Történelmi versek
Evokáció
Annyi édes-keser` dalban rejtve titkát egy
különös világnak, évezredek
távoli homályába vezet Kalliopé
kincseivel telt elbeszélése.
Vén idő kereke kíméletlen halad,
rögös útján vele történelem szalad.
Embermillióknak szolgaság a sorsa,
reményük sem lehet a szebbre meg jobbra.
Világunk
Gondolatok, amelyek áthasítanak az agyamon,
Gondolatok, melyek megjelennek a széttépázott falakon.
Lázongás
Márciusi ifjak
Forrongó hangulata.
Tűzben égő gondolatok,
Fokozhatatlan lángok.
E képet nézve
Letűnt korok emléke jutott az eszembe,
Tündérek, koboldok, sellők, óriások,
Szirének, nádi manók és hableányok.
Harari szerint keményen
a történelem legnagyobb átverése
- volt vagy tizenezer éve -
a mezőgazdaságunk bevezetése.
Felmenőink, örökségünk, generációk.
...
Ekkora szégyent 7 milliárd ember nem tud letörölni...
Bája hidadnak: megélte a mát,
Bírja százezer kocsi rohamát!
Íved folyónkat kecsesen szeli át...
Nemes Árpád-háznak huszonkét királya
megtért őseihez ezerháromszázra.
Közülük túl korán tizennyolcan haltak.
Harmincat sem éltek, kiket sírba raktak.
Őseink békét teremtettek,
békés nemzedéket neveltek.
Felemelték romba dőlt hazánk,
De most a nép segítséget kíván.
Csendes eső mossa a tájat,
Huszárok áznak fogságban,
S a császár követe
Pezsgőzik Moszkvában.
...Nem moshatja le tengerár,
Lábam vérpirosra festi,
Szörnyülködve nézi a holdsugár.
Tiszta selymet tépek az elmúlott időről,
zászlóként fogom kezembe,
így indulok tisztelgő útra romokat keresve.
...és ők csak mentek...
...és csak mentek,
nem kérdeztek,
némák lettek,
de ott belül,
mélyen vágytak,
emlékekben
szép szót vártak,
szerelemest...