Versek a titkokról
az első szerelem annyi volt
csak bámultuk a holdat este
s e csepp idilli pillanatban
kezed kezemet megkereste
Hosszú heteken át furcsa álmok leptek,
odaátról jöttek rég távozott lelkek.
Szüleim, testvérem, rokonaim sorban,
követték barátok folyvást, lankadatlan.
Reformátusból lett katolikus
és egy görög katolikus
és egy teológiai sulis hallgató
esti beszélgetése.
Nem én vagyok, kit tükörben látok,
ki egy tömlöcbe zárva néz vissza rám most,
létvágy táplál, testre figyel,
lelkem körbefonja, rabláncra ver
Kis szarvasom, merre jársz,
Hová futsz, tovaszállsz?
Vadregényes ösvények,
Tengeri szellemek...
De csak teutánad megyek.
Fellegekbe követlek.
Kár?!
Tenyerünkön az életvonal: görbe,
hátunk mögött az Isten jár.
Varázsló?
Mert lépteink előtt lábnyomában
járni könnyebb?!
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
Sötétbe hajlik a ráncos kéz,
Elernyednek a fáradt izmok.
Öreg a test, fiatal az ész,
Keresi még az örök titkot.
Az ablakomból mindig jól látszott,
Régóta csodáltam az álomkék erdőt.
Néha köd övezte, néha színtiszta volt,
Egymagam álltam az azúr kapuk előtt.
Mint kifáradt vándor, figyelek a mélyben,
Rímeket keresvén
E tomboló szélben...
Amikor az álmom megtaposta lelkem
Már-már vad erővel magamhoz öleltem
Izzadt zűrzavarok torz látomását
Gondolatban űztem mint toll a vonását
Gondolataim zavaros tengerében úszva
egy ismeretlen ismerős arcot pillantottam meg lopva,
csodálkozva rám nézett,
s tekintetünk hirtelen összeforrt a névtelen tömegben.