Történelmi versek
Wichern János Henrik emlékezetére
Advent köszönete János Henriknek
Réges-régen, épp csak átérve a 19. századba,
Egy Ember a szegénységben is megszületett,
Hétgyermekes család új jövevénye lett.
Nyolcadik szülöttként Hamburg Horn nevű
Külvárosában sírt fel, köszöntve a Szent Életet.
Zsinóros menték és kacagányok:
Kiszáradt tavak hullámrezgései,
Lélekre kövült ősi ékírások,
Rég elvesztett csaták rozsdás kései.
Eger vitéz katonái
és elszánt, bátor asszonyok!
Úgy tudtatok ellenállni,
mint a spártai harcosok.
Nézzétek, én nem vagyok politikus,
hála!
Én csak azt érzem, amit rajtunk kipróbálnak: eszköztárak!
Nem vagyok észkombájn, a politikán nem látok át,
talán jobb is, mondom, hála!
...de abban biztos vagyok, véresen komoly "játszma",
mi más: érdekek vására!
Lassan súlyosodik a csönd,
csak az eső veri az ablakot -
növekvő légszomj szorongat.
Miféle roppant erők lökik
sorsunkat a végső cél felé?
ma is él velünk, köszönjük nekik
Az ókori embereszmény:
Szép, egészséges test, nemes lélek.
Tűnt időkön néha átsuhan a Lélek,
Nem érintik ott már varázskövek...
Valamikor, egykoron
létezett ott vár a hegyormon,
mely már csak egy rakás rom,
egy elhagyott kőhalom.
az alávetettek sorsa
múltban rabszolga...
Radnóti Miklós emlékére
Vízgyöngy vagyok az árja tollán,
Cseppenek, folyok tetűk torkán...
Vízgyöngy vagyok az árja tollán.
ha és ha november negyedike van
a hitszegés napja
legázolt a hatalom
a hatalom ideológiákba csomagolva
Búsult és sokat szenvedett Eger alatt
Oszmán sereg tengernyi áradata,
Ragyásan a szuroktól, ami rászakadt.
Nemes vitézek védték ott a falakat,
Eszes találmányokat is bevetve,
Mindegyik irtotta a gyaurokat.
Apáról fiúra szállt az örökségünk,
kincsünkként őrizzük, mi fennmaradt nékünk.
Régmúlt évszázadok feltárulnak benne,
fény derül titkokra, serényen keresve.