Versek a titkokról
Nincs is ateista! Mondhatná valaki,
Mert ha Isten nincsen, hogy lehet tagadni?
Susog a gyenge szél
Szép emlékeket idéz
Kedves sétát veled
Ott a csendes parton
Átöleltelek engedtelek...
Ha egyik énemmel találkozol,
szerencsésnek mondhatod magad,
de ha a másikkal,
jobb, ha meghúzod szavad
Álarcok mögé rejtjük valódi énünk,
Amit magunkból adunk, az csak egy töredékünk.
Bevégezted műved, mit jó Atyád rád mért,
Nem magadért tetted, csak e rossz világért...
Mikor megkapjuk még nyers csiszolatlan
de még úgy is nagyon drága kincs
úgy érezzük kiváltságosak vagyunk
másnak ilyen nem volt nem lesz nincs
tám samári ketra fárna
géle bébe gál atárka...
Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.
Most még gondolok rád melegen,
bár becsapódott a kapu régen,
képed nem fakult meg a keretben,
csak fél boldogság maradt bennem.
csupa ámulás a nyakkendős öröm
pedig nem vagyok gonosztevő
komisz bűnöket mind széttöröm
ha parancsom követi a temető
de ahányszor örök foltot éget
homlokomra a gyógyult pihenés
- bús lelkemet fölkeresi az élet -
látomásom szabad nevetés...
Egy
jól megtermett, fehér béka
reggel, mikor felébredtem,
ott üldögélt mellkasomon,
rám pislogott s nem értettem,
(és szerintem ő sem nagyon...)
hogy került a szívem fölé,
ám ha nem bánt, békén hagyom...
Valahogy kézzelfogható a fény -
de az árnyék még mindig zabolátlan,
csak látni lehet - megfogni nehéz,
lám, a holdat is megeheti bátran.