Versek a titkokról
Kérdezte barátnőm:
"Honnan van az erőd?"
Válaszoltam rögtön:
"Hát a gyökerekből!"
Állok előtted némán.
Közben eltelt ezernyi,
tekinteted varászától remegve,
zavartan eltöltött,
szánalmas pillanat.
Kedves, jó forrásom, Égi Atyácska!
Miért is küldtél ebbe a világba?
Túl nagy a kihívás, rettentő kegyetlen,
szárnyaim nélkül ez csaknem lehetetlen!
Drága jó szüleim, rokonok, barátok,
az év minden napján gondolok reátok.
Oly jó lenne tudni, vajon merre jártok,
lelketek elérte már a mennyországot?
Nagy kerülővel jutottam el
konkréttól a képletesig, mert
a szerelem alap. Szívpanel.
Ehhez hat érzék küldött ingert.
Belső csendem
Csend ül a vállamon,
kérdezgetem, nem felel.
Csend, Te sírsz? Hisz könnyezel!
Szólj! Mit tegyek?
Ásott sírnak kereszt vagyok,
Talpig állok enyhe gyászban,
Felettem nem a nap ragyog,
Gyújtsatok gyertyát, hogy lássam
Engedd, hogy füledbe suttogjam egyszer,
Én sem rohanok, szaladnod nem kell.
A csillagok az égen aprók, de oly nagyok,
Én az életedben csak titok vagyok.
Te és a nyár
Mivé lennék nélküled, mi lenne,
ha nem lenne nyár és meleg?
Ha nem simogatnál csillagfénnyel,
mikor a falevél rezeg.
Magány
A szavaim összessége egyenlő egy könyvvel,
gondolataim, szavaim ezrei törnek fel.
Álmodozom szüntelen,
a világ szívembe lép könyörtelen.
Tagadom, kiröhögöm, aki nem,
azt kerülöm. Skarlát. Taszít, üröm,
mégis tűröm, hogy belém heveredett,
elaludt, és hiába keltem, marad, kacag...
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Lelkemben furcsa érzések kavarognak,
teljesen össze vagyok zavarodva.
Fontosabb vagy nekem, mint valójában kellene,
de már nem is akarok tenni ellene.