Történelmi versek
Íme, egy mai költemény,
és példán formázott sora,
senki sem beszél keményen,
szószátyár lett színpadias kora...
Etruszkok királya,
Róma a prédája,
Ostrommal bevenni,
Nem tudja leverni,
Várost fogja körül,
Éhséget eszközül,
Próbálja használni,
Sikere hajszálnyi...
Ördög bújik bőrödbe vagy te az ördögbe?
Ez itt már rég nem a huszadik század,
Melyben kómásan vezették a nyájat.
Már nincs kockázat, csak fogd be a szádat!
Mert véletlenül valami még rád szárad.
Ráég úgyis körmödre, s majd a tömlöcbe,
Ördög bújik bőrödbe, vagy te az ördögbe?
Hallom szívverését, látom, ahogy hangtalan könnyezik,
napok óta reméljük, hamarosan segítség érkezik.
Mintha megállt volna az idő, nem létezik semmi más,
egyetlen célunk maradt, az ösztönös élni akarás.
A mi magyar nyelvünk!
Szépségesen szép... Óh, mi szép.
Áldani tudunk, de átkot szórni is!
Szerteszét, mikor milyen az ember?
Kétfelé dolgoznak az erők:
Tűzből kipattan a szikra,
S eloltja egy égből eső, tiszta,
Karcsú csepp eső.
Rákóczi halála - Rodostó, 1735. április 8.
IV. mese
Mai mesém Rákóczinak az élete,
Végső harcát tárja - Kedvesem, fel neked.
Úgy küzdött az életéért s úgy szenvedett,
Ahogy vív vírussal harcot most nemzeted.
kerecsensólyom
Múzsám elhagyott,
most az írás mintha kényszer lenne,
mint törött szárnyú "turul"-madárnak,
ki akaratlan a földhöz szegezve!
Próbálnék szárnyalni, fellegekbe járni,
szabadnak születve mindent kipróbálni!
Régen élt egy ifjú tengerész,
Útra kelt, hiszen nagyon merész,
Elindult a szép Basrából,
Törökök nagy városából,
Megjárta a hét tengert,
Szíve az úton szerelemre lelt.
Szél fújja a régi leveleket,
mit a múlt kor még hagyott,
de a szelet a napszél fújja,
hát merjünk álmodni nagyot.
Zrínyi Ilona emlékére
Vannak olyan események a múltban,
amelyről szeretek megemlékezni,
írásba foglalni, maradandót alkotni,
olyan személyekről, akik mertek álmodni,
akik bátrak tudtak maradni, hittek abban,
hogy van szabad haza, ilyen volt Ilona,
a Zrínyi család büszke sarja, bátorsága
Munkács várát védte. Megmutatva tettével...
Története egy kis imaházzal indult,
ami azelőtt még vásárcsarnok is volt.
Ritkasága az, hogy nincsen templomtornya,
ezért most így ügyel a cívisvárosra.
III. mese
Mai estén arról mondok én mesét,
Hogy a kicsi a nagy fölött nyerhet még.
Hinni kell csak az erőnkben, s tenni kell,
Összefogunk, s a vírusnak menni kell!