Történelmi versek
Zokogva ordibálja bánatát a csend.
Tenyeres ablakból bámulja a világ,
hogy a félmaréknyi tömegben
ráncigálja egyikük a másikát,
s mégis, a közegben
ma éppen ez a rend.
alias Széchenyi 2020
Már e bezártságot bizony én nehezen viselem, hisz
szóváltásba szegődnöm anyámmal ezért nekem így mu-
Muhibbi! Szívembe a tél költözött,
haláloddal a földről a boldogság elköszönt.
1848. március 15-én történtek
Korán kelt ma mindenki, Vasvári ceruzáját hegyezi.
Pilvaxban, a reggeli alatt, Petőfi az új versét szavalja...
Nem írok himnuszt soha.
Az ódához gyenge a hangom.
A dicsőítést a harangszónak hagyom.
Amrein Józsefné Böröcz Piroska
Régen
Valamikor régen, hajdanán,
amikor az ember lemászott
a fáról.
Kőbaltája volt, és nem beszélt.
Óceánok morajában ringó bölcső,
élet csirája még gyenge és esendő.
Vajúdó sejtek a földi gyönyörben,
óvón néz ránk az égből az Isten.
Az utóbbi hetekben csak figyelek,
Nem mondok ítéletet, nem érdemes,
Csak néha rendesen elképedek,
Nem tudom, mit hova tegyek.
Gyerekzsivajtól hangos, sűrű nap után
Nyikorgó ajtó csapódik lábam nyomán.
Szememet lehunyva, fáradtan lerogyok,
Ihletet meríteni csendben elbújok.
Előveszem a sokszínű Kosztolányit,
Azt gondolván, olvasok épp egy hajszálnyit.
A kocka el van vetve, mondta Cézár,
a helyzet most még neki áll.
Róma urának nem volt könnyű dolga,
a szeme kacsingatott Egyiptomra.
Győzelemről győzelemre haladt ez a császár,
Egyiptom földjére lépett ez a bátor Cézár.
"Az évek súlyát földre ejti lelkünk,
s múltunkká szépül mindegyik halál"
A történelmünk hamvaiba roskad,
Ha hőseihez vissza nem talál.
Napsütéses viadalom,
Forrongó indulatok.
Vihart kavaró átkok,
Meghiúsíthatatlan álmok.