Versek a titkokról

 IdőHosszKedvenc

Végh Attila dr.

Örök szépség

Hol van a határ, míg szívünk összeérhet,
s lángolhatunk sötét messzeségnek?

Tovább...

232441

Végh Attila dr.

(J)égtakaró

Puha bársonyt vet az ég
könnyed leplén ránc se jár
díszlik mint egy teríték
tejfehérben csendje zár

Tovább...

162170

Pődör György

Bújócska

Incselkednek a hunyócska évek,
amíg lassan fától fáig érek.
Szél a kertben tündérfürtön játszik.
- Egykéthánégy! Így számolok százig!

Tovább...

148168

Végh Attila dr.

Titkolt, szemérmes

Ha majd a sötétben végleg elveszek,
mert nem talál már rám a hajnali fény,
itt hagyok Neked egy szép üzenetet...

Tovább...

140302

Pődör György

Reinkarnáció

Tesz-vesz a perc, mint a fürge hangya,
A vekker a csörgést abbahagyja.
Kapcsolóra vár a villanykörte.
A ma forgolódik körbe-körbe.

Tovább...

136213

Szalóki Sándor

Végtelenből végtelenbe

Megy mindig a maga útján,
Nem lehet leállítani.
Múltat hátrahagyva halad,
Jelenből jövőbe repítik szárnyai.

Tovább...

134283

Pődör György

Elherdált csodák

Hajnali virágnak
harmatcsepp a gyöngye,
szirmai vidámak,
nappal nem lesz gyönge.

Tovább...

129174

Pődör György

Rózsakvarc

A szerelem köve

Mint a tükörbe, nézhetsz önmagamra,
hibáiddal is egy vagyok veled.
Hangod a hangom, szívünk közös kamra,
melyhez szeretet útján elvezetsz.

Tovább...

127154

Pődör György

Májusi hangulat

Az éj titkait elrejti
két lámpa közt a fényszünet.
Ki égre néz, azt megejti
a májusi csillagszüret.

Tovább...

127114

Pődör György

Tavaszi absztrakt

Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék,
élednek múlt telébe dermedt dolgok.
Rozsdáit vedli az ásó és boldog,
megkopott nyelén már fénylik a szándék.

Tovább...

125114

Pődör György

A múló nyár szonettje

Az útszéli fák szétnyílott legyezők.
Tárgya mögött az árnyék csak andalog.
Pórázukon szárnyalnak a lepedők,
mint a lelkükben átmosott angyalok.

Tovább...

124111

Pődör György

Kósza gondolatok a vers fogantatása előtt

Kellene egy jó verset írni végre,
melyet a rosszabb napokra elteszek,
s ha akkor felnézek a borús égre,
nem égetnek esőcsepp-könnyes szemek.

Tovább...

122118

Szalóki Sándor

Kőbe zárt titok

Porrá zúz mindent az idő,
Szélfútta homok rakódik,
Kővé válik lassan minden,
Így rendelte el az Isten.

Tovább...

120195

Pődör György

Heliotrop

A mágikus vérkő

Epekedő színe elárult nimfa,
feláldozza a benne élő szüzet,
ki bűnét szánja égből kitaszítva,
virágként belőle lopja a tüzet.

Tovább...

119117

Pődör György

Rubin

A Tűz köve

Ami látszatból épül, csak talmi kincs,
játszik veled, mintha volna, ami nincs.
Visz előre, aztán durván visszadob,
valódinak hitted, most fáj s izzadod.

Tovább...

118204
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ