Versek a titkokról
vágyakra bontom a betűket
elhagyom nyugalmam önként
egész bensőm repüléshez lát
ha fölmartam november jegét
alapszínbe öltözött az élet
menekülök új feltámadásba
ember vagyok szánakozva nézem
hogyan épülök be alapzatába...
Megölheted a gyönyört önzőséggel!
...rongykezű, csatakos tél, mivel mindig oly nagyra vagy.
Édesíts majd meg egy méregfiolát, s míg az testre hat,
ne habozz, tétovázz, rakd át máshova kincsraktáraidat.
Nappal miért nem látszanak,
tündöklő csillagok az égen?
Fogy a levegőm, ma
egész nap fuldoklok,
feszít és lehúz -
nincs ellenszer...
Vedd észre
Te nem tudod, drága, te nem...
te nem tudod, mennyi mindent tettem kockára,
lapra, tétre, ahová akarod,
ahova lehetett, megtettelek téged.
Az élők sorsa
Nem értem rég,
miért élek még.
Fáj a testem, sír a lelkem,
másvilágban várnak engem.
Egy napsugárnyaláb kellemesen simogatja arcomat,
Eső esik, a természet ébresztgeti a kis hóvirágokat.
Hangtalan siklik szívemig egy apró, hallgatag háladal,
Köszönöm, Istenem, hogy ezt a napot is megadtad.
Ó, mennyi, mennyi kín s bánat
zsongat, mint keserédes szenvedés.
Az arcon mosolyvirág, liliom...
rejti belső könnyek keservét.
Megérintett az érzés,
Felgyulladó szikraégés,
Hóra szórom íriszemet,
Csak hogy ne lássam tekinteted
Néha egy gondolat, bár mondani furcsa,
Egyetlen megoldás, mi mindennek kulcsa.
az erdő csendjét fénysugarak
szelik át, mint holmi üveghasábok,
ordibálva törik meg a levegőt
egy remegő, csendes folt előtt.
Tévében a sziluettem.
Te látod csak.
Az arcodon a színes képe
Megvillongat.
Szeretnék hótakaró lenni!
Földön fekvő hótakaró.
Belepni mezőt, rétet.
Rajtuk elterülni. Az volna jó!