Versek a titkokról
Van egy kérdés, már régóta foglalkoztat.
Vajon a pletykálkodók tényleg gonoszak?
a falakon túl
titkok
kecses szimmetria
magányos
lehajló ágú
pálma mellett
szökőkút
felfelé törő zaja...
Néha milyen jó élni. Duzzadt lélekkel istennel lenni.
Ismerni a természet törvényét, a józan észt eltiporni.
Néha... milyen jó élni.
Lelkek, ha aranyat öntenek, túlcsordul az ki az alakzatból, bele a földbe.
Hömpölygő felhők között!
Kitárt szárnyain vitorlázott
A tavasz, vidáman köszöntött,
Helló, itt vagyok!
Visszaköszöntem
A tenger kisétál a partra,
ott elfárad egy pillanatra.
Tétován leülne egy padra,
mintha valamit még akarna
Kócos gyapjúba csomagolt trófeában,
mint megannyi csillag az égboltozatban,
rejlik benne seregnyi élő drágakő:
apró, termetes, bárdolatlan és fénylő.
Elénk került, reánk tekint - köszöntjük,
talán szemernyi jót is ad személye,
ki távozott, mit itt hagyott, mi nyögjük -
ezért apad szegény beteg reménye.
Miért hazudjak szép világot,
Csúnyaságról mondva szépet,
Szóvirágot újságpapírokba
Csomagolva, fog-vacogva
Jeges meleget? Hazudja más,
Hazudnak ők éppen eleget.
Hegyezem fülem távoli zenét hall
Valaki táncra hív megfogja kezem
Arra vezet hol sikít a szaxofon
Ezen a téltemető éjjelen
Ha van is gondunk nem gondolunk rája
Nem félünk hisz az semmit meg nem old
Tudod a szívnek mindig van bánata...
Álmaimban egyszer
Megláttam őt,
Nem tudtam, kicsoda,
Csak figyeltem őt:
Látom rajta, boldog,
Pozitív és vidám.
Légy merész
Mikor ébren vagyok,
Tudom, mert ébren vagyok.
Ám mikor álmodom,
Nem tudom, mert alszom.
Gördül a térben a lét-lavina.
Elliptikus görbén vissza-vissza,
űrpályán keringenek a bolygók,
magukhoz vonzzák az űrgomolygót,
mely isteni csodával életté lett,
vagy csak a véletlen emberré tett
elemeket és molekulákat.
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.