Versek a titkokról
Érted-e, micsoda erőt rejt az öröm,
mit Isten küld a legmélyebb pokolba zárt
szenvedő fogolynak?
Írnom kellene valami jót.
Nem tudok, nincs is rá szó.
Emlékezek. Volt együtt töltött óra.
Elmentünk egy szép, nagy tóra.
a rangos író agyondíjazott
amit néhány divatfoszlány hozott
aki a föld minden titkát tudja
némán teremni az lenne a dolga
gyalult értékem immáron örök
fehér füstje van holnap is füstölög
irodalmak romján vihart kiáltok
nem illik hozzám sovány igazságod...
Reszket a fán a levél,
szél viszi halk sóhaját,
annyi álomról mesél,
mit betemetett a nyár.
A lépések is megálltak most
idő nélkül a szárnyaló nyárban
fáradt Mona Lisák fogják kezemet
pedig csak egyetlen mosolyodra vártam...
"Az élet nem habos torta!"
"A banán mindig görbe."
Ti is ilyen egyszerűnek
látjátok ezt az egészet?
Széles e világon nem találsz oly embert,
Kinek egy-két féltett titka már ne lenne.
Melyet lelke sötét zugaiba elrejt,
És felszínre törni soha nem is enged.
Bár lenne, mit szóljak, én szótlan vagyok,
Bár lenne, mit mondjak, mégis hallgatok,
Én inkább csak nézem és csak ámulok,
Hogy a boldogsághoz mily közel vagyok.
Madár röpte a szélben,
hajónyom a tengerben.
Ennyi marad utánunk?
Vagy mégis többre vágyunk?
Egy mezőn állok egyedül.
Kezemben nincs, csak egy kő.
Egy kő, mire rá van vésve
Bűnöm, könnyem, életem.
Mikor a fejem a Hold karimája alá hajtom
Fényesebben izzottak akkor a csillagok,
Unottan számolgattam egyiket a másik után.
Magasabb szféra lakói,
Lélek fényének őrzői.
Küldetéssel születnek le
Anyagi síkú Földünkre.