb a béke, mint a harc,
Most mégis vérbe borul minden,
A földön hever ezer eltorzult arc.
Hajnal van, csend közel s távol.
Nincs már függöny jégvirágból.
Gyönge szellő nyújt most kezet,
megsimogat, úgy ébredek.
kereszttűzben égő szentelt gyertya,
padlások mentén lelkek bolyongnak,
népek dala, mint kvád, szláv vagy kelta
suhan át, borzol szél a szavaknak,
melyek gyalog lépnek a tönkökre,
s zúg, morajlik lelkek trombitája,
feszített, szögelt érzés örökre
barát lesz embernek, s harsonája...
Démoszi vér folyik várbörtön falán,
miközben ágyúdörgés hallatszik,
s a porban büszke honfi vergődik,
a szabadság kérdése forog kockán.