Történelmi versek
Vizivilág az
Egész bolygón volt s lesz is
Talán, raktárban
Őrzi Földünk eltévedt,
Balga népek sok nyomát.
...füstfelhő szállott a magasba.
Vasmadarak zúgtak mindenfele,
hullottak a bombák az itt élőkre.
Hogy a bor vér,
mondják évezredek óta,
Dionüszoszt, mint szőlő-
tőkét ha leszakítod róla,
marad két fiú.
Erdély
Bihar község északi részén
szégyenlősen bújik meg annak
az erősségnek maradványa,
amely központja volt Biharnak.
Angyalnak képzelt bukott ördög
Elgondolkodom egy fázós éjjelen,
Hisz gyötörnek közös emlékeink,
Bekukucskálok lelkedbe az általad hagyott réseken.
Szomorú szemem a szobában körbetekint.
Uram, e népre add az áldásodat
Felvillannak emlékképek,
rövidebbek, hosszabbak -
történelmünk ezer éve
futja át az agyamat.
Nyúlnak már a szürke ősz-esti árnyak,
Pislogó fények felelnek reájuk.
Ébrednek a házak.
Eljött ez a nap is: népek ünnepelnek,
Vonulnak, buliznak vagy hamburgert esznek,
Mondogatják sűrűn: nagy nap ez a mai.
Örüljön szívből mind, ki amerikai.
Vérben topogó lábak,
te és én, felettünk a csillagok.
Félek, remegek, megfogom a kezedet.
Gyerünk, előre, magyar!
Küzdjél, harcolj és bízzál,
És szebb világ jön hamar.
Árpád hada sem volt rest,
Nem a léhaságtól lett
Magyar földdé Pécs és Pest.
Elfojtott kínok bűne,
Ezredév csontjai.
Elhamvadt évek sírján
Visszasír.