Versek a titkokról
A világ legrosszabb verse
Arra gondoltam, ha majd megírom
A világ legjobb versét,
A papíron
Lesz-e valami utalás arra,
Hogy nem akármi bamba, mihaszna barma a világnak...
Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.
[ott voltunk... ]
Kettesben egyedül önző módon egymásért
S én karjaidba zárva vágytam éltet s tán halált
Közben hol jártunk - mit más meg nem ért
Éreztem ott valami éltet s rám talált
Feltűnik halovány lényed,
Derengve átvágsz a rendben.
Bámulom fátyolos fényed,
Rám villansz törtfehér trendben.
Hajló búzatáblák ringnak a tavaszi szélben.
Nyárfák susognak, valamit a múltról regélnek.
Nagyon siettél utadon
Emlékeid kutatom
Törékeny alakod
Mosoly az arcodon
Ahogy fogod kezem
Egyengeted léptem
Nem kellett volna sietned
Idő előtt elmenned...
Tisztellek, becsüllek,
Szívem nem feszül meg,
Az inger fesztelen
Az idegrendszeren,
Életem nyomai,
Vészterhes sorai
Miszlikbe kerülnek,
Kicsiben megülnek...
Hoverla csúcs szerelmes legendája
Egyszer a Kárpátok hegyének völgyben fekvő részén,
A zöld füvek gyeprojtos, sima fövényén
Hazafelé sétált egy fiatal, nyurga legény.
Fáradtan munkából, mint egy kertészlegény.
Beengedlek lelkembe,
mást látsz, mint a szememben.
A mindenség tengere,
átcsap rajtad a hullámok hegye.
Tölgy
Azt mondják mint a (hölgy)
Hölgy
Tartása oly
Kecses
De tudják-e mitől
Becses
Törzséből mert büszkén...
Szívemben fájdalom ezer.
Lelkemben üres sötétség.
Betör az ablakon a hűs nyári szél,
Elér néhány porcicát, s a napfény ráadja köntösét.
Szándék
Kik az igazságot használják fel,
hogy másoknak ártsanak...