Történelmi versek
Mikulás, a való
Gyerekek, felnőttek halljátok, halihó,
mondj egy szeretetmesét, nagyapó!
Tűz mellől az ablakon a deres kitekint,
a hideget hagyd magad mögött odakint.
A Hazát marcangoljuk, tépjük,
részünket duplán kivesszük.
Nincs kímélet s aggódás érte,
sok percembernek megérte!
Szilágyi Péter (PeterSzilagyi)
Alszik a vár, alszik a domb,
Nézi a Hold. Hősi halott
Mind, aki élt, küzdeni mert...
Évszázadok emlékeként
élek mindig az emberért,
lapjaimba betekintve
nem hiszel a szemeidnek.
Légi-folyosókon ballagók, sosem örökre köszönünk el.
Itt tartásjavító órákon túl neked nem kell így járnod...
De a neveltetés nehezékeivel nem tudsz itt menni,
a moratórium lejárt: jövőnkből költöznünk kell.
A jelen mocsarában ragadt múltunk s jövőnk...
Mint ez idáig minden áldatlan hajnalon,
ködből szőtt szemtelenség ül e tájakon.
Lassan aztán - hogy példája rég nem akadt -
kivedlik belőle vitéz-figura had.
76 éve
mínusz negyven fok
és százezer halott
Don-kanyar emléke...
Szívemet oly sokszor valami szorítja,
régmúlt történelmét újra elolvasva.
Most csak azért írok, mert fel kell idéznem,
Istenünk nevében: Miket tettünk régen?
Eljön az idő,
mert már az sem bírja,
mindenki csak szidja, szidja,
hazug, gőgös paródiát,
kézcsók és meghajlás,
monológ színdarab,
függönye rázuhan.
Ősi magyar földünk ismét nagy veszélyben!
Bosszúszomjas Henrik támad seregével.
András küldött futárt szép Lengyelországba,
- Béla, hű testvérem, térj vissza hazánkba. -
Megbízta jó öccsét ország védelmével,
támadó németet haddal űzze széjjel.
Itt vagy hát, március? Ünnepel a népünk.
Megbocsájtást mindig múltunktól remélünk.
Kokárdás emberek a Múzeumkertben,
megváltásra várnak szép történelmünkben.
ipsa historia repetit
A történelem, mint mindannyiszor, igazságtalan és vak:
míg a felső ágon az új Szabadság-madara fészket rak,
kegyencei fészkéből kilógó hátsó felét újfent föléd rendeli,
föléd (ki számára hasztalan), s az alsó ágon gubbasztó milliónyi
magasról leszart szürke veréb közt hagy ismét: öklendeni.
Jöttetek,
s hoztátok a sztyeppék friss fű illatát,
vad csikók törtek be, s hozták fehér ló
fiát.